tag:blogger.com,1999:blog-19600029506812292502024-03-13T04:39:47.678-07:00Magic WorldMelissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.comBlogger25125tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-20518461015842368282015-01-08T03:28:00.001-08:002015-01-08T03:34:49.958-08:00Fontos kérdés<p dir="ltr">Kedves Olvasóim! :)<br>
Egy nagyon fontos kérdéssel állok elétek. A helyzet a következő:<br>
Újra szeretném kezdeni a történetet, de nem is akárhogyan! Elkezdtem írni az előtörténetet - ami még nagyon nagyon kevés. Annyi az egész mondanivalóm lényege, hogy ami eddig fent volt a blogon azt eredetileg az első résznek terveztem, de közben rájöttem, hogy ez inkább második résznek lenne jó. Sőt, logikai hibákat is felfedeztem és vannak olyan szálak, amiket egy előtörténetettel jobban ki lehetne bontakoztatni. A kérdésem felétek csak annyi lenne, hogy érdekelne az előtörténetet majd a kicsit más fajta folytatás Titeket. Hamarosan kiteszek az oldalsávba egy szavazást, amiben kérlek szavazzatok, mert nélkületek nem érne semmit a blogom. Előre is köszönöm válaszaitokat!<br>
Aki pedig szeretné jobban kifejteni a véleményét, nyugodtan kommentelhet.<br>
Azt még szeretném hozzáfűzni, hogy ez nem menne olyan gyorsan, de február környékére már lenne publikálható fejezet.</p>
<p dir="ltr"><i>xoxo, Melissa</i></p>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-59742480631645083332014-10-21T03:30:00.000-07:002014-11-15T11:24:45.608-08:00Tizenkilencedik Fejezet - Harmadik Rész<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! Meghoztam az új részt. Nagy valószínűséggel két hét múlva hozom a következőt. Szeretnék kérni mindenkit, aki olvassa a történetet, pipáljon vagy írjon megjegyzést, mert szeretném tudni, hogy mit gondoltok az adott részről. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Jó olvasást!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: auto; text-align: center; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
</div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: auto; text-align: center; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24pt; line-height: 36.7999992370606px;">Soha nem feledlek<o:p></o:p></span></div>
</div>
<br />
Pár másodperc múltán már ott landoltam Mao mellett, amikor az egyik
őr behajított a cellába és hagyta, hogy végigszánkázzak a koszos kövön.
<br />
- Stefy vagyok! - nyújtottam kezet illedelmesen a lány felé. <br />
-
Mao! - bólintott, de nem fogadta el a kezemet. Csalódottan
visszaejtettem magam mellé, miszerint a barátságunk Mao-val nem
kezdődött valami fényesen. Bár nem is azért voltam itt, hogy barátokat
szerezzek. <br />
Mao visszafordult a fal felé és halkan elkezdett dudorászni valamit. <br />
- Mit dúdolsz? - próbáltam szóra bírni a lányt. <br />
- Úgy sem értenél meg - rázta meg a fejét Mao. <br />
- Miért? <br />
- Mert mindenki kinevetett érte - válaszolta tömören. <br />
- Miért? - ismételtem meg a kérdésemet. <br />
- Szerintük nevetséges az, hogy éneklek. Az, hogy saját dalokat írok. <br />
- Engem nem zavar. Szerintem nagyon… kreatív. Folytasd, kérlek! <br />
-
Nem - rázta meg a fejét. - Most hallottál utoljára énekelni. Szeretném
elrejteni az emberek elől az igazi énemet. Nem akarom, hogy bármi
kivetnivalót találjanak rajtam. <br />
Nem gondoltam, hogy Mao örülne
neki, hogyha tovább faggatnám, ezért inkább felálltam és kinyújtóztattam
elzsibbadt végtagjaimat. <br />
Ahogy közelebbről megnéztem a rácsokat
észrevettem, hogy valami vékony csillogó réteg fedi. Ugyanilyen nyomokat
fedeztem fel az ablak előtt lévőn is. Az emeletes ágy fém részét is ez
fedte. <br />
- Kőris - felelte Mao a bennem felmerülő kérdésre. -
Kőrissel van bevonva. Visszaszorítja a boszorkányok erejét. Nem tudunk
használni semmiféle varázslatot, kivéve, ha előzőleg bájitalt ittunk.
Akkor még megmarad a varázsszer hatása, de az erődet nem tudod
használni. Még a különleges képességedet sem. Ne is próbálkozz! - nézett
mélyen a szemeimbe. <br />
Mao intelmének ellentmondva mégis
megpróbálkoztam varázslattal. A kijutásra kellett koncentrálnom. Az időm
már lejárt, Abbyt fogságban tartja Chris, Adam biztos aggódik értem,
Nate pedig nem ért semmit, és nem tesz semmit. Muszáj innen
kiszabadulnom. Egy ajtónyitás fölösleges lenne, mivel hatalmas zajt
csapna és az őrök is ide jönnének, esetleg felkelnének édes álmukból.
Ezért más módszerhez folyamodtam. A pár méteres teleportálás jól jönne,
akkor kint lennék az épületből. <br />
Próbálkozásaim kudarcba
fulladtak, akárhogy akartam nem tudtam átjutni a falon. A fejem minden
egyes kísérletnél egyre jobban kezdett fájni, lábam meg-meg rogyadozott.
Végkimerültségemben a padlóm kötöttem ki, forgott velem a világ. <br />
-
Én szóltam - jegyezte meg halkan Mao és közelebb kúszott hozzám.
Feltápászkodott a földről és lábaimat az égnek emelte, hogy több vér
áramoljon a fejembe. Pálcika lábain azt hittem, meg sem bír állni, de ő
sziklaszilárdan támasztotta a talajt. - Az öngyógyulás sem fog olyan
gyorsan hatni. <br />
Mikorra már a fejem kellően kipirult, Mao leengedte a lábaimat. <br />
- Jobban vagy? - kérdezte és törökülésben visszatelepedett mellém a földre. - Miért kerültél ide? - váltott hirtelen témát. <br />
- Te nem hallottál még rólam? - lepődtem meg. <br />
- Nem - rázta meg a fejét. - Honnan kellett volna? <br />
- Mennyi ideje vagy itt? <br />
- Öt éve. <br />
-
Akkor még nem hallhattál rólam. Négy éve volt, amikor megszöktem
Ombrisból… - kezdtem bele a szokásos mondókából és addig folytattam,
amíg meg nem láttam Mao döbbent arckifejezését. <br />
- Te ezt mind megtetted? <br />
Válaszom csupán egy néma bólintás volt. <br />
A
beszélgetés folyt tovább és úgy éreztem, hogy valamelyest közelebb
kerültem Mao-hoz. Megtudtam, hogyan került fogságban, elmondta a szomorú
és a nevetséges részleteket is. Már nem olyan lány volt, amilyennek az
első pillanatban gondoltam. <br />
Napok teltek el, talán egy hét is, de
lehetett több, mert ezek többnyire összefolytak. A nap keléséhez és
nyugvásához próbáltam viszonyítani az időt. Néha kaptunk ételt is, de az
nem volt kielégítő. Egyetlen egyszer próbálkoztak meg a faggatásommal,
nemleges választ adtam, amelynek kínzás lett a vége. A végtagjaim azóta
is sajognak a sokkolótól. <br />
Éjfél körül járhatott, a Hold magasan
volt az égen. A keskeny ablakon át néhány csillagot is fel bírtam
fedezni. Mao már aludt, ő megszokta ezt az életmódot, de én nem, sok
álmatlan éjszakám volt, amikor csak forgolódtam és Abby-éken árt az
eszem. Vajon mi lehet velük most? <br />
Az éjszaka csendjét halk
léptek zaja törte meg. A falhoz lapultam, nem akartam, hogy elvigyenek,
el szerettem volna velük hitetni, hogy alszom. Nem kívántam ismét a
markuk közé kerülni, túl korán volt ahhoz, hogy kivégezzenek, vagy
kínozzanak. Nem kéne, megint döntés elé állítsanak. <br />
Közelebbről
hallottam a hangokat, már szinte éreztem közelségét. Az ajtó előtt egy
alak jelent meg, értem jött. A pislákoló lámpa fénye kísérteties
árnyékot vetített mögé. Görbe orrát a fény még jobban eldeformálta,
egyenes hátát pedig kihangsúlyozta. Miközben a különböző kulcsokat a
zárba helyezte, száját halk szitkozódások hagyták el. Amikor megtalálta a
megfelelőt, kitárta előttem a hangosan nyikorgó ajtót. A felső ágyon
fekvő Mao-t még ez sem keltette fel. Barton besietett a cellába és
hevesen közeledett felém. Egy pillantást se kellett vetnie rám, tudta,
hogy figyelem. Kezemnél fogva kirántott az ágyból, ellenkezni sem volt
esélyem. <br />
- Ne! - kiáltottam. - Még nem telt le az időm! Nem adom fel a bátyámat! <br />
- Csitt! - tapasztotta kezét a számra. - Nem az vagyok, akinek hiszel! - mondta szelíden. - Koncentrálj! <br />
Barton utasítására minden figyelmemet rá összpontosítottam. Koncentráltam, minden erőmmel koncentráltam, de nem történt semmi. <br />
- Semmi - leheltem ki a szavakat, egyfolytában rázva a fejemet. Hátrálni akartam, de kezét rákulcsolta a csuklómra. <br />
-
Stefy, koncentrálj! - kérlelt. Minden erőfeszítésemet beleadtam, de
semmi sem változott, csak a fejem kezdett el észveszejtően hasogatni. <br />
Tudtam,
hogy igazából nem Barton áll előttem, de azt viszont nem, ki van az
álca mögött. Nem bízhattam a sorsomat egy idegenre, ezek után nem. <br />
- Ki vagy? <br />
- Az, akit nem adtál fel - szólt titokzatosan, majd arcára nem illő mosoly ült ki. <br />
- Hát, eljöttél értem? - néztem meghatódva a varázslat mögött lapuló Nate-re. <br />
Kérdésemre csak bólintással válaszolt. <br />
- Jobb, hogyha eltűnünk innen. <br />
Nate,
hogy a trükkünk sikeres legyen egy bilincset rakott a kezemre. Háta
mögött kullogva elindultam, de pár méter megtétele után, megtorpantam. <br />
- Mao-t nem hagyhatjuk itt - jelentettem ki és kérlelve bátyámra néztem. <br />
-
Stefy, kedves ez a világmegmentő akciód, de nem szabadíthatunk ki
minden jött-mentet. Azt se tudjuk, mit követett el. Lehet, hogy gyilkos -
váltott suttogásba. <br />
- Tudom, hogy miért került ide. És ő nem gyilkolt, veled ellentétben - motyogtam. <br />
Nate arcára hatalmas kérdőjel ült ki, aztán nyugodt hangvétellel folytatta. <br />
-
A szükség megkívánta. De nem szeretném ostoba veszekedéssel tölteni a
szabadulásra szánt időt. Pontosan huszonhárom percünk van az
őrségváltásig. <br />
- Mao ártatlan, csak a családját védte. Nem
hagyhatjuk cserben. Ő volt az, aki nem hagyta, hogy meghaljak. Életben
tartott, ha ő nem lett volna, már én se lennék - érveltem. Egy másodperc
erejéig minthogyha valamiféle beleegyezést láttam volna Nate
tekintetében, de aztán visszaváltott a régire. <br />
- Adam aggódik
miattad. Már egy jó ideje ott szobrozik a nappalinkban és semmiképp nem
hajlandó elmenni - vetette be Nate az aduászt. Tudta, hogy ettől
megenyhülök és sietni akarok. <br />
- Rajtad fog száradni Mao jövője. <br />
Nate válaszával mit sem törődve megindultam lefelé a csigalépcsőn. Hamarosan ő is beért engem. <br />
- Visszamentem, de Mao már nem volt teljes mértékben ott. <br />
- Ezt meg, hogy érted? <br />
- Stef, ezt nem lehet szépen kifejezni, de Mao megfojtotta magát. <br />
-
Mi? Az nem lehet - ráztam vadul a fejemet és közben belül teljesen
összeroppantam. Próbáltam megfékezni a feltörő érzelmeket, és sikerült
is. <br />
- Jobb így neki - vígasztalt Nate és végigsimította a karomat. <br />
Most
már nem hezitáltam, nem volt itt maradásunk. Nate vezetésével
kijutottunk a börtönből és az előcsarnokba értük. A lámpa épphogy csak
derengett, mozgásunk nem volt olyan biztos. A főkapu előtt, ami már csak
a külvilágtól választott, egy nő ácsorgott. Fekete haja gyengéden
keretezte arcát. <br />
- Mit csinálsz itt, Barton, ezzel a leánnyal?
Csak nem sétálgatni mentek ezen a hűvös éjszakán? - szólalt meg metsző
hangján Emeline. <br />
- Hova gondolsz, Emeline! Ez egy alsóbbrendű,
rabnak nevezhető senkiházi! Jobban szeretném, hogyha egy napig a
megfigyelésem alatt állna. Sok bajunk okozója lehet még! Azt a másik
leányt is eltette az útjából. <br />
- Milyen lánnyal? - értelmezte a lényeget. <br />
- Végzett a cellatársával, Mao Hastingersszel. <br />
- Ó, édes Istenem! - fogta szörnyülködve a fejét Emeline. - Vidd innen ezt a semmirekellőt! <br />
- További szép estét! - biccentett Nate. <br />
Maga
mögött vezetve egészen az épület kertjéig vezetett. Ott előszedte a
méretes kabátja alá rejtett varázsszereket és rövid készülődés után
előttünk állt a működő portál.<br />
<br />
<i>xoxo Melissa </i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-81235493352187069912014-10-15T08:57:00.000-07:002014-11-15T11:25:17.047-08:00Tizenkilencedik Fejezet - Második Rész<div style="text-align: justify;">
<b>Kedves drága egyetlen Olvasóim! Köszönöm szépen, hogy kitartottatok mellettem idáig. Meghoztam a tizenkilencedik fejezet második részét. Be kell valljam, sokáig gondolkoztam rajta, hogy ezt a tíz A/4-es oldal hosszúságú fejezetet hány részre osszam fel. Végül arra a döntésre jutottam, hogy három részes lesz. A fejezet harmadik részét vasárnap fogom hozni. Mint mindig, most is szeretnék jó olvasást kívánni! Várom véleményeiteket! :D</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Soha
nem feledlek<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A vezetőnk ezt az ajtót is kinyitotta és előre engedett
engem Chance-szel együtt. A helységben csupán három üres hely maradt az
asztalnál. Barton, Jeremy és az én helyem. A többi, öt széken már ott ültek a
tanácstagok. Roderick Ralph, a második számú tanácstag, Aurelio Dealm, a négyes
számú, Erasmo Johann, az ötös számú, Weldon Gran, a hatos számú és Emeline
Naoll, a hetes számú. Emeline a tanács eddigi egyetlen női tagja, sok
erőfeszítésébe került, hogy bekerüljön. Azért nem volt eddig női tag, mert az
eddigi vezetőink - Jeremy kivételével - azt állították, hogy a lányok túl
érzékenyek és nem valóak erre a pozícióra. Jeremy ezen változtatott akkor,
amikor feleségül vette Emeline-t. Meg tudta, hogy felesége évek óta a tanács
tagja szeretne lenni. A vezetőnk megváltoztatta a törvényt és az utolsó helyen
álló boszorkánymesterrel leváltatta. A többi tanácstag nem engedte, hogy egy nő
feljebb kerüljön, mint ők, ezért csupán annyiba egyeztek bele, hogy a hetedik
ragot kaphatja meg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ugyanez a társaság ült össze, akkor is, amikor a másik
ügyben döntöttek rólam. Emeline, akkor a szabadulásom mellett döntött, de a
többiek ellenezték. Az ő szava nem ér annyit, mint aki a második helyen áll.
Ezért fontos a rang. Akinek nem számít annyira a szava, az alsóbbrendű helyen
áll. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Helyet foglaltam egy kényelmetlen, fa széken, ami a többi
hellyel szemben foglalt helyet. Chance, az apja intésére, távozott a teremből.
Minden tekintet rám szegeződött. Válaszokat vártak, pedig még csak meg sem
szólaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Stefanie Brandy, egy korábbi ügy miatt áll, most előttünk.
Ellopta a <i>Titkos Könyvet</i>, és tiltott
varázslatokat tanult, illetve alkalmazott. Mikor a színünk elé lépett, akkor
döntésképtelen volt, legalábbis ezt állította. A válaszadási idő leteltével
Stefanie nem jött elénk, megszökött. Nem láttuk, és nem is hallottunk felőle.
Viszont a mai napon, Barton - nézett a vezetőnk az egyenes hátú férfi felé -
megtalálta a leányt. Korábbi értesülésünk szerint, amit Roderick - pillantott a
vállig érő, fekete hajú férfi felé, aki Anthonyt fenyegette meg - osztott meg
velünk, Stefanie egy másik dimenzió utcáit rótta. Egy kedves, idegenből szedte
ki a lány lakhelyét, amit a napokban meg is látogattunk, ám senkit nem
találtunk ott. - Magamban fellélegeztem, hogy nem találtak rá Nate-re, hiszen
akkor teljesen fölöslegesen tettem meg volna ezt az utat. Bár ez különben sem
járt sikerrel, mivel a sisakvirágokat Chance elégette. - A házat megfigyelés
alatt tartjuk, hogyha bármi gyanúsat észlelnék, akkor nem lenne visszaút -
hangja egészen elhalkult, majd kicsivel később folytatta. - Azért ültünk össze,
hogy Stefanie sorsa felől döntsünk! Élet vagy halál? Börtön vagy szabadság?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Stefani bűnei igen súlyosak, és bűnös családból származik.
Azt mondom, hogy bűnhődjön ugyanúgy, mint szülei! Máglya általi halál! - szólat
meg először Aurelio. Vörös haja tövig volt nyírva, barna szemei körül ráncok
ültek. A férfi nagyon lassan beszélt mély, érdes hangján, ezért is volt ijesztő.
A tanács legtöbb tagja megfélemlítette a boszorkányokat. Mindegyiküknek volt
valamilyen elrettentő tulajdonsága. Egyeseknek a hangja, másoknak a bőre vagy
éppen a haj. Mind-mind különleges tulajdonságok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ezek szerint egy Stefanie ellen, nulla mellette - vázolta
fel az amúgy is kézenfekvő állást Jeremy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én azt mondom, fiatal még a halálhoz, de amit tett az
elfogadhatatlan. Ellopni egy ilyen értéket, felbecsülhetetlen. Börtönbe vele! -
folytatta a fiatalosabb tulajdonságokkal rendelkező Weldon Gran. Haja
sötétbarna volt, de nem olyan rövid, mint Aurelionak. A tanácstagjai közül ő
fiatalította meg legjobban magát. Kinézete egy harmincöt évesével volt egyenlő.
Álla csúcsos volt, szája duzzadt. Nem volt jóképű, hiába fiatalította meg
annyira magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Stefanie bűnei igen-igen súlyosak, de bátyjáé annál
inkább. Talán csak örökölte ezt az ördögi tulajdonságot. Azt mondom, hogy
adjunk neki egy esélyt és utána döntsünk a sorsáról. Állítsunk mellé őröket,
akikkel nem lehet kibabrálni. Egy évet kap, ha addig nem csinál semmit, akkor
szabadon eresztjük. Ha mégis csinál valamit, akkor azon nyomban megöljük -
szólalt fel a „védelmemben” Erasmo, kinek arcán egy hosszú vágásnyom
díszelgett, ami nem gyógyult be tökéletesen. Szaggatottan beszélt, hiába, belül
meglátszik a kor. Szőke haja szintén rövid volt, mivel ez náluk
alapkövetelmény. Kivételt tesz ez alól Roderick, akinek megengedett a hosszabb
haj, mivel a rangsor második helyén áll.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kettő ellene, egy mellette - jelentette be bosszúsan
Jeremy, akinek nyilvánvaló volt a döntése számomra. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Egy bűnösre nem vár más, mint büntetés! Véleményem
szerint, Stefanie börtönbe való, ezért legyen is ott - mondta kegyetlenül
Barton, aki természetesen ellenem döntött. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ez a leányzó gúnyt űzött a törvényeinkből, kihasználta a jóhiszeműségünket!
Nem érdemel szabadulást, ám a halál még túl fiatal számára! Börtönbe vele! -
csapott az öklével az asztalra Roderick. Minden szem rászegeződött. - Elnézést,
elragadott a hév! - szabadkozott. Zsíros fürtjét elsöpörte arcából és ismét
mindenki felém fordult. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én, mint egyetlen nő, azt mondom, hogy nem szabad egy
ilyen lányt börtönbe vetni, sem megölni. Neki itt a helye közöttünk. Tőle csak
is szép utódok származhatnak. Nem terem minden fán ilyen gyönyörű teremtés. A
bűneit nem kéne felírni a számlájára, hiszen nagyon fiatal volt még. Mindenki
elkövetett már egy-egy rossz döntést. Szerintem mindenkinek kijár egy második esély!
Legyen a lány szabad, hadd élje az életét! - szólt könnyező szemekkel Emeline,
miközben észrevétlenül rám mosolygott. Hosszú fekete haja lazán omlott a
vállára. Márvány fehér bőre, ami hasonló volt a palotához, lágyan csillogott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Na, de Emeline! - nézett megrökönyödve a feleségére
Jeremy. - Így ez már kettő mellette, négy ellene - mondta elszontyolodva. - Az
én döntésem visz mindent, és Stefanie sorsa csak rajtam múlik. A szabadulás nem
lehetséges, hiszen két szavazattal nem megy sokra. A halál számára még tényleg
korai, ezért marad a börtön. De Stefanie-nak is van beleszólása, illetve
javíthat a helyzetén. Kérem, mondja el, hogy hol van a bátyja. Ha ezt elárulja,
akkor bárkinek megváltozhat a vélemény. Amennyiben nem mondja meg, szólok az
őröknek, és elkísérik a cellájába. A letöltendő idő meghatározhatatlan, amíg
nem szólal meg, addig ott marad. Ha választ kapunk a kérdésre, elmehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A bátyám? - legyintettem. - Itt van a városban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hazudsz! - jelentette ki Jeremy. Elfordult tőlem és az
ajtó felé nézett, majd elkiáltotta magát. - Őrök, jöjjenek ide!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pár percen belül az ajtóban két termetes férfi jelent meg.
Arcuk komor volt, és kifejezéstelen. Sietős léptekkel mozogtak, majd pár
másodpercen belül már ott is álltak mellettem. Két oldalamnál fogva felemeltek
és még egy utolsó pillanatot vártak, hogy Jeremy kiadja utasításait.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Uraim, kísérjék Stefanie-t a háromszázharminchármas
cellába!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az őrök egy néma bólintással jelezték, hogy értik a
parancsot. Hatalmas trappolásokkal megindultak, én köpni-nyelni nem tudtam,
amíg áthágtunk a kanyargós lépcsőkön és szűk folyosókon. Végül megérkeztünk a
háromszázharminchármashoz. A cella visszataszító volt, ha lehet ilyet mondani,
akkor még rosszabb, mint a többi. Ez egy külön részben volt, elzárva a
többitől. Bal oldalamról ellépett az őr és kulcsai között kikereste a zárba
illőt. Bele helyezte és hangos nyikorgással kinyitotta a rácsos vasajtót. A
zárka falait méretes kőtömbök alkották, hátsó részében egy parányi ablak volt,
ami előtt rács állt. <o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mao! Lakótársad érkezett! - zengte negédes hangján a
magasabb férfi. A sarokban megmozdult valami, pontosabban valaki. Egészen össze
volt gömbölyödve, félt felemelni a fejét is. Ruhája szakadt volt, haját
összetapadt, csomókban állt. Arcáról félelem és ártatlanság tükröződött. Csontos
ujjaival kisöpörte gesztenyebarna szemeiből szénfekete tincseit. Kíváncsian rám
nézett, de nem reagált semmit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-31224900580969538882014-08-27T07:00:00.000-07:002014-11-15T11:25:38.440-08:00Tizenkilencedik Fejezet - Első Rész<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! Először is szeretnék bocsánatot kérni Tőletek, hogy ekkorát csúsztam ezzel a fejezettel, de olyan szinte kevés időm volt, hogy csak na. Nem akarom húzni az időt és krónikákat zengeni, ezért csak annyit mondanék, hogy a fejezet másik felét igyekezek megírni, de nem tudom, hogy mikor lesz készen. Hamarosan kezdődik a suli, plusz edzéseim is rendszeresen vannak (reggel futás, délután/este edzés), gépezni/írni meg nem nagyon jut időm. Ez egy kicsit rövidebb lett, mivel már így is sokkal hosszabb lett a teljes, mint amennyi szokott, ezért bontottam kétfelé. Remélem megértitek és csupán a türelmeteket kérném, hogy várjátok ki az új részt. Jó olvasást! :D</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Soha nem feledlek<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Rémes álmomból egy hatalmas villámlás keltett fel. Az eső
hangosan kopogott a tetőn és az ablakon. Az ég dörgött és villámok cikáztak
végig rajta. Felültem és lábaimat lelógattam az ágyról. Két percig csak némán
bámultam magam elé, majd a hátam mögé tekintettem. Chance még javában aludt és
hangosan horkolt, őt nem keltette fel a dühöngő vihar. A tegnapi nap eseményei
teljesen kihullottak az emlékeim közül. Csak abban mertem reménykedni, hogy nem
történt semmi lényeges tegnap. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felálltam majd halk léptekkel a nappalinak nevezett
helységbe siettem. Chance szerencsémre nem kelt fel. A bejárati ajtóhoz léptem,
hogy kijussak innen. Kezem a kilincsre emeltem, s lenyomtam azt, de nem akart
kinyílni. Chance biztosan bezárta. Az ajtó közvetlen közelében egy szekrényt
pillantottam meg. Odaléptem ahhoz és feltártam a tartalmát. A szekrényajtón
kulcsok függtek, már csak az volt a kérdés, hogy melyik nyitja azt az ajtót.
Találomra kivettem egyet és a zárba helyeztem. Hiába forgattam, a kulcs nem
mozdult. Kihúztam és visszaraktam a helyére. Egy újabbat vettem ki, de ez sem
nyitotta ki az ajtót. Végigpróbáltam egyesével mindegyiket, de egyik sem volt
jó. Csalódottan levetettem magam a kanapéra. Egy hirtelen ötlettől vezérelve
kezem a fotel oldala és a karfa közé süllyesztettem. Ujjaimat kitapintottam pár
odarejtett érmét és egy kulcsot. Nehézkesen kihúztam onnan, majd megpróbáltam
ezt is a lyukba illeszteni. Kétszer elfordítottam, mire kattant a zár és
feltárta előttem a külvilágot. Ám abban, amikor feltárult előttem az igazi
élet, a riasztó hangos vijjogása rázta meg a házat. Ezt már Chance is megneszezhette
és léptei zaját hallottam közeledni. Egy percet sem vesztegethettem, rögtön
kiszaladtam a házból. Futottam, ahogy csak a lábam bírta, hogy magam mögött
hagyjam ezt a házat. A viharos szél az arcomba csapott, az eső eláztatta a
hajamat és nedvesen tapadt a bőrömre. A fejem fölött szürke felhők gyülekeztek.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hátranéztem, hogy lássam, mennyire van közel Chance. A fiú a
nyomomban volt, de mégsem elég közel ahhoz, hogy elkaphasson. Csak futottam és
futottam, eddig a pillanatig eszembe sem jutott, hogy Chance háza pont a palota
mellett van. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy alak tűnt fel előttem. Jellegzetes külsejéről azonnal
felismertem. Fekete, tövig nyírt haj, hosszú orr, borostás arc, amin
meglátszott az idő pora. Háta ugyanabban a szögegyenességben állt. Barton
Shaul, a tanács harmadik legfontosabb tagja. Barton is felfedezett engem és
eszelős léptekkel közeledett felém. Úgy éreztem magam, mint egy falhoz
szorított kis egér, akit két éhes macska tart sakkban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem tudtam, hogy melyik a rosszabb. Bevárni Chance-t, aki
hamarosan úgyis a tanács elé vinne, vagy Barton felé rohanni, aki elkap, és
rögvest összehívja a gyűlést. Ha nem állok meg, akkor Chance nem fog jutalmat
kapni, mivel nem tudja bizonyítani, hogy fogva tartott és nem tud feladni sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Így futottam tovább, míg nem a kiáltozó Barton előtt nem
találtam magam. Még tovább akartam haladni, hogy kikerüljem őt, de ott helyben
megmerevedtem. A testem olyan lett, minthogyha kőből lenne, moccanni sem
bírtam. Futáshoz emelt lábam, megállt a levegőben. Szó szerint arcomra fagyott
a kínkeserves nézés, és az erőfeszítéstől lebiggyedt száj. Szél fújta hajam
lobogva dermedt meg. Szemem üvegesen meredt előre, mégis kitűnően láttam, és a
külvilág ingereit kitűnően tudtam érzékelni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Barton még jobban megközelített, majd halkan, de
parancsolóan szólalt meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Örvendek, hogy ismét találkoztunk, Stefanie Brandy! Tudom,
hogy magának nem oly kedves ez a találkozás, de én felettébb örülök neki, hogy
a saját kezeim által kerül újra elénk. A jutalmat ugyan nem kapom meg, mivel én
tűztem ki, de ezt a bágyadt arcot látni felettébb szórakoztató. - Barton hangja
mindig megrémített. Ahogy halkan fenyegeti meg a boszorkánymestereket, sokkal
rosszabb, mintha üvöltene. Egy pillanatnyi hatásszünet után a férfi még
halkabbra fogta. - Ha a szabadulása mellett döntenének, én megcáfolnám az
igazukat. Maga, és a bátyja sem úszhatja meg büntetés nélkül. Apropó, hol van
Nathan? Gondolom, ő is itt van valahol, egyedül nem jöhetett. - Barton szúrós
szemmel méregetett, de én nem tudtam válaszolni. Valószínűleg ez nem is
izgatta, talán csak egy költői kérdésnek szánta. Tekintete a távolba révedt.
Arcára mosoly ült ki, a szeme is mosolygott. Már nem engem figyelt, ez
nyilvánvaló volt. - Mi járatban errefelé, Chance? - Mostanra meghallottam a
hátam mögül a fiú lépteinek dobogását. Beért engem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csak gondoltam, benézek apámhoz - válaszolta. - Ez Brandy?
- kérdezte, mintha azt sem tudnád, hogy itt vagyok. Pedig pontosan tudta, hogy
én, én vagyok. Túl akar járni Barton eszén. Nem tudom, hogy mi a célja vele, de
az biztos, hogy így nem fogja megkapni a várva-várt jutalmát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen - bólintott Barton. - Segítenéd megkötözni? A
varázslat nem tart örökké.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Persze - szólt Chance, majd mögém lépett. Kezeimet
megfogta és hátul szorosan egymáshoz illesztette őket. Mozdulata könnyed volt,
mikor én mozdulni sem bírtam. Úgy irányított, mint egy bábút. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Barton kezében kötél kezdett el kacskaringózni, majd kezemre
tekerte, szorosra húzta, annyira, hogy már belevájta a húsomba. A férfi mellett
egy újabb ember jelent meg. Sötétszőke haja volt, pont, mint Chance-nek. Szeme
meghatározhatatlan színű volt, benne gonoszság csillogott. Jeremy Peather, a
vezetőnk, Chance apja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Gratulálok, Barton! - csapot elismerően az említett
vállára. - Szép munkát végzett! - bólogatott egyetértően. - Stefanie! - fordult
felém a vezető. - Kérem, fáradjon a palotába! A gyűlés hamarosan összeül, és
meghozzuk az ítéletet maga fölött. - Tetőtől talpig végigmért, majd észrevette,
hogy Barton megdermesztett. - Természetesen nem szabad lábon. Fiam! - szólította
fel Chance-t. - Kérlek, gyere velünk és vidd be a palotába! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Chance hozzám lépett és a lábamtól kezdve felemelte, majd
úgy vett vállára, ahogyan legelőször tette. A különbség most csak az volt, hogy
nem éreztem a hasamba nyilalló fájdalmat, amit Chance csontos válla okozott.
Lábaim és kezeim ugyanabban a groteszk pozícióban voltak, ezért a fiú
visszaállította őket az alaphelyzetbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A palotába érve újra érezni kezdtem az ereimben a vér
áramlását és pislogni is tudtam. Kiropogtattam fájó ujjaimat, lábaimmal is
ugyanezt tettem volna, de Chance vállán ez nem sikerülhetett. Viszont ez egy
újabb szökési lehetőséget adott, hogy elmúlt a varázslat. Karjaimat
megpróbáltam kicsúsztatni a csomóból, de sikertelen volt, a kötél szorosan
tekeredett rám. Addig mocorogtam, míg Chance észre nem vette. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Halványan elmosolyodott és hozzá fűzte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Stefy, Stefy! Innen már nincs visszaút! Ha észrevetted
volna, előttünk apám, mögöttünk Barton megy. Hamarosan itt vagyunk a palotában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem láttam sokat, mivel minden fejjel lefelé volt és csak
hátra felé tudtam bámulni. Annyi biztos volt, hogy már nem voltunk messze,
hiszen Chance háza már messze volt. Megpillantottam a labirintusszerű sövényt
és az itt-ott megbújó szobrokat. A középen álló szökőkutat még nem vettem
észre. Onnan már csak pár lépés vezetne, a hosszú és széles márványlépcsőig. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A palota falai továbbra is makulátlanok voltak, pedig az
évek során meg kellett volna, hogy repedezzenek. A három szürkés, cserepes
tornyok felém magasodtak. A hatalmas cseresznyefából készült ajtó látványa
tárult elém, amikor Chance lerakott a lábamra. Bent már nem tehette meg azt,
amit kint. Innen már nem volt visszaút. <o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Jeremy Peather kitárta az ajtót, Chance pedig belökdösött
rajta. Az épület belül görög stílust képviselt. Díszítő oszlopai ion típusúak
voltak, felül csigavonalakban tekeredő vésetekkel. A falakon képek függtek,
jobb oldalt a vezetőink arcmásai, bal oldalt pedig a jelenlegi tanácstagoké,
ragok szerint sorrendbe rakva. Az ablakokat magasra tették, így nem zavartak
bele a képek sokaságába. A terem üres volt, mert jelenleg nem rendeztek bált.
Az előtérből egy keskeny folyosó vezetett a különböző szobákba. Az egyik
irányban a lakó részleg felé lehetett menni, a másikban a könyvtár és egyéb
szükséges helyek felé. Az utóbbi felé haladtunk mi is, mivel itt foglalt helyet
a tárgyaló terem.<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>xoxo Melissa</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-65467553859415759722014-08-12T12:53:00.003-07:002014-08-12T12:53:57.702-07:00Sokat jelentene nekem...<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! Mint a cím is elárulja, most nem fejezetet hoztam, az majd vasárnap fog kikerülni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hetekkel ezelőtt jelentkeztem egy blogversenyre, azon belül is a legjobb író kategóriába. <u>A blogon, amelyet <a href="http://csakegykritikatolemneked.blogspot.hu/">ITT</a> tudtok megtekinteni, van legfölül a modulsávban egy szavazás. Ha szánnátok rám egy percet és gazdagítanátok egy szavazattal, az nagyon sokat jelentene nekem.</u> Előre is köszönöm minden kedves olvasómnak, esetleg idetévedőnek, aki szavaz rám! Ha nem lenne mindenki számára egyértelmű, akkor megemlíteném, hogy a <b>Melissa Bane - Magic World</b>-re kell szavazni. Kérek mindenkit, akit kicsit is érdekel a történetem vagy megfelelőnek talál arra, hogy rám szavazzon, az tegye meg. Nektek csak pár percbe telne, ami nekem sokat jelentene. <i>Tehát, ha (!) sikerülne elérnem valami kiemelkedő helyezést, (első, második, harmadik) akkor mindenképpen hosszabb fejezettel érkeznék, avagy dupla résszel.</i> Mindez csak rajtatok múlik! Ha szavaztok, akkor kérlek nyomjatok egy pipát az 'elolvastam'-ra, és így tudni fogom, hogy hányan voksoltatok rám. KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!! :D <3 <3</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Addig is hoznék egy képet, egy szereplőről, akinek fontos szerepe lesz majd a történetben. </div>
<div style="text-align: center;">
<i>Vajon ki ő?</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Talán Stefy újabb barátnője?</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Esetleg ellensége?</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Megmentője?</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Vagy Nate-nek barátnője lesz?</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Lehet, hogy ezek közül egyik sem?</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=1960002950681229250" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQpU32bxA_vQ-Ewif3NEItN35MlT5922yplyOp2rcj0EzGboXvY-rZtn8WWjBvwylSWtYYXE17pk0xk5Z1uzNWsS1jdLog8JopZuMuwzDAqWOsLLZsYQETXtiuAXKVaOB-v7lWr8uMubQ/s1600/Idalia.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQpU32bxA_vQ-Ewif3NEItN35MlT5922yplyOp2rcj0EzGboXvY-rZtn8WWjBvwylSWtYYXE17pk0xk5Z1uzNWsS1jdLog8JopZuMuwzDAqWOsLLZsYQETXtiuAXKVaOB-v7lWr8uMubQ/s1600/Idalia.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<u>Várom elképzeléseiteket ide kommentben!</u></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-69524962106150819512014-08-03T09:02:00.000-07:002014-11-15T11:26:31.394-08:00Tizennyolcadik Fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! És íme, most nem is olyan későn, meghoztam a tizennyolcadik fejezetet. Ez a rész hosszabbra sikeredett, mint az eddigiek. Remélem elnyeri tetszéseteket! Várom véleményeiteket, akár pipa, akár komment formában. A két hét leforgása alatt újabb két díjjal gazdagodtam. Ezúton is szeretném ezeket megköszönni <a href="http://paperclipbycm.blogspot.hu/">Liliana Carternek</a> és <a href="http://bikficfoto.blogspot.hu/">Esztinek</a>! :D Illetve köszönöm Nektek, hogy olvassátok a történetemet. Jó olvasást! :)</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: x-large;"><span style="line-height: 36.79999923706055px;">Nem kívánt esküvő</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Kelletlenül elvettem a Chance kezében tartogatott ruhát.
Berontottam a legközelebbi szobába, amely szerencsémre a fürdőszoba volt, és
magamra zártam az ajtót. Ez a hely kulturáltabb volt, mint a lakás többi része.
A szennyes tartóban púpozva voltak a ruhák, annyira sok volt, hogy szinte
kifolytak a helyükről. A szobának a falai gyönyörű kék márványcsempékből
voltak. Rögtön az ajtó mellett jobbra volt egy tükrös szekrény, amelyben a
mosdókagyló volt. Ennek is csodálatos fehér színe volt. Ezzel szemben egy
régimódi kád volt kék függönnyel elválasztva. Kicsit arrébb egy átlagos, fekete
WC csésze volt. Egészen elfogadható volt ez a hely.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>Ha Chance ide is
utánam jön, nem gondolkodok, megölöm.<o:p></o:p></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Kibújtam cipőimből, amelyeken meglátszottak az elmúlt napok
gyötrelmei. Piros blúzom tiszta por volt, még rajta éktelenkedtek a varázsszeres
foltok, anyaga néhány helyen meg is nyúlt egy kicsit. Farmernadrágom sok helyen
elszakadt, főleg a térdénél, ahol elestem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Beálltam a kádba, mivel a fürdés is bőven rám fért. Húsz
perc alatt nem fürdök le, ezért maradt a zuhanyzás. A vizet egészen melegre
állítottam és hagytam, hogy végigcsurogjon rajtam. Jót tett nekem és erővel
töltött fel, hogy lemoshatom az elmúlt napok szennyeződéseit. Hajmosásra is
szükségem lett volna, de arra már nem maradt volna időm.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Mikor kellően felfrissítettem testemet, kikászálódtam a
kádból. Mivel női tusfürdővel nem találkoztam, ezért be kellett érjem a kézmosó
szappannal. Törölközőt szintén nem találtam és Chance-t sem hívhattam be, így
varázslathoz folyamodtam.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Képzeletemben megjelent egy puha pamuttörölköző. Varázsigét
mondtam, majd csettintettem egyet. Kezemben megjelent az említett darab, amivel
megszárítottam nedves testemet.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Felvettem a ruhát, amelyet bárhogy húzogattam nem takarta el
fehérneműmet. Ismét varázslatot kell használjak. Részletesen magam elé
képzeltem a ruhát, de nem egy újat, hanem a régit, azt kell most
megváltoztatnom. Tüllből készült alsórészén végigfuttattam ujjaimat. Arra
gondoltam, hogy sokkal hosszabb lesz és elképzeltem úgy. Éreztem, ahogy kezemet
egyre lejjebb húzom és már nem a bőrömet, hanem az anyagot tapintom.
Kinyitottam szememet és a varázslat tényleg sikerült. Szoknyám a földet
súrolta, alsó rétege selyemből, fölső rétege tüllből készült, csípőmnél még
mindig ott volt a sztreccses szatén öv. Fölső része továbbra is csillámlott. A
fátylat hajamba tűztem, amely fokozatosan omlott hátamra. Szépnek is lehetett
volna nevezni, hogyha nem kényszerből veszem fel. Cipőt ugyan nem adott a fiú,
de nem érdekelt. Nem az a lényeg most, hogy szép legyek, hanem hogy túléljem. A
házasságot meg lehet szakítani, így ezzel nem lesz gond, az agymosással már
annál inkább.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Remegő kézzel kinyitottam az ajtót. Chance természetesen már
ott állt és várt rám. Arcán kaján mosoly ült.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Lassú voltál. Már majdnem utánad kellett menjek - lehelte
Chance. Most is közel állt hozzám, annyira, hogy még lélegzetvételét is
hallottam. - Okos kislány vagy te - szólt és tekintetével végigmérte a ruhámat.
- De ez nem sokáig marad így - mondta és éreztem, ahogy ruhám visszanyeri
eredeti alakját. Alja folyamatosan fogyott, már csak a combom tövét súrolta.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szemét! - öntött el a méreg. Arcom piros lett a kínos
helyzettől.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Erőmet megint a ruha hosszabbítására fordítottam. Az anyag
már a térdemig ért, amikor megint fogyni kezdett. Chance ereje és az enyém
vetélkedett egymással. Az egyik növesztette, a másik fogyasztotta a ruhát. Hol
csökkent, hol nőtt.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hiába minden próbálkozásod! Erősebb vagyok nálad, jobb
boszorkánymester vagyok, mint te! - kiáltotta és egy lépést tett felém.
Közelebb volt, mint eddig. Egy centi sem választott el tőle. Hátrálni akartam,
de az ajtónak ütköztem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudni akarod, hogy miért tűnt el a varázserőd, amikor
megszöktél? - kérdezte kihívóan, majd egy rántással leszedte magáról pólóját és
az egyik halom tetejére hajította. - Tetszik a látvány, mi? - érdeklődött és
meg egyet lépett felém. Kezemet meztelen mellkasának támasztottam és egy erős
mozdulattal ellöktem magamtól. Undorodtam a helyzettől annak ellenére, hogy
mellkasa tökéletesen ki volt dolgozva és hasán is látszódott mind a nyolc
kocka, de ez sem ért fel Adam látványával.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy mi történt akkor - jelentettem ki, mintha az
utolsó mondatát meg sem hallottam volna. - Amikor dimenziót ugrottam, eltűnt az
erőm - mondtam teljes magabiztossággal.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tévedsz - rázta meg a fejét és szemembe nézett. - Az apám
vette el - hangsúlyozta ki az apám szót. - Lehet, hogy azt mondták, nem veszik
el, csak akkor, ha azt választod. De így is, úgy is megtették volna. Nem
számított, melyik mellett döntesz. Csodálkozom, hogy egyáltalán visszatért… Nem
kellett volna… Emberként nem bírtál volna élni… Belepusztultál volna! - mondta
ki kegyetlenül. - Ha az apám vagy a tanács észreveszi, hogy van erőd, akkor nem
fognak kegyelmezni, végleg elveszik! - ujjait végighúzta karomon, majd
megállapodott a kezemnél. Kirázott tőle a hideg.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Meghökkenve álltam előtte és kirántottam szorításából a
kezemet.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy igazat mond, mégis próbára akartam tenni.
Viszont én nem mondhatom el neki az igazat, még a végén továbbadja az apjának.
Abból a harcból biztos nem kerülnék ki győztesként.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem el - tagoltam a szavakat.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Akkor csak figyelj! - emelte fel a hangját. Kezemért
nyúlt, én pedig odaadtam neki. Kezemet mellkasára helyezte, pont a szíve fölé.
- Az apám vette el az erődet - szólt színtisztahangon. Az apám szót most is
pont ugyanúgy mondta. Figyeltem szívdobogását, de most sem tért ki a megszokott
ütemből. Igazat mondott és teljesen hihető volt az egész. Pofonegyszerű volt és
reális, nem tudom, hogy nem jutott eszembe. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Kopogás hangja töltötte be a teret. Kezemet elhúztam és az
ajtónak támasztottam. Sebezhető voltam.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Chance ellépett tőlem és magára vett egy másik pólót. Nem
azt, amelyiket levette, hanem egy másikat, amely a leghatalmasabb kupac közepén
hevert. Kihúzta a ruhadarabot, mire a teljes halom ledőlt. Felvette és a zaj
irányába sietett. Most volt a legjobb alkalom a szökéshez. Körbetekintettem, de
egyetlen alkalmas ablakot sem találtam. Az egyik túl kicsi volt ahhoz, hogy
kiférjek rajta, a másik be volt szögezve, valahol meg szimplán tele volt rakva
tárgyakkal. Túl nagy zajt keltenék azzal, hogyha ennél próbálkoznék.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Csalódottan visszadőltem az ajtónak.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Stefy, drágám! Gyere ide! - szólt mézes mázas hangon a
fiú.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Gondolkodás nélkül az ablakhoz rohantam. Be kell vetnem a
teleportáló varázslatot. Csak három métert tudok vele megtenni, de nem számít,
legalább kijutok innen. Eltudok innen szökni. Erősen koncentráltam és a
szabadba képzeltem magam. A varázsige szavai nehézkesen jöttek a számra, de
eszembe jutottak. Ám ahelyett, hogy kint találtam volna magam, Chance ölelő
karjaiba zuhantam.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Varázslattal se ki, se be nem lehet jutni - tájékoztatott
és továbbra is karjaiban tartott.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tegyél le! - szóltam. Üvöltöttem volna, de nem tehettem
meg, mert a pap tekintetét éreztem magamon. A férfi idős volt, haja
fogyatkozott, csak a füle mögött meg a feje hátulján nőtt már. Őszülő félben
volt. Kedvesen nézett rám, mégis zavaró volt, mikor tekintete rajtam időzött.
Termetét tekintve alacsony volt. Egy fekete, papi, bársonyöltözet volt rajta.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Gyerekek! - szólt tekintélyt parancsolóan a pap. - Erre
most nincs időm, vannak egyéb dolgaim is, amit még el kell intéznem a mai nap
folyamán - szólított fel minket mély, bariton hangján. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Chance letett a lábamra, én pedig jó messzire, amennyire
csak lehet, elhúzódtam tőle. Kezemet szoknyámhoz érintettem és újra
megnövesztettem azt. Most Chance nem mert beleszólni, a pap előtt nem.
Elképedve nézett rám, de nem tett semmit. Visszafordult az úrhoz, akinek tovább
magyarázott valamiről. Nem érdekelt, hogy miről beszélnek, csak abban
reménykedtem, hogy olyan dologról, ami nem érint engem, bár erre kevés esélyem
van.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ekkor néztem először körbe, amióta a fiú visszahelyezett a
földre. A nappali - ha lehet annak nevezni - fel volt díszítve. A fekete
függönyök kicserélődtek fehérre és piros masnikkal kötötték át őket. A teremben
végre rend volt. A fotelt, a televíziót és az asztalt a falhoz tolták, egyenes
utat engedve az alkalomra felállított lugashoz. Ez különböző színű és fajtájú
virágokból volt összedrótozva. Kinti kellék lett volna, ezért is furcsálltam,
hogy felállított egyet a házban. Ehhez egy rózsaszirmokkal szórt, piros, arany
szegélyes szőnyeg vezetett. Chance komolyan vette a dolgot, hiszen ő tényleg
szeretett engem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A pap egyben a házassági ügyintéző is - mutatott a fiú a
lugas mögötti asztalra, amelyen papírok tömkelege hevert. Chance kezemet az
övére helyezte és úgy vezetett az oltár elé. Hányingerem támadt. Mit fog szólni
Adam, hogyha elmondom neki az igazat. Valószínűleg nem fogom megmondani, hiába
utálok hazudni, ezt meg kell tennem az ő érdekében.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Chance kihúzta nekem a széket én pedig leültem, majd ő is
helyet foglalt mellettem. A boldog menyasszony szerepét kellett magamra
öltenem. Annak a látszatát kellett keltenem, aki hónapok óta várja ezt a napot.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A pap először Chance elé tolta a papírokat, amelyeket ő
nyugodt szívvel és mosolyogva írt alá. Aztán rám került a sor. Végig néztem a
szerződést, mik a feltételei, hátrányai és előnyei. A szemem megakadt egy
mondaton.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az Ombrisban kötetett házasság nem szakítható meg, csak
kiváltó okok miatt. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ez a rész tovább folytatódott és megannyi új információval
látott el engem. Itt nem szakítható meg, de máshol igen. Megvan a kibúvóm.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Reszketve emeltem kezemet az aláírandó rész fölé. A toll
hegyét a papírra a nyomtam és végigszántottam gyöngybetűimmel. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Megtettem, most már érvényes a házasság, bár nem értettem,
hogy mi jója származik belőle Chance-nek. Ha úgyis a tanács elé visz, akkor
teljesen mindegy, hogy kije vagyok és kije nem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ezután eldaráltuk a házassági fogadalmat, aminél
legszívesebben csukva tartottam volna a számat. El kellett fogadnom férjemül,
amire szintén nemet mondtam volna. De nem tehettem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Most pedig a legrosszabbra kell felkészülnöm, az agymosásra.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Miután a papnak Chance megfizette munkálatait, a szobájába
vezetett. Ott egy székre ültetett és a kezemet hátrakötözte. Nem akartam
engedelmeskedni, de ő megfenyegetett. Ismét.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ebben a szobában szintén rendetlenség volt, nem csinált
rendet a tiszteletemre. Itt is gyér volt a felszerelés. Egy franciaágyból,
szekrényből és asztalkából állt az egész. Pont, mint az én vendégszobám,
mielőtt Nate beköltözött. Szökésre itt sem volt esélyem, mivel ennek a szobának
nem volt ablaka.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A varázserőmmel ugyan ki tudnám oldani a kötelet, de nem
érne semmit. Nem tudnék elfutni, mert Chance rajtam tartja a szemét. Innen
nincs menekvés.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Chance valamiféle gyógynövény port szórt körém a földre,
amelynek nagyon erős és tömény szaga volt. Szerencsémre nem kábított el. Akkor
nem bírtam volna szabályozni a varázslatot. Bűbájt mormolt, amelyből egy szót
sem értettem, de nem azért, mert latinul volt, hanem mert hadart és szavai
kivehetetlenek voltak. A varázslattól el kellett volna elaludjak, de ez nem
történt meg. Lehunytam a szememet, hogy Chance meg ne tudja, hogy ébren vagyok.
Körülöttem mászkált, de nem tudtam mit csinált. Olajt öntött a fejemre, amelyet
aztán jól belém is passzírozott. Ezért még kapni fog.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A következő percek vagy akár órák, kimaradtak, mert elaludtam.
Tehát mégsem sikerült megakadályoznom a varázslatot. Az emlékeim kezdtek
széthullani. Úgy éreztem, hogy helyesen cselekedett Chance. Belezavarodtam
mindenbe. A legfőbb ideje, hogy aludjak.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Gyere, drágám aludni! - szólt Chance és eloldozott majd
felhúzott a székről. Magához vont és megcsókolt.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
</div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-54000555898244426882014-07-20T14:54:00.000-07:002014-11-15T11:26:47.477-08:00Tizenhetedik Fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! Igaz, hogy későn, de itt vagyok a tizenhetedik fejezettel. Meg kell mondjam, hogy nagyon jól haladok a történettel. Szinte már kész van a tizennyolcadik fejezet. De addig még várni kell két hetet! </b><br />
<b>Illetve az elmúlt héten készült velem egy interjú, amit <a href="http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2014/07/interju-10.html">ITT</a> meg is tudtok tekinteni. Ez azért készült, mert az oldal által hirdetett versenyen, a legjobb nem fanfiction kategóriában 3. helyezést értem el.</b><br />
<b>Remélem ez a fejezet is elnyeri tetszéseteket! Várom a pipákat és komikat! Jó olvasást! :)))</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Rabságodban</span><o:p></o:p></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Válassz, Szöszi, mert ketyeg az óra, mindjárt odaérünk a
házamhoz, amely nincs olyan messze a tanács székházától - fenyegetett meg
Chance.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nehéz döntés és egyik válasz rosszabb, mint a másik. Ha
hozzámegyek Chance-hez, akkor kitörli az emlékezetemből Adamet. Viszont akkor nem kap el a tanács. Ha azt
választom, hogy vigyen el a tanácshoz, akkor nem felejtem el Adamet, de
megölhetnek. Ki kell eszelnem egy tervet. Most sem fogok dönteni. Azt az utat
választom, amely számomra kedvez, nem azt, amelyik elvesz.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Még mindig nem tudtam beszélni, hiszen a kendő továbbra is a
szám előtt maradt. Ernyedten lógó kezeimet tarkómhoz próbáltam emelni, de
ólomnehezek voltak és nem tudtam őket különválasztani. Csuklómra pillantottam
és egy jókora fémszínű bilincset fedeztem fel. <i>Honnan szerzett bilincset?</i> Eddig fel sem tűnt, hogy Chance ezt is
rám rakta. Összekötött tagjaimmal ismét a fiú combját kezdtem ütögetni. Talán
így rájön, hogy nem tudok válaszolni, amíg rajtam van a kötés.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ja, hogy nem tudsz válaszolni! - dobott egyet rajtam.
Ennek következtében hasam még jobban a csontos vállába fúródott. - Se baj!
Különben sem akartam, hogy válassz! Mert én döntök helyetted! Mégpedig…
Számomra mindkettő elég kedvező, ezért úgy gondolom, hogy végre hajtom a
másodikat… - simított végig arcélén, majd hangosabban folytatta - és az elsőt
is - fejezte be mondatát és gonosz mosolyra húzta a száját.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A döbbenettől a szívem kihagyott egy ütemet és köpni-nyelni
nem tudtam. Nem teheti ezt velem! Chance nem teheti ezt velem! Kiskorom óta
bíztam benne, most pedig elárult, sőt a vesztembe vezetett. Chance egy percig
sem hagyott választást, csak azt akarta, hogy tudjam, mit fog csinálni, mi lesz
a végzetem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Gondolkodni sem volt időm, ezért azt cselekedtem, ami legelőször
eszembe jutott.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Minden erőmmel a bilincsen lévő zárra koncentráltam. Arra,
hogy kinyílik. Magam elé képzeltem a zár szerkezetét. Arra gondoltam, hogy a
zár kipattan a helyéről. A zár hangos csattanással kinyílt, ezért gyorsan
kellett cselekednem. Kezeimet kibújtattam a szorításból és jobb tenyerembe
helyeztem. Megfogtam és egy gyors lendítéssel Chance tarkója felé ütöttem a
bilincs szorító részével. De nem voltam elég gyors, mielőtt célt érhetett volna
az ütés, Chance karja a tarkójához lendült, ezért azt érte az ütés.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Te kis… - hördült fel Chance. - Azt hitted, hogy könnyedén
leüthetsz, és majd elmenekülsz? Hát rosszul hitted! - szólt és kitépte kezeim
közül a bilincset. - Egy kis könnyítés! Kapsz egy kis előnyt, de ne hidd, hogy
engem legyőzhetsz!<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Tervem nem volt a leghatékonyabb, de legalább megszabadultam
a bilincstől. Hiába hitte azt Chance, hogy megállíthatatlan, én tudtam, mi a
gyengepontja. A szomorúság. Nem bírja elviselni, hogyha az emberek -
boszorkánymesterek - szomorúak vagy gyötrődnek valami, avagy valaki miatt.
Ilyen helyzetben mindenképpen meg kell vigasztalnia az elesetett. Ilyen Chance,
egy jószívű, szenvedélyes srác, tele romantikával és érzelmekkel. De aki
becsapja őt, - mint például én - annak nem kegyelmez.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Összeszorítottam szememet, hogy műkönnyeket produkáljak.
Közben szüleim képére gondoltam, ahogy elégnek. Tervemet sikerült elérnem.
Kinyitottam szemeimet és arcomon végigperegtek a könnyek. Vállaim rázkódni
kezdtek, tüdőm egyenetlenül emelkedett és süllyedt. Chance megérezte ezt, ezért
lekapott a válláról. Most nem úgy emelt, ahogy legelőször. Ez sokkal volt
dühösebb és erősebb mozdulat, mint könnyű és lágy. Ennél több sem kellett
nekem, szélsebes futásnak eredtem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Egy valamit viszont elfeledtem, a táskám nem volt a hátamon.
Tehát semmilyen varázsszer nem volt a tulajdonomban és a sisakvirág sem az
enyém többé. Elveszett a babám, amelyet csak most találtam meg. A hátizsák
nélkül nem mehetek sehova. Nate-et nem hagyhatom ellenanyag nélkül. Nem
hagyhatom cserben a bátyám. Letéptem szám elől a kendőt, hogy legalább ez ne
zavarjon. Lépteim lelassítottam és megvártam, hogy beérjen Chance.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kihasználtál, Stefy! - mondta lassan a fiú. - Először az
esküvőre kerítünk sort, majd az agymosásra. Aztán pedig jöhet a jutalom
megszerzése.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem teheted ezt velem! Ennyire te sem lehetsz gonosz! -
szóltam rekedt hangon, majd megköszörültem torkom. Egészen ideáig meg sem
tudtam szólalni.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Gonosz? Gonosz? - nevetett fel harsányan Chance. - Én ezt
nem magamra használnám. Annál inkább rád! Nem én voltam az, aki otthagyott
kétségek között. Nem én voltam az, aki megcsalta a másikat. Nem én voltam az,
aki beleszeretett másba. - Emelte fel egyre jobban a hangját olyannyira, hogy
az utolsó mondatnál már szinte üvöltött. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Teljesen igaza volt és meg is értettem, hogy így érez, de én
nem gondoltam volna, hogy nem felejt el engem. Azt hittem, hogy már nem érez
irántam semmit. De ő várt rám. Hűséges maradt hozzám, amikor én nem. Nekem
azóta legalább két pasim is volt, hogyha nem több. Nem tehetek erről, nekem
vissza kellett szereznem az elveszett varázserőmet. Bár pár dolgot ő is
megtehetett volna értem, például beszél az apjával az érdekemben. De nem tette.
<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Visszakaphatom a táskám? Csak a táskámat hadd kapjam
vissza! - váltottam témát és vettem könyörgőre a figurát.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt a fekete és piros táskát, amelyet, míg aludtál,
elégettem? Arra gondolsz? - kérdezte gúnyosan. Azt akarta, hogy bedühödjek és
neki essek. Felakart bőszíteni, mint egy vadállatot. De én tartottam magam. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igen, arra - válaszoltam higgadtan.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Akkor szólok, hogy az már nincs többé. Illetve a hamvait
még megtalálhatod - nézett bele mélyen a szemembe. Innen tudtam, hogy csakis
igazat mondhat. A hangja nem remegett, szíve egyenletesen lüktetett és
egyenesen a szemembe mondta.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Te szemét! - üvöltöttem és újra futásnak eredtem volna,
hogyha ujjait nem kulcsolja csuklómra. - Engedj el! - sziszegtem és tovább
rángattam a kezemet.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Most már nem! Egyszer engedtelek el, többször már nem
foglak.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az égre pillantottam, ahol a Nap már felkelőben volt. Tehát
lejárt az időm, Nate tovább már nem állítja le. Meg lesz az újabb
igazolatlanom. Arra is képesek, hogy kirúgjanak engem, bár ez per pillanat nem
érdekelt. Van sokkal fontosabb dolgom is, mint emberi iskolába járni.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Már nagyon közel voltunk a palotához, ahol a tanács
tartózkodott. Ott volt Jeremy Peather is, a vezetőnk, legalábbis legutóbb ő
volt. Lehet, hogy azóta leváltották, de kétlem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Chance továbbra is húzott, de már nem vitt a hátán. Kezemre
újból felhelyezte a bilincseket. Chance ennek az összekötőláncát fogta és ez
által húzott. Néha egy nagyot rántott rajtam, csupán a szenvedés kedvéért.
Rabságban éreztem magam. Valóban az voltam, Chance-nek a rabja. A
szabadulásomnak már nem engedett kiutat. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Megpillantottam a fehérmárványból készült palotát. Látványától
most nem boldogság, hanem rettegés fogott el. Tudtam, hogy Chance oda fog adni
nekik és én nem tehetek semmit.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Pont a palota mellett foglalt helyet Chance lakhelye, ahová
az imént vettünk az irányt. A ház meglehetősen kicsi volt a maga egy emeletével.
Kinézetével illett a palotához, mivel ennek is hófehér falai voltak. A ház
újszerű volt, nem úgy, mint az itteni építmények. Az ablakok szépen íveltek
voltak és ezeket is hófehér keretek szegélyezték. A meredek háztetőt fekete
cserepek fedték, pont olyanok, amelyek a palota tornyait és tetejét.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Chance maga előtt lökött be az ajtón. Belülről azonban
visszataszító volt az épület. Hatalmas volt a kupleráj, meglátszott rajta, hogy
Chance egyedül lakott benne. Anyukája és apukája is a palotában laktak, mivel a
vezetőnk, Jeremy volt Chance-nek az édesapja. A fiú nem szeretett volna ott
lakni, mert nem akarta, hogy ezért kiközösítsék. Nem akarta, hogy túl nagyra
tartsák. Azonban szülei ragaszkodtak hozzá, hogy szemmel tudják tartani őt.
Igaz, nem volt hozzá elég idős, amikor elköltözött a palotából, de mégis
megtehette. Chance nem rég töltötte be a tizenkilencet. Így viszont már
törvényes volt, hogy egyedül éljen. Egészen tizenöt éves koráig lakott a
palotában, de akkor mindent megelégelt és elköltözhetett ide.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A házban a falak teljesen üresek voltak. A felszerelése gyér
volt és konyhával nem is találkoztam. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Látom, tetszik a házam! - szólt Chance és gúnyos mosolyra
húzta száját.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Igazán… otthonos - nyögtem. - Hogy bírsz te így élni? Meg
lehet itt találni bármit is? - tettem szemrehányást.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hogyne, mindennek tudom a pontos helyét. Lehet, hogy te
nem, de én látom benne a rendszerességet.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, Chance, gondolkodtam. Én túl fiatal vagyok a
házassághoz. Még nem vagyok tizennyolc, így nem törvényes, hogy férjhez menjek
- próbáltam meg ismertetni vele a helyzet állását. Lehet, hogy itt nem érvényes
a törvény, de otthon biztos.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kit érdekel! Eddig is megszegtem a törvényeket és ez most
sem lesz másképp! - Ismét rántott rajtam, de most közelebb húzott magához. A
bilincs rettentően szorította kezemet. A fiú állát vállamba fúrta, úgy suttogta
fülembe. - Nem rég küldtem üzenetet a papnak és azt mondta, húsz percen belül
ideér. Hamarosan Mrs. Chance Peather leszel - húzta széles mosolyra a száját. -
Illetve! Vedd fel ezt a ruhát! - Kezében egy elefántcsont színű menyasszonyi
ruha jelent meg. A ruha nem büszkélkedhetett pánttal. Felsőrészén csillámok
voltak. Alsó része rövid volt, talán túlságosan. Az esküvői ruhának a földet
kellet volna súrolnia, ám ez aligha ment el volna pólónak. A fátyol tüllből
készült és fokozatosan növekedett.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szemem hatalmasra tágult, hogy mégis Chance, hogy képzeli
azt, hogy én valaha is fel fogom venni. Nem lehet ilyen piszkos a fantáziája.
Nem gondolhatja, azt hogy egy ilyen ruhát hordani fogok. Ebben a ruhában akár
az utcasarokra is kiállhatnák. Miért teszi ezt velem? Azért mert otthagytam?
Mostanra már kétlem. Ez nem elég indok arra, hogy ennyire kínozzon. Ha ezek
után még Adamet is elfelejtem, akkor abba belepusztulok. Adam nélkül nem bírnék
élni. Borzasztó lenne, hogyha nem tudnám róla, hogy ki ő. Elviselhetetlen
lenne, hogyha úgy állnék a szeme elé, hogy nem tudom róla, ki ő. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem, Chance. Ezt nem fogom megtenni - mondtam és a szemébe
néztem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt elfelejtettem mondani, hogyha nem veszed föl, majd én
adom rád. Úgyhogy ajánlom, hogy igyekezz! - súgta és pajkosan beleharapott a
fülembe. <o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
</div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-56569723776334051212014-07-07T05:36:00.002-07:002014-11-15T11:27:07.721-08:00Tizenhatodik Fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! Hát, eljött az a pillanat is, amikor már tizenegy feliratkozóval büszkélkedhetek, ám ebből Ti csak kilencet láthattok. Köszönöm szépen ezt a létszámot és azt, hogy velem vagytok és támogatok! <3 Azonban még jobban örülnék, hogyha ennél is többen lennénk. Illetve attól is nagyon boldog vagyok, hogy kommenteltek és pipálgattok! Csak annyit szeretnék mondani, hogy ezt a szokásotokat nyugodtan folytassátok! :)) Sajnos a következő fejezet időpontja bizonytalan...</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nagyon-nagyon szépen köszönök mindent!! Ehhez a fejezethez is jó olvasást kívánok! Remélem elnyeri a tetszéseteket! :D</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 115%;">Egy régi ismerős<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Mi az, hogy mások is
vannak ott? Kik?</i> - küldtem gondolataim Abby felé. Felugrottak bennem képek,
amiken Adamet kínozzák, vagy éppen Nate-et. El sem bírtam képzelni, hogy a
számomra legfontosabb személyek éppen miattam kerüljenek életveszélybe. Nem, ez
nem történhet meg. Igyekeztem kiverni a fejemből a rémképeket, míg meg nem
hallottam Abby csilingelő hangját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem ismerem őket, sőt
szinte alig látok. A teremben sötétség uralkodik, csak körvonalakat látok. Két
fiú van itt, az egyiknek mindkét oldalt rövidre van nyírva a haja csak közepén hosszabb
a sörénye, de ez a fazon hihetetlenül jól áll neki. Ja, igen! Nem akarok
eltérni a tárgytól, de ezt muszáj volt. Barnásfekete haja van, amennyire én
látom. A másiknak égbemeredő sötétbarna haja csöppet félre van fésülve, de nem
emósan, hanem szolidan, még csak a szemébe sem lóg. Ő talán még szexibb, mint a
másik.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
Magamban halkan nevettem. Nem kellett sok idő, de Abby máris
új zsákmányt talált. Talán ezt a kapcsolatot jobban fogom támogatni, mint az
előbbi Anthonysat. Mivel ezek boszorkánymesterek. Mindig jobbak, mint egy
ember. Az emberekben eddig csak csalódtam. Ott van David, aki a pasim volt,
Anthony, akivel jó barátok voltunk és Miranda, akit egykor a barátnőmnek nevezhettem.
Mind-mind ember. Emberek, akikben nem lehet megbízni, mert elárulnák, hátba szúrnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Jaj, Abby! Nem
csodálom, hogy ezek után elfelejtetted Antet. Akkor Nate nincs ott? És Adam
sem?</i>- tettem fel a rettegett kérdést.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Még nem teljesen
sikerült feldolgoznom. - </i>Pillanatnyi szünetet tartott, mikor hangja
sóvárgásba kezdett átmenni. Nyugodt hangon folytatta.<i> - Nincsenek itt.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fellélegeztem. Tehát nincsenek veszélyben. Ezek szerint nem
kevertem bele őket semmibe, biztonságban vannak, már amennyire lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Abby, bármennyire is
akarok, perpillanat nem tudok érted menni, mivel Ombrisban vagyok. Nem tudok
hazajutni, mivel nem működik a portálnyitó varázslat. Hidd el, én segítenék, de
ez most nem megy. </i>- küldtem
gondolataimat Abby felé, miközben tovább folytattam utamat a régi házunk
irányába, annak reményében, hogy ott meg tudok szállni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Micsoda? Stefy, te mit
keresel Omrisban?</i> - hallottam meg Abby sikító hangját a fejemben.<i> </i>Elképzeltem, hogy milyen reakciót
váltana ki Abbyból, ha szemtől szemben beszélnék vele. Szemöldöke az égig
emelkedne és kérdőn meredne rám. - <i>Ugye
nem fogtak el téged is?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem, dehogyis, csak
Nate megkért, hogy jöjjek el ide - magyarázkodtam.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nate megőrült vagy
csak szimplán megakar öletni? </i>- csúszott Abby hangja egyre magasabb
oktávba.<i> <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Egyik sem.
Ellenanyagért jöttem. - </i>Egyáltalán nem nevettem, pedig Abby valószínűleg
csak viccnek szánta. Ez már igazán sok volt, hogy ilyeneket mer gondolni
Nate-ről és ezt még hangoztatja is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Ő is elmehetett volna
érte. Nem kell kockáztatnod az életedet, ezzel nem tartozol neki - </i>kezdett
el veszekedni velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Tudod, Adam is
pontosan ezt mondta - </i>jegyeztem meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Talán azért, mert
igaz. Bármi bajod eshet, ez egyáltalán nem biztonságos.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Mindegy, most már teljesen
mindegy. Amint tudok, elmegyek érted - </i>fejeztem be a beszélgetést.<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
Az út innentől egyre egyenesebb kezdett lenni. Elhaladtam az
erdők mellett. Ismét szupergyorsaságra váltottam és figyeltem az elém terülő
látványt. A Nap már régen eltűnt az égboltról és csillagok meg a Hold
jelentették számomra a világítást. Itt-ott már felkapcsolódtak a gyérfényű
lámpák. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egyre közelebb kerültem a házunkhoz. Megpillantottam az
ismerős környéket, amelyen sokszor végig haladtam. Tudtam, hogy a következő
jobb kanyar után még egy jön, majd egy bal és ismét egy jobb. Tudtam, hogy a
házunknak ezen a helyen kéne állnia. Ám a ház egyáltalán nem volt a helyén. A
fű itt is kopár volt. A romok, amelyek megmaradtak, az épület falainak vonalát
formázták. Felismertem a sok-sok szoba helyét és a halmokon átlépkedve
mindegyikbe beléptem, hogy felidézzem a régi idők emlékeit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudom, hogy pontosan mikor, de eleredtek a könnyeim. Azt
sem tudtom, hogy menni ideig zokoghattam a volt szobámban, melyből nem maradt
semmi. Egyik könnycsepp követte a másikat és egyszerűen nem állt el. Tudtam,
hogy fölösleges siratni a múltat. Mégis olyan érzéseket keltett bennem. Nagyon
felkavaró volt, hogy egykori otthonomból csupán ennyi maradt. Egy kőhalom sok
törmelékkel és bútor darabkákkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Beletúrtam a porba, a romok közé, hogy gyerekkori tárgyaim
után kutassak. Szinte vakon tapogatóztam, csak az érzékszerveimre számíthattam.
Félrelöktem a nagyobb sziklákat, hogy tisztább legyen a terep. Éreztem, hogy
kezem már nem csak köveket markol, hanem valami puhábbat is. Kihúztam a
műszálas anyagból készült tárgyat, melynek tapintása durva volt. Megforgattam a
kezemben tartott tárgyat, hogy tényleg olyan-e, mint amire emlékeztem. Hát, nem
hasonlított az emlékeimben élő babára. A baba most már csak fél szemmel
mosolygott rám és ruhája szakadt is és piszkos volt, mint a játék további
részei. Fonalból készült haja meg volt tépázva. Magamhoz öleltem a kicsi babát,
amely mosolyt csalt arcomra. Ölembe vettem a táskámat, amelybe beleraktam a
babát, hogy ez legalább megmaradjon nekem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudom, hogy mikor, de elaludtam. Ott helyben, a porban, törökülésben.
Mélyen aludtam, csak azt éreztem, hogy valaki a hátára vesz, fejem lefelé
lógatva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mikor felébredtem, megijesztett a látvány. Valaki tényleg a
hátára vett, nem csak álmodtam. Fejem minden lépése hatására a combjának
ütközött. Hasam a vállának nyomódott. Nem volt valami kényelmes póz. Egy ideig
elbóbiskoltam így, aztán észbe kaptam. Valaki megtalált engem és most elvisz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vadul kapálózni kezdtem és öklömmel vertem a lábát. Nem, így
nem lehet végem, egy ilyen sületlenség miatt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eressz el! Eressz már el! - üvöltöttem és továbbra is
próbálkoztam kiszabadulni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csitt! - válaszolta elrablóm. Hangja ismerősen csengett,
mély dallamot játszott. Nem tudtam, hogy ki lehet az, pedig kellett volna.
Régebben sokszor hallottam ezt a hangot, mikor nevemet suttogta. Tudtam, hogy
ki ő, de nem jött nyelvemre a nevem. - Stefy, maradj nyugton! - Végre kiejtette
a nevemet és minden a helyére került. Ez a hanglejtés, ahogy a nevemet mondta. A
<i>Ste</i>t hangosan megnyomta, majd <i>fy</i>t halkabban, de annál gyorsabban ejti.
Bódító volt. Most már tudtam, hogy ki ő. A volt barátom, Chance. Mikor
elváltunk, vagyis amikor én megszöktem Ombrisból, nem szakítottunk. Arra
számítottunk, hogy majd napokon belül visszatérek, és akkor folytathatjuk
kapcsolatunkat. Igaz, hogy fiatalok voltunk, tizennégy, tizenöt évesek, de
mégis komoly volt a dolog. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Chance? - kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki más? - nevette el magát és egy gyors lendítéssel lekapott
a válláról. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lábamon nehézkesen álltam meg, bár most nem volt rajtam magassarkú,
kivételesen tornacipőre cseréltem kedvenc kiegészítőmet. A nem kívánt túrázáshoz
és gyalogláshoz ez a legmegfelelőbb. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Chance majdhogynem egy magasságú volt velem. Sötétszőke haja
gyönyörűen szikrázott a napsütésben. Barna szemében felfedeztem azt a
jellegzetes csillogást. Megvillogtatta előttem fogas mosolyát. Hangosan
felnevetett, mire én is elmosolyodtam. Ruhája most is azokból a jellegzetes
barna cuccokból állt. Barna v kivágású póló, sötétbarna bőrdzseki, ugyanilyen
barna nadrág és egy fekete cipő, melyen látszott, hogy teljesen új. Nyakában
egy fából készült nyaklánc lógott. Bal fülében egy ezüstszínű fülbevaló volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Száját szájamhoz préselte és hosszasan megcsókolt. Elvesztem
csókjaiban, de abban a pillanatban Adam képet jelent meg előttem. Ezt nem
szabad, nem tehetem vele meg. Chance-szel sem és Adammel sem. Adamet szeretem,
Chance-t viszont már nem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mellkasánál fogva eltoltam magamtól a szenvedélyes srácot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, de ezt nem tehetem - suttogtam és szemeimmel a
földet kezdtem pásztázni. - Nekem… nekem… barátom van - nyögtem és még jobban
elhúzódtam tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Stefy - rázta meg a fejét csalódottan. - Tőled nem erre
számítottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért? Mire számítottál? Hogy évekig csak várják? Eltelt több,
mint két év. Nem gondolhatod komolyan - kezdtem heves vitába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bármennyire is hihetetlen, Stefy, de én csak rád vártam.
Vártam, ahogy telnek a napok, majd hónapok és évek. Én még mindig szeretlek,
Stefy. De te itt hagytál. Beleszakadt a szívem, hogy soha többé nem láthatlak.
Arra számítottam, hogy amikor majd találkozunk, a szíved még mindig értem fog
dobogni, de látom, most már nem így van. - Szenvedélyesen beszélt, hangja néhol
megremegett. Tudtam, hogy csalódni fog bennem, de meg kellett, hogy tudja az
igazat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet, hogy már akkor meg kellett volna tennem, de azt
hittem, hogy vissza jöhetek. Most viszont itt vagyok, ha nem is sok ideig, de
ma még maradok. Arra akarok kilyukadni, hogy… nekünk… szakítanunk kéne -
mondtam és beleharaptam a számba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Minek jöttél ide vissza? Minek kellett? Hogy feltépd a
sebeimet? - Éreztem, hogy ideje lenne indulnom, hogy ne okozzak neki több
fájdalmat. Mégis úgy gondoltam, hogy maradnom kell. Nem hagyhatom itt összetört
szívvel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egyáltalán nem erről van szó - ellenkeztem hevesen. - A
bátyám miatt jöttem. Hogy szerezzek neki sisakvirágot. - Tudtam, hogy nem volt
jó ötlet elmondani neki az igazat, hiszen akár még ő is lehet az, aki beárul
engem és a tanácshoz visz.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPxuKM9RowvmNnGQy2G79JL1UR9UPHG8qwPO1z2_JkphuzZ-cFRCxsu1JLGZBae80q3rdNO0BOPvgc6HfOU8rzN85EERbC9dtsSXxJWJiO8_eQpeOHV8vHGDOBjAFmXZpKewSG1OoiirQ/s1600/tumblr_m6dvoxHgHD1rrf9sa.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPxuKM9RowvmNnGQy2G79JL1UR9UPHG8qwPO1z2_JkphuzZ-cFRCxsu1JLGZBae80q3rdNO0BOPvgc6HfOU8rzN85EERbC9dtsSXxJWJiO8_eQpeOHV8vHGDOBjAFmXZpKewSG1OoiirQ/s1600/tumblr_m6dvoxHgHD1rrf9sa.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
- Neked nincs is bátyád - húzta össze vonallá a szemét
Chance. - Átlátok a szitán, Stefy! Engem nem ilyen fából faragtak. - Chance gyorsan
mozgott, talán túl gyorsan. A fiú egy kendőt kanyarított elő a zsebéből, amit a
szám elé tett, hogy ne tudjak tőle beszélni. Szorosan meghúzta, majd hátul
megkötötte. - Hidd el, én nem akartam ezt, de muszáj volt megtennem. Most pedig
menjünk vissza a tanácshoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Látásom homályosodni kezdett, miközben a méreg hatni kezdett.
Gyógynövényekből kevert méreg volt, amelyet felitatott egy kendővel. Ennek
hatására órákra elnyomott az álom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Amikor felkeltem már esteledett, de Chance még mindig úton
volt. A fiú néha hátra pillantgatott rám, hogy ébren vagyok-e már. Mikor
felfedezte, hogy ébren vagyok, beszélni kezdett hozzám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Elég egyoldalú lesz ez a beszélgetés, de nem zavar engem.
Tudod, most megyünk a tanácshoz, hogy megkapjam a jutalmamat - tett egy gyors
helyzetjelentést Chance. - Nem kevés dollárt tűztek ki a fejedre. De ha
végiggondolom ezt az egészet rájövök, hogy teljességgel megéri ez nekem. Ha már
te nem lehetsz az enyém. - lehelte. - De! - emelte fel mutatóujját. -
Mindenkinek van választási lehetősége. Az egyik az, hogy odaadlak a tanácsnak,
aki börtönbe zárnak, kínoznak, avagy rögtön kivégeznek. A másik pedig, hogy
hozzám jössz feleségül és szépen elfeledtetem veled a barátodat. Ezt értsd szó
szerint. Egy kis agymosás és volt barát, nincs barát - szólt majd egy pukkanás
szerű hangot adott ki. - A rózsaszín álmaidnak vége.<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
Azt hittem, hogy rosszul hallok, vagy álmodok, esetleg
képzelődök, de minden valós volt. Chance megzsarolt. Nem tudtam, hogy melyik a
rosszabb választás. Mindkettő elég borzasztó.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i>xoxo Melissa </i><o:p></o:p></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-10959347395572711242014-06-25T09:29:00.001-07:002014-11-15T11:27:50.909-08:00Tizenötödik Fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! Annyira nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de egyszerűen nem tudtam. Sajnálatos módon a gépem le van védve jelszóval, ezért csak akkor tudok gépezni/írni, amikor anyukám beírja azt a drágalátos jelszót. Igazándiból már tegnap kiakartam rakni ezt a részt csak valamilyen okból kifolyólag nem volt net. </b><b>Na, de ezernyi magyarázatot tudnék, hogy miért nem hoztam a 15. fejezetet.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Legyen Nektek annyi elég, hogy mostantól rendszeresebben fognak jönni az új részek, mivel itt a nyári szünet. Remélem továbbra is velem maradtok! Jó olvasást! :)) Várom a pipákat és a véleményeket!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Acontium napellus<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
Mire hazaértem Nate a kertben várt rám, ahol már megnyitotta
a portált. Kezében egy hátizsákot lóbált és hívogatóan intett felém. Féltem
ettől az utazástól, nagyon is. Legalább
Nate megígérte, hogy megoldja a Davides ügyet. Remélem meg is tartja. Örülnék
neki, hogyha David újra a régi lenne. Még ha az nem is lenne valami kedves
David. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Leguggoltam és belenéztem a portál kavargó sűrűségébe.
Megpillantottam az Omrisi hegyeket és azt a hatalmas tavat, amely középen
feküdt. Csodálatos látványt nyújtott. Ujjaimat belemerítettem a portálba és
bizsergést éreztem körülötte. Még nem akartam átmenni, túlságosan is
elkápráztatott a látvány és túlságosan féltem a kockázatoktól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Stefy, sürget az idő - kocogtatta meg óráját Nate. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy nagy sóhajtás közepette felálltam és Nate-hez léptem,
hogy elvegyem a hátizsákot. Szorosan magamhoz öleltem bátyám, miután táskámat a
hátamra illesztettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sok sikert, húgom! - engedett el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem fogsz bennem csalódni, bátyám - jelentettem ki
elérzékenyülve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Várj egy percet - érintette meg Nate könnyedén a vállamat
és maga felé fordított. Két parányi üvegcsét nyomott a kezembe és rázárta
ujjaimat. Az egyikben kék, a másikban pedig zöld lötty folydogált ide-oda. -
Hangtalanná és láthatatlanná tévő főzet. A táskában többet is találsz, mivel
egy ilyen kapszulányi bájital csak négy óráig fejti ki hatását. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Most már tényleg eltávolodtam Nate-től, mindkét üvegcse
tartalmát legurítottam a torkomon és az előttem fekvő portálba ugrottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Érkezésem egyáltalán nem volt puha. Meg kellett
kapaszkodjak, nehogy lecsússzak az érdes tetőről. A tető meredek volt és kiugró
részei lenyúzták a felső réteget a bőrömről. Egyre lejjebb és lejjebb kerültem,
már csak az ereszbe tudtam kapaszkodni, lábaim a levegőben lógtak. Kifújtam
magam és kezeimmel elengedtem az eddig görcsösen szorongatott ereszt. Könnyedén
érkeztem a talajon. Látszólag nem volt itt senki. A horzsolásaim már kezdtek is
gyógyulni, ezért ezekre nem kellett gondot fordítanom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ombrisban hűvös szellő fújt, érezni lehetett már a tél
közeledett, bár még két hónap volt addig. Most már nem olyan volt, mint régen.
A fű szürke volt, elszáradt és csak néhol terült el egy-egy csomóban. A házak
elhagyatottan álltak. Néhány romos volt, de voltak egészen ép épületek is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Rettegő érzés fogott el, pedig tudtam, hogy senki sem vehet
észre. Körbenézve megcsodáltam az Ombrisi tavat, amely Geali-tó névre
hallgatott, a magas hegyeket, amelyek felé megindultam. Azt hittem, mindez
közelebb lesz és Nate a hegy lábánál nyitja meg a kaput. Ehelyett
kilométerekkel arrébb értem földet egy háztetőn. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az odavezető út poros volt és járdával sem rendelkezett.
Húsz percnyi unalmas sétálás után letelepedetem egy farönkre, levettem a
hátamról a táskát és feltúrtam tartalmát. Találtam ott egy palack vizet, egy
nem kis mennyiségű ételt, egy dobozkát, amelyben különböző üvegcsék voltak
varázsitallal töltve és egy könyvet, amelyben gyógynövények voltak. Az üvegcsék
mindegyike fel volt címkézve. Volt közte még több láthatatlanná és hangtalanná
tévő főzet, de volt portál nyitáshoz használatos varázsszer, amelyet Nate már
előre elkészített, így majd csak a varázsigét kell elolvasnom, amelyet az
üvegcse helye alá rejtett. Találtam még gyógyításhoz alkalmas italt, amelyre
csak akkor lesz szükségem, ha a rendes - automatikus gyógyulás - nem lenne elég
gyors, vagy esetleg túl súlyos lenne a sérülés. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Felbontottam a palackot és lassan kortyoltam belőle. A víz
kellően frissítette kiszáradt torkomat és egyre több életerővel töltött el.
Visszahelyeztem az üveget a helyére és tovább kutattam a táskában. Végül,
amikor már azt hittem, hogy nincs esély arra, hogy megtaláljam a szuper
gyorsaságot kölcsönző bájital, a kezembe akadt. A dugót kihúztam a palackból és
ezt a varázsitalt is a víz után gurítottam. Visszacipzáraztam a táskát és
felkeltem a kényelmetlen rönkről. A felállás gyorsabbra sikeredett, mint mire
számítottam. A varázsszer már elkezdett hatni. Gyorsan nekiindultam és éreztem
az arcomba csapó szelet, amelytől csöppet megkönnyeztem. Éreztem a testemhez
tapadó ruhákat. A mellettem lévő tárgyak elhomályosodtak és színes pacákká
álltak össze. Csupán előre láttam tisztán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kikerültem az elém kerülő fákat és oszlopokat. Mire a
hegyhez értem a Nap kezdett felkelni és megpillanthattam a horizonton. Az első
sugarak belesütöttek a szemembe, ezért pár pillanatig nem is láttam semmit. Egy
akadályba ütköztem, amelytől hátamra estem. Előttem egy nő állt tekintetében
bosszúsággal. Nem tudhatta, hogy hol vagyok, ezért idegesen forgatta a fejét,
hogy megtalálja a tettest, aki egy ilyen korai órában neki mer menni. A nő
ismerősnek tűnt, de a nevére már nem emlékeztem, pedig kellett volna. Amíg a
földön csücsültem, elmúlt a varázsszer hatása, megpillantottam a kezemet és a
többi testrészemet. Ijedten a számba haraptam. Hogyha ez a nő elmondja bárkinek
is, hogy itt jártam, akkor biztosan elkapnak és üldözni kezdenek. Bár nem
mintha így lenne ez most is. A nőre néztem, aki megpillantott engem. Szemében
düh, majd a felismerés csillogott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Stefanie? - kérdezte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak, hiszen nem bízhatok
meg akárkiben. Kivételesen az lesz a legjobb, hogyha hazudok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, de nem, Olive-nak hívnak - ráztam meg a fejemet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pedig teljesen olyan vagy, mint Stefanie Brandy. Ott azon
a képen - mutatott a nő egy poszterre, ami egy fára volt szögezve. Tényleg az
én képem függött rajta, bár elég réginek tűnt. A lapon, a szabad helyen ez a
szöveg állt: <o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
STEFANIE BRANDY<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
KŐRŐZVE<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
A feladója
280 000 dollárnyi jutalomban részesül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kicsit arrébb néztem, ahol pedig Nate fejét pillantottam meg
egy ugyanilyen kőrözési poszteren. Az ő lapján ez állt:<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
NATHAN BRANDY<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
KŐRÖZVE<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
A feladója
600 000 dollárnyi jutalomban részesül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Steven, gyere már ki! Ez nem Brandy? - üvöltötte be a nő a házba. Mielőtt bármi is
történhetett volna, felpattantam ültemből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, de sietnem kell! - kiáltottam és eszeveszett
futásnak kezdtem. A táj ismét elhomályosodott körülöttem, de tudtam, hogy még
ezzel a sebességgel is láthatnak. Futás közben lekaptam a táskámat a hátamról
és úgy kotorásztam, hogy megtaláljam a varázsszeres dobozt. Nem néztem előre,
csak a táskámra koncentráltam. Egyre csak futottam, de nem találtam meg a
bájitalokat. Kotorásztam a táskában félrelökve a - most - szükségtelen
varázsszereket. Végre megtaláltam tengerkék és a mélyzöld színű folyadékot.
Kiemeltem az üvegcséket, hogy feltudjam hörpinteni őket, de abban a pillanatban
megbotlottam egy kőben és az egész testem előre borult. Végig csúsztam a poros
és köves talajon. A kezemben tartott üvegcsék összetörtek és a szilánkok a
kezembe fúródtak, a tartalmaik a ruhámra borultak, színes foltokat varázsolva a
piros blúzomra. Az egész alkarom is felhorzsolódott és vér áradt ki belőle.
Mire végre felkecmeregtem a földről, óvatosan kiszedtem a tenyeremből a nagyobb
szilánkokat, de még így is felszisszentem a fájdalomtól. Ismét varázsszerek
után kezdtem kutatni, bár a kezemből még mindig szivárgott a vér. Muszáj volt
megtalálnom. Ha így meglátnak az út közepén, biztosan elfognak. A kezem
remegett, ezért is sok időbe telt, hogy megtaláljam a bájitalokat. Amikor ismét
kezembe akadtak a megfelelő varázsszerek, egymás után megittam azokat. Éreztem,
ahogy kifejtik hatásukat és körvonalaim homályosodni kezdenek. Éreztem, hogy
visszapakolásnál már nem lehet hallani az üvegek csörömpölését. Visszadobtam a
táskát a vállamra és futásnak eredtem. Már közelebbről láttam a hegyeket és
éreztem, hogy az út emelkedni kezd, egyre meredekebb lesz. Tudtam, hogy elértem
a dombokhoz és innen már nem lesz messze a hegy. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Beszívtam a hegy bódító illatát, azt a jellegzetes hideg
levegőjét. A talpam alatt ropogott a vékony rétegben lerakódott hó. Jó érzés
volt itt lenni a hegyekben, mivel nyaranta, a forró napokon ide jártunk
hűsölni. Megdörzsöltem átfagyott végtagjaimat és újabb varázsszerek után
néztem. Szükségem volt egy másik varázsitalra, amelytől nem fogok fázni. A sok
szer között megtaláltam a bordó folyadékot és elfogyasztottam azt. Éreztem,
ahogy minden részemet átjárja a meleg. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy erdős részre értem, ahol már több féle növényt láttam.
Voltak sárga és piros virágok, kisebb cserjék és bokrok. Nőttek fehér
százszorszépek is, amiket gyerekként szívesen szedtem csokorba. Lelassítottam
lépteimet, mivel erre esélyes volt, hogy találjak sisakvirágot. Olvastam a
könyvben, hogy létezik belőle fehér és lila szirmú is, így mindkettő megfelelő
a célra, bár a lilának sokkal több felhasználási módja van. Nate azt mondta,
hogy a lilából négy szál kell, mivel bármikor szükségünk lehet rá, a fehérről
viszont nem mondott semmit. <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://img2.indafoto.hu/1/3/116643_4c191ebeb5b4d592eda18843fee4aced/10936897_c0f76ee35b91cc217d6280cf4726be3e_m.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://img2.indafoto.hu/1/3/116643_4c191ebeb5b4d592eda18843fee4aced/10936897_c0f76ee35b91cc217d6280cf4726be3e_m.jpg" height="200" width="150" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Leguggoltam egy odvas fának a tövéhez, amelynél
megpillantottam egy köteg lila virágot. A három virág közül, csupán az egyik
volt sisakvirág, így azt gyökerestül kitéptem és a táskámban a cuccok tetejére
helyeztem nehogy megtörjön a szára vagy kilapuljon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Azt az utat követtem, ahol az előző virágot találtam és ez
volt a jó irány, hiszen újabb sisakvirágokra bukkantam, szám szerint kettőre.
Már csak egyet kell találnom, de jó lenne, hogyha a fehérből is szereznék
egyet-kettőt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mikor már azt hittem, hogy nem lesz ebből a növényből több,
egy igazi aranymezőre leltem. A hely teli volt sisakvirággal. Mind fehérrel,
mind lilával. Gyönyörűen néztek ki. Egyből a lilákhoz siettem és kiszedtem még
egyet a földből. Majd a fehér sisakvirágokhoz kúsztam és a legszebbek közül
kitéptem kettőt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Előkerestem a portálnyitáshoz szükséges varázsszert és
mögüle a varázsigét, a megfelelő utasítással együtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A port kiszórtam a földre egy majdnem tökéletes köralakba. Megcsináltam
a szükséges szertartást és felolvastam a varázsigét, de nem történt semmi.
Tudtam, hogy a pornak csillognia kellett volna és a portálnak aktiválódnia, de
ez nem történt meg. Hiába próbálkoztam, nem történt semmi. Valami
megakadályozta azt, hogy a portált meg tudjam nyitni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A láthatatlanná és hangtalanná tévő varázsszer hatása megint
elmúlt, ezért egy újabb adagokat ittam meg. Mostanra a gyorssá tevő varázslat
is elmúlt, és fázni is elkezdtem, ezért újabb adagot vettem be ezekből is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mivel semmi sem történt, ezért egy kifelé indultam az erdőből,
hogy valahol megtudjak szállni éjszakára és ne fagyjak halálra. A gyors
tempónak köszönhetően hamar kijutottam innen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Stefy! Segíts! </i>-
hallottam meg fejemben Abby sikoltozó, rémült hangját. Nagyot dobbant a szívem,
amikor meghallottam Abby hangját. Olyan régen nem hallottam ezt a mézédes
hangot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Abby? Mi a baj? </i>-
válaszoltam neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Jaj, annyira sajnálom!
Mindvégig igazad volt, olyan szörnyű barátnő vagyok! Kérlek, ne haragudj rám!
Tudod, hogy nem vagyok a hosszú monológok híve! </i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Abby, eddig sem
haragudtam rá, de bökd ki, hogy mi baj, mert megrémiszt ez az ijedt hang.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<i>Igazad volt, mindvégig
igazad volt. Anthony feladott Christiannek. Christian boszorkányvadász. Most
itt vagyok valami alagsorba, Chris fogva tart és kínoz. De nem csak én vagyok
itt, van még több boszorkánymester is - </i>sikította Abby. Alig tudtam, hinni
a fülemnek, bár ez megmagyarázna mindent. A fiú viselkedését, hogy miért
kémkedett utánunk, amikor Adammel randiztunk a parkban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-54480534713163392422014-06-01T11:56:00.001-07:002014-11-15T11:28:07.025-08:00Tizennegyedik Fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Sziasztok! Na itt is lennék a beígért fejezettel. Remélem tetszeni fog Nektek, jó olvasást! Annyit még szeretnék mondani, hogy a másik blogomon (<a href="http://faithandmelissa.blogspot.hu/">LINK</a>), amit Faith-tel közösen vezetek, azon blogverseny zajlik. Úgyhogy akinek van blogja és kedve, az nyugodtan jelentkezzen! :)</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Montez; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Nincs
más választásom<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, ha te nem teszed meg, akkor mástól mit várjak - mondta csalódottan és
hirtelen ökölbe szorította a kezét. Az asztal felé emelte, hogy rácsapjon, de
végül mégsem tette, kinyújtóztatta ujjait.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nem
akartam belemenni, mivel akkor magamat is veszélybe sodornám. Nem akartam
kockáztatni. Nem akartam, hogy elfogjon a tanács. De valami mégis vonzott
ahhoz, hogy megtegyem. Egy érzés, aminek nem tudtam ellenállni. Ráadásul a
bátyám, és érte meg kéne tennem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Kérlek, Stefy, nem maradhat rajtam ez a varázslat. Különben is utálom ezt a
külsőt és nem akarok ilyen satnyán kinézni. Nézed meg a hajam, olyan, mintha
fehér lenne. Könyörgöm, segíts rajtam - nyafogott Nate úgy, mint egy kisgyerek.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Megteszem - egyeztem bele. Nem volt könnyű egy olyan dologban részt venni,
amiben egyáltalán nem akartam. Olyan szívfacsaró érzés volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Köszönöm - mosolyodott el és már sietett is volna tovább, hogyha nem fogom meg
a vállát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nate! - szóltam rá. - Még semmit sem mondtál el - nyeltem egy nagyot, és
elkezdtem felsorolni a bennem lévő kérdéseket. - Mikor kel indulnom? Milyen
növényt kell elhoznom? Hogy néz ki az a növény? Hol található az a növény? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ja, persze! - nevette el magát. - Egy perc - kacsintott és otthagyott engem a
konyhában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Több
perc is eltelt mire Nate visszatért, de úgy éreztem megérte. Egy hatalmas,
poros könyvet nyújtott felém. Majd leülve mellém a székre, felcsapta könyvet
hátul, a tartalomjegyzéknél. Ujjaival követni kezdte a sorokat és a lap közepe
táján megállította azt. Odalapozott a megfelelő oldalszámhoz és elém tolta
könyvet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ez
lenne az! - mutatott rá Nate egy rajzra, amely egy lila virágot ábrázolt és az <i>Acontium napellus</i> névre hallgatott. A
növénynek lila színű hosszú szirmai voltak, amelyek lefelé konyultak. Méretes
szárán tüskére hasonlító összetett levelek ültek. Az egész virág csodálatosnak,
kábítónak tűnt. Szememmel végigpásztáztam a sorokat, hogy rábukkanjak a virág
előfordulásának helyére, ám az sehol sem találtam. Felhasználásánál többek
között szerepelt a holtakkal való beszélgetés és az állatmérgezés is, de
ellenanyagként is szerepelt egy másik növénnyel párosítva. Ezen felül méreg az
embereknek is. Milyen szerencse, hogy én nem vagyok ember.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ez
csodaszép - szóltam csillogó szemekkel. - Ezt hol találom meg? - tettem fel azt
a kérdést, amelyre nem találtam meg a választ.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ombris hegyvidékein, azokon a hegyeken, amelyek északon fekszenek. - Számomra
ezek az információk hasztalanok voltak, hiszen nagyon régen voltam Ombrisban és
akkor sem volt azon a tájékon, amikor még ott éltem. Megrántottam a vállam és
kérdőn néztem Nate-re, mire ő hezitálva folytatta. - Azok a hegyeken terem meg,
amelyek a házunktól balra fekszenek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ezt nem gondolhatod komolyan - ijedtem meg, annak a gondolatnak a hatására,
hogy vissza kell térnem az otthonomhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Pedig halálkomoly - szólt halkan. - Eltudnál menni holnap?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nate, ennyit nem lóghatok a suliból, kirúghatnak - ráztam meg a fejem
nemtetszésem jeléül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, ha nem szakítjuk meg a varázslatot, örökre így maradhatok - mutatott
végig magán. - De szerezhetek neked igazolást, avagy megállíthatom az idő egy
bizonyos pontig - húzta féloldalas mosolyra a száját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- A
másodikat választanám - vettem könnyedebbre a figurát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Rendelés
felvéve! - kiáltotta el magát boldogan. - Akkor ma éjféltől csütörtök éjfélig
megállítom az időt. Ne felejtsd el, ez csak itt működik, Ombrisban ugyanúgy
telni fognak a napok. Tehát hogyha visszaérsz, akkor itt még mindig hétfő lesz,
de Ombrisban már csütörtök - kezdett hangosan gondolkodni Nate. - Előkészítek
mindent, ami szükséges lehet az utadra és a varázslathoz egyaránt, te addig
menj fel pihenni, mert hosszú és gyötrelmes napok állnak előtted - küldött fel
engem a szobámba én pedig engedelmeskedve neki, felcaplattam a lépcsőn és arra
a három órácskára lehunytam a szemem. Nem gondolkoztam azon, hogy a nappali
ruhában fekszem le, hiszen az most úgy sem volt fontos. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Szinte
el sem aludtam, amikor Nate először szólongatással próbált meg felébreszteni,
majd vállamnál fogva elkezdett rázni. Idegesen rácsaptam a kezére, mert semmi
kedvem sem volt felkelni. Talán egyszerűbb és könnyebb lett volna, hogyha el
sem elalszom. Akkor még nem voltam fáradt, de most már az vagyok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szólnom kell Adamnek - motyogtam Nate-nek, aki mostanra a lábamnál kezdett
húzni, hogy kiszedjen, de én ellenálltam, és erősen kapaszkodtam az ágy
keretébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Majd szólok neki - szólt Nate lihegve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem, én szólok neki. Nekem kell szólni neki - mondtam halkan, mert nem sikerült
hangosabban beszélnem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ha
szólhatsz neki, akkor végre felkelsz? - próbált meg egy egyezséggel rábeszélni
a felkelésre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Rendben - egyeztem bele, mivel ez neki is és nekem is egyaránt megérte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Először
felültem, aztán felkeltem az ágyamból, amely még mindig hívogatóan terült el az
ablakom előtt. Majd két nap múlva, újra lefekhetek bele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Meg
sem fordult a fejemben, hogy Adam most ne lenne ébren, bár az igazat megvallva
az is egy lehetséges opció volt, hogy alszik. Pár perc séta után megérkeztem
Adamék házához és halkan bekopogtam az ajtón. Mivel ezt hasztalannak vélten,
ezért inkább becsöngettem az éjnek évadján. Kívülről is hallottam a csengő
dallamos búgását. Nem kellett várnom sokat, mire Adam édesanyja, Tiara jelent
meg az ajtóban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- A
szívbajt hoztad rám, Stefy! Te meg mit keresel itt? - nézett rám
kétségbeesetten Tiara és a hatás kedvéért mellkasára tette a kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Adammel szeretnék beszélni. Ha esetleg ébren van, tudnál neki szólni, hogy
jöjjön ki? - mondtam céltudatosan és egyet előrébb léptem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- De
éjfél van - szólt fáradtan. - Azt nem említettem a múltkor, hogy Adamnek
szüksége van legalább nyolc óra alvásra? - kérdezte szinte suttogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ezt nem hiszem el! Elfelejtettem! - csaptam a homlokomra. - Ezek szerint most
alszik? - kérdeztem félve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Igen - bólintott -, de ha gondolod, megnézhetem a kedvedért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Azt megköszönném - helyeztem át súlyomat egyik lábamról a másikra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Tiara
besietett a házba, én pedig tovább álldogáltam az ajtóban. Gondolhattam volna
arra, hogy megjelenéssel felkeltem Adam anyját, de abban a percben nem
izgatott, amikor becsöngettem. Csak arra gondoltam, hogy értesítsem Adamet.
Talán semmit sem ért, hogy ide eljöttem, talán ért valamit. Abban a pillanatban
nem tudhattam. Őszintén reméltem, hogy Adam ébren van. A szemébe akartam mondani,
hogy elmegyek Ombrisba. Nem akartam azt, hogy Nate mondja el Adamnek. Abból
semmi jó sem származna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nekem nem válaszol, de ha gondolod, megpróbálhatod - jött vissza hozom Tiara.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Tiara
szabaddá tettem előttem az ajtót, én pedig beléptem a házba. Az előszobában
kiléptem magassarkúmból, hogy a fapadlón ne hallatszódjon cipőm koppanása.
Rögtön Adam szobája felé fordultam. Ám az ajtóban megtorpant. Fogalmam sem
volt, hogy kopogjak-e vagy sem. Ott álltam egyhelyben, majd Tiara, kisegítve
engem, gyengéden belökte az ajtót. Könnyed léptekkel szeltem át a szobát és az
ágyán fekve megpillantottam Adamet. Háton fekve aludt, egyik kezét a párnája
alá fektette, másik kezét pedig teste mellett nyugtatta. Haja kócosan keretezte
fejét. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt. Elragadtató látványt
nyújtott. Mikor Adam ágyához értem, becsukódott mögöttem a nyílászáró. Egyedül
maradtam a szobában az alvó Adammel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Adam? - szólítottam halkan az alvó fiút és kezemmel végigsimítottam az arcán.
Érintésem hatására Adam szempillája megremegett. Mintha próbálta volna kinyitni
a szemét. - Adam? - szóltam újra. - Én vagyok az, Stefy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Adam
végre kinyitotta a szemét és kicsit hunyorogva, rám emelte tekintetét. Karját
kinyújtóztatta, majd egy hatalmasat ásított.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hát te? - kérdezte rekedt hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Valamit mondanom kell - mondtam titokzatosan, pedig egyáltalán nem akartam
kertelni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- És
nem várhatott volna reggelig? - kérdezte egy halovány mosoly kíséretében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- El
kell mennem Ombrisba - fújtam ki a levegőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Micsoda? - kérdezte a kelleténél hangosan, kikerekedett szemekkel. Felült az
ágyában, így én is letudtam telepedni mellé. - Ugye csak álmodom? - rázta meg
ijedten a fejét, mintha nem akarná elhinni azt, amit az imént mondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nincs más választásom - susogtam. - Ellenanyagot kell szereznem, egy bizonyos <i>Acontium napellus</i>t. Ha nem megyek el
Ombrisba, Nate örökre ilyen formában maradhat. Nem tudom, hogy te
észrevetted-e, de Nate-nek már napokkal ezelőtt vissza kellett volna változnia
- hadartam úgy, hogy szinte levegőt sem vettem közben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, mindig van választásod - szólt lassan Adam. - Mellesleg Nate is eltudna
menni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem mondanám. Neki sokkal hosszabb a listája, mint az enyém - ráztam meg
gyorsan a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- De
nem mehetsz el! Elfoghatnak, Stefy! - fogta meg a kezemet. Tekintetéből és
hanglejtéséből csak úgy sugárzott az aggodalom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Natenek sokkal több dolog van a listájának. Ennyivel tartozom neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, az életeddel nem tartozol neki! - nevetett fel harsányan, nem úgy, ahogyan
szokott. Ebben a nevetésben inkább volt gúny, mint vidámság.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Sajnálom, Adam, de muszáj lesz megtennem - mondtam lassan és egy puszit nyomtam
az arcára. - Szeretlek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Én
is téged. Vigyázz magadra! - húzott közelebb magához, pedig már pont indulni
akartam. Egy csókkal köszönt el tőlem, ami egy utolsó löketet adott nekem az
útra. Ebből két napig egyáltalán nem fogok kapni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Elléptem
Adamtől és egy utolsót szóltam neki:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Nate
leállította az időt, de mi attól független tudunk még beszélni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Adam
nem válaszolt, csupán egy bólintással. Kezével intett még egyet én pedig kint
találtam magam a házból.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Adammel
még lehetőségem nyílhat beszélni, mivel a boszorkánymesterekre nem hat ki a
varázslat. Talán még Abbyvel is tudok beszélni, bár az esélytelen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-84426436003499836752014-05-25T08:37:00.001-07:002014-11-15T11:28:24.268-08:00Tizenharmadik Fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! És íme, itt a tizenharmadik fejezet. Ehhez most nem akarok semmit sem hozzáfűzni, csak annyit, hogy jövő héten vasárnap jön az új rész, mivel <a href="http://truelovewithjane.blogspot.hu/">Timii Hamilton</a> blogján 2.(!!) helyezést értem el legjobb trailer kategóriában. (Megígértem a dupla részt, vagy mi XD) Jó olvasást és remélem elnyeri a tetszéseteket! ;)</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Montez; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Meglepetések sorozata<o:p></o:p></span></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Még
most is ámuldozva és meghatódva bámultam a kezemben tartott kismacskára, amit a
dobozban találtam. A cica egészen kicsi volt, pár hónapja születhetett; testét
fekete szőr borította a jobb szeme kivételével, ahol egy fehér színű csík
húzódott fülétől kezdődően. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Akkor tetszik? - nézett rám reménykedve Nate. Időközben Adam is lejött a
nappaliba és mellettem foglalt helyet a kanapén. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hogy tetszik-e? Hogy tetszik-e? - hüledeztem. - Egyszerűen imádom! -
mosolyodtam el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- És
ez nem minden - tartott fel a mutatóujját Nate. - Külsőre talán közönséges
háziállatnak tűnik, de csöppet sem az. Ez egy mágikus macska, én alkottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Tényleg? - csillant fel a szemem, mert ez már kezdett izgalmas lenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Persze - bólintott. - Reggel csak azért akartam elmenni, hogy beszerezzek bár
gyógynövényt és egy dobozt. Az is az előnye, hogy tudsz rajta varázslatokat
gyakorolni. Ha kipróbálsz rajta egy bűbájt, akkor harminc perc múlva automatikusan
visszaváltozik. Hogyha elfelejtenéd megetetni, akkor sincs semmi gond, mert egy
hétig bírja víz és élelem nélkül. - Nate úgy beszélt mintha egy televízióban
lenne, ahol egy terméket kell bemutatnia. Teljesen meggyőzően beszélt, úgy
ahogy eladónak kell. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nate, ezt a varázslatot honnan szedted? - kérdezte rajtam áthajolva Adam, hogy
Nate szemében tudjon nézni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzeb-S4uG28qGww5DtaSit7p1E9N7-iKWVtgwoz1lwMt1RExjzFgrwgv56-y95L9k8J9yT66sYnmA58jKM9wC0fnT1Zk3aa0ZiuKuhuuQyxd0Sg6ixmCymasy_bYfXRYvlK7S2DvwlIvc/s1600/tumblr_n4l3qfaHFs1rhixqto5_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzeb-S4uG28qGww5DtaSit7p1E9N7-iKWVtgwoz1lwMt1RExjzFgrwgv56-y95L9k8J9yT66sYnmA58jKM9wC0fnT1Zk3aa0ZiuKuhuuQyxd0Sg6ixmCymasy_bYfXRYvlK7S2DvwlIvc/s1600/tumblr_n4l3qfaHFs1rhixqto5_250.gif" /></a>- A <i>Fekete Könyv</i>ből! Miért? - ráncolta össze
szemöldökét Nate. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mert ha túl sok varázslatot használsz az ilyen titkos könyvekből, akkor annak
súlyos következményei lehetnek, mivel olyan erőket hasznosítasz, amik
tiltottak. Vigyázz, mert ha felemésztenek az erőket, akkor fekete boszorkány
lehet belőled, és onnan nincs visszaút! - mondta Adam. Ezekről még sohasem
hallottam, de biztosan igaz volt. Adam nem viccelne ilyennel vagy nem hazudna.
Amióta ismertem Adamet egy szó nagyon is jellemző volt rá. A becsületesség. Ám
ez csak egy jó tulajdonság a sok közül.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Engem ne félts! - tartotta fel védekezően a kezét Nate. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Jó! - bólintott lassan Adam, ami enyhén szólva megijesztett. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Mikorra
Nate végre elengedett minket már besötétedett és Adamnek indulnia is kellett
volna. De az utolsó percben, amikor Adam éppen a kabátját akasztotta le a
fogasról, utána szóltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Várj még!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Oké - állította meg kezét a kilincsen. Visszafordult, tekintetét rám emelte, szemében
kíváncsiság csillogott; majd kérdőn megvonta a vállát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Felmutattam
a mutatóujjam, amolyan egy perc és jövök stílusban, és felrohantam a lépcsőn.
Feltéptem íróasztalom rejtett fiókját és a tömegnyi papír alól kiszedtem azt a
bizonyos két könyvet, amit Adamnek tartogattam. Kezemben a könyvekkel
lebaktattam a lépcsőn és Adam elé álltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Szeretném,
hogyha ezek nálad lennének - nyújtottam felé az irományokat, figyelve arra,
nehogy Nate észrevegye, mit tettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ezt meg miért, Stefy? - rázta meg értetlenül a fejét. - Azt hittem, kellenek
neked.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Kellenek is csak úgy érzem nálam nincsenek biztonságban. Kezd gyanússá válni,
hogy a tanács ennyi ideig nem keresett. Csak ezért kutatnák fel a házat, de
hogyha ezeket - mutattam a <i>Fekete Könyv</i>re
és a <i>Titkos Könyv</i>re - nem találják
nálam, felhagynak a keresésével. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- És
mi van akkor, hogyha éppen azért kezdenek el jobban keresni, mert nincsenek itt
a könyvek. Talán ha itt lennének, és megtalálnák, akkor felhagynának a
kereséseddel - tárt fel előttem egy olyan lehetőséget, amire nem is gondoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- De
nem csak a könyvek miatt keresnek, hanem valószínűleg azért is, mert elszöktem
Ombrisból, mikor el kellett volna venniük a varázserőmet vagy ki kellett volna
végezniük - tálaltam ki Adamnek. Ha jól emlékszem ezelőtt még nem említettem
neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mit csináltál? - fogta meg szabad kezével az enyémet, amitől rögtön elöntött a
melegség.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Majd holnap elmondom, mert ha ma belekezdenék, tutira nem érnék a végére -
léptem közelebb Adamhez. - Mellesleg nekem is van épp elég kérdésem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Holnap érted jövök, és együtt megyünk suliba. Most ne akarj semmi világmegváltó
tervet végrehajtani! - mosolyodott el és egy puszi nyomott a számra. Elhagyta a
házat én pedig kábultan bámultam az ablakon keresztül távolodó alakját. Jól
tudtam, hogy mit akart mondani az utolsó mondatával és kicsit fájt is, hogy ez
gondolta. Nem csupán visszaakartam terelni Abbyt a jó útra, hanem vissza is
akartam szerezni a legjobb barátnőmet. De az jelen pillanatban esélytelennek
tűnt. Most nem számíthattam Abby segítségére, Abby megértésére és Abby vidám
jelenlétére. Be kell valljam nagyon hiányzott nekem, de most már semmit sem
tudok tenni, csak várni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
napokra egyre csak teltek, de Abbyt még mindig nem került elő. A csütörtöki és
a pénteki napomat már nem pazaroltam arra, hogy Abbynek bebizonyítsam az
igazat. De a szombatot és a vasárnapot sem. Viszont időt szorítottam az
újdonsült macskámra, aki nevet is kapott, ami Holly lett. Adammel is nagyon sok
időt töltöttem és megosztottam vele, hogyan kerültem ide. Ő pedig elmondta,
hogyan titkolták el anyukájával azt, hogy mind a ketten boszorkánymesterek.
Tiara Adamet akkor tanította, amikor Adam apukája nem volt otthon vagy
dolgozott. Ha pedig valami balul sült el, ráfogták arra, hogy csak képzelődik,
mert megint túl sokat használt a szerből. Fogalmam sem volt róla, hogy Tiara,
hogyan szerethette Zacheryt, mivel én nem bírnék elviselni egy olyan férfit,
aki állandóan öntudatlan és valószínűleg azt sem tudja, mit cselekszik. Ezt a
témát nem is akartam feszegetni, de Adam tényleg teljes beleadással mesélt. Még
arról is, hogyan viselkedett vele az apja. Pedig Zachery nem viselkedett vele
kedvesen, csak akkor, amikor Adam még tizennégy éves volt. Akkor még nem
használt semmiféle drogot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Zachery
nem dolgozott a legszebb környéken és belekeveredett egy olyan bandába, akik
tudta nélkül drogot adagoltak az italába. Zachery ezek után visszajárt hozzájuk
és felvásárolta a teljes készletüket, majd saját vállalkozása gyanánt árusítani
kezdte. Két műszakban dolgozott és nagyon későn vergődött haza. Valamikor
tisztán, drogoktól mentesen, de olykor tudatmódosítótól fűtve, támolyogva tért
vissza. Adammel szinte semmilyen kapcsolata nem volt, de amikor igen, akkor nem
kellett a fiúnak mitől félnie. Olykor nem fenyegette az a veszély, hogy megveri
és teljesen jó volt a kapcsolatuk. Valamikor viszont Tiarával sem volt elnéző
és a tányérok csak úgy csattantak a falon. Olyankor Tiara Adam védelmére kelt. <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7KixvBRXB4cDAicL0P2ET9CYs2cWQKxH2zJAxXbRttJMWVXkxzDf18OcLAUeClemqnUauoUak1sqDPgmvrVnerCIy3Rd9NwB4iRUhBzspgVw8VTswsTh9h7JYUwz7f6KiTG43M3z2xxc/s1600/miranda2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7KixvBRXB4cDAicL0P2ET9CYs2cWQKxH2zJAxXbRttJMWVXkxzDf18OcLAUeClemqnUauoUak1sqDPgmvrVnerCIy3Rd9NwB4iRUhBzspgVw8VTswsTh9h7JYUwz7f6KiTG43M3z2xxc/s1600/miranda2.jpg" height="200" width="131" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Hétfőn,
amikor Adammel ismét együtt mentünk a suliba furcsa jelenségnek lettünk tanúi.
A negyedik óra irodalom volt, amikor David mellett nem egy üres hely tátongott,
hanem egy vörös hajú lány, Miranda ült. Ez egészen semmiségnek és totálisan
átlagosnak tűnt, de mikor az azt követő és azutáni szünetben is együtt voltak,
kezdett gyanús lenni dolog. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ezekkel meg mi van? - suttogtam Adamnek matematika óra közben és<b> </b>Mirandáék felé biccentettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Együtt vannak - vonta meg a vállát. - Aki jár iskolába az tudja - mondta egy
mosoly kíséretében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Egy napot hagytam csak ki! Mellesleg csütörtökön még nem láttam őket együtt -
mutattam rá a lényegre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Tudom, csak vicceltem - simította meg a combomat kedvesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- El
is felejtettem megkérdezni, bevettek a csapatba? - kérdeztem kíváncsian.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Be
- bólintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Megnézhetem holnap az edzést?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Meg, de rám ne számíts! - húzta mosolyra a száját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mert? - húztam fel a szemöldököm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Attól még, hogy bevettek, nem biztos, hogy bent is akarok maradni - szólt, de
érdekes arckifejezésemet látva, folytatta. - Szerdán idejött hozzám az edző és
szólt, hogy bekerültem a csapatba. Én meg mondtam neki, hogy sajnálom, de
mégsem szeretnék benne lenni. Aztán még egy ideig beszélt nekem arról, hogy még
David teljesítményét is felülmúltam, meg hogy én értem el a legtöbb pontszámot
- mondta vontatottan és közelebb hajolt hozzám, hogy én is halljam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem értelek, azt hittem benne akarsz lenni a csapatba - emeltem feljebb a
hangom, aminek hatására az egész osztály felém fordult és velük együtt Mr.
Cowber is, aki éppen órát tartott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Megkérdezhetném mi a baja, Mrs. Brandy? - szólt hozzám Mr. Cowber.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Semmi gond, tanár úr! - eszméltem fel és a tanár felé fordítottam tekintetem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Á,
hogyne! - húzta össze a szemét. - Örülnék, hogyha a szívügyeit nem a tanórán
beszélné meg - húzta gonosz mosolyra a száját. Mr. Cowber mindig is mestere
volt a frappáns beszólásoknak és a mostani is bejött volna, hogyha éppen nem az
amerikai fociról beszéltünk volna. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
nap többi része lazábban telt, mint amire számítottam. Ma volt először, hogy
Nate nem tartózkodott a suliban. A cserediákprogram egy hétig tartott, így
Christian is visszatért. Elég furcsa érzés volt, hogy a házunk padlásán ott
volt egy megkötözött, altató hatása alatt álló ember, akinek csupán a nevét
tudtok, Bernard.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Miután
elbúcsúztam Adamtől és kiszálltam a kocsijából, beléptem a házba, ahol a
konyhában leülve, reméltem, hogy most ehetek egy pár falatot, amit majd
elkészítek. Ehelyett egészen más történt. Nate a konyhában sürgölődött és
valami ételt készített, aminek kinézetéről megítélni sem tudtam, mi lehet az.
Mint később kiderült, brownie volt, ami külseje ellenére nagyon finom volt.
Helyet foglalt mellettem és ő is falatozni kezdett a süteményéből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Mielőtt
azt hittem volna, hogy Nate ezt puszta kedvességből csinálta, megszólalt és
lerombolta csodás elméletemet. Arra kért, hogy megtegyek valamit, amire ő nem
képes. Amire ő sohasem lenne képes miattam, de viszont én igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Ahogy
emésztgettem a hallottak, miszerint el kell mennem Ombrisba, mert Nate-nek
szüksége van ellenanyagra, ami csak ott található. Csodálkoztam is, hogy Nate
miért nem változott vissza, pedig már két napja lejárt a varázsszer hatása. Mint
kiderült, Nate teljesen más bűbájt alkalmazott, mint Adam és Abby, amikor a
szüleimnek adták ki magukat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, megtennéd értem? - nézett rám félve Nate.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hát én nem is tudom - röhögtem el magam kínom, mivel fogalmam sem volt, hogy
megtegyem-e vagy sem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-22454637222646979902014-05-14T10:47:00.002-07:002014-11-15T11:28:43.208-08:00Tizenkettedik Fejezet<div style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! Ezer bocsánat mind a hét rendszeres olvasómtól, és a többiektől, akik olvassák a történetet csak nem iratkoznak fel, hogy ilyen későn hoztam az új fejezetet. De van ennek jó oldala is, hamarabb olvashatjátok a tizenharmadik fejezetet. Be kell valljam ez a rövid hétvége nem kedvezett nekem, de gondolom sokatoknak se. Jó olvasást!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;">Felhívom figyelmetek egy oldalra (<a href="http://truelovewithjane.blogspot.hu/">True love doesn't know obstacle</a>) , amin jelentkeztem egy versenyre. A modulsávban található egy szavazás, amin a legjobb trailerre lehet szavazni. Arra kérlek Titeket, hogy szavazzatok rám. Akinek nem lenne egyértelmű a <i>Melissa Bane - Magic World</i>re kell voksolni. Hogyha sikerül dobogós helyezést elérnem dupla fejezettel jövök Nektek. Nagyon örülnék neki, hogyha sikerülne. Előre is köszönöm szépen, annak aki szavaz! :)</span></b><br />
<span style="text-align: center;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Fény derült a titkodra<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: red;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Micsoda? - néztem rá, mint aki semmit sem tud. Komolyan… fogalmam sem volt
semmiről és java csak most következett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Davidet
megszállta egy démon - mondta teljesen higgadtan, de hangján hallatszódott,
hogy néhol megremeg. - Találkoztam már ilyennel, csak hirtelen nem jöttem rá -
folytatta csalódottan és ide-oda ingatta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ez
hogy történhetett? - ráztam meg a fejemet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mindig másképp történik. Általában a gyengéket szokták megszállni, de David
igen erős személyiségnek tűnik - szólt bölcsen és teljes mértékben igaza volt. Szeme
állandóan köztem és a kezében tartott könyv lapjai között járt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ezt a valamit ki lehet valahogy szedni belőle? - tettem fel a kérdést, amitől
annyira féltem. - Képes vagy rá?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Én
nem, de ismerek valakit, aki igen - emelte rám a tekintetét, amiből sugárzott a
félelem. Nem tudtam, hogy mitől fél, hiszen a fia utálta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Kit? - csillant fel bennem a remény. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- A
bátyád, Nate.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ismered Nate-et? - húztam össze a szemöldökömet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Igen, talán túlságosan is. Évekkel ezelőtt egy pontosan ilyen ügyben
találkoztunk. Egy baráti társaságba jártunk, és meg kell mondjam vonzódtam a
bátyádhoz - nevette el magát megvillantva vele hófehér mosolyát. - De aztán
később találkoztam a férjemmel, aki habár már nincs velem, még most is tiszta
szívből szeretek. De lényeg a lényeg, az egyik barátunkat Adaline-t megszállta
egy démon. Különböző módszerekkel és varázslatokkal próbálkoztunk, de egyikünknek
sem sikerült. Nate volt az egyetlen, akinek sikerült kiűzni Adaline-ból a
démont. Adaline azóta teljesen megváltozott, visszament Omrisba és az ország
legszélébe költözött. A házába nem enged be senkit és bezárkózva él. Nate-nek meg
sem köszönte a segítségét. Amikor felkelt a kómából, titokban elszökött és
senki sem látta. Adaline mindenki számára nagy csalódást okozott - mesélt
hosszasan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Nate
pontosan hány éves is? - gondolkodtam. Hiszen akárhogyan számolgattam ez
semmiképpen sem jött ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Száztizenkilenc - mondta ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nekem azt mondta, hogy harminchét - szóltam elkerekedett szemekkel és hangom
egy oktávval magasabbra ugrott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Vannak dolgokat, amiket nem szívesen osztunk meg másokkal. Még akkor sem, ha az
a valaki a bátyánk, vagy éppen férjünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mit nem mondtál el Adam apukájának?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Azt, hogy én boszorkánymester vagyok és a fia is az - sóhajtott. Bizonyára fájó
volt kimondania, hogy egy ilyen hatalmas titkot rejtegetett a férjétől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Akkor hogyan tudta Adam megtanulni azt, amire most képes? - érdeklődtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Az
már egy másik téma. Hosszasan tudnék erről beszélni, de úgy látom menni
készülsz. Ha gondolod, kérdezd meg Adamet, biztosan szívesen mesél erről -
simogatta meg a karomat úgy, ahogy legelőször tette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ezt meg honnan veszed? - furcsálltam. Az igaz, hogy egy ideje már a blúzomat
húzogattam és azzal bíbelődtem, de szerintem ez nem volt feltűnő és egyáltalán
nem utalt arra, hogy mehetnékem van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Adam majd ezt is elmondjam - hárította a barátomra a dolgot. - De most menj! Ez
nem lesz könnyű, de tudom, te megbirkózol vele - mondta kedvesen és a
pulóveremmel együtt kitessékelt az ajtón.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Öröm
volt megismerni téged. Ha bármiben segítségedre lehetek, csak szólj! - köszönt
el Tiara.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Úgy szintén! Köszönöm! - lépkedtem át a járdán, ami idefelé a házhoz vezetett.
Mélyeket lélegeztem, nehogy legbelülről feltörjön a sírás. A most hallottak
nagyon felzaklattak. Zavaró volt, hogy ennyi megválaszolatlan kérdés keringett
bennem. A fájdalom, ami a szívemet szorította egyre erősebb lett. Mi lesz
akkor, ha Nate már elfelejtette a varázslatot. Mi lesz akkor, ha Nate nem tudja
véghez vinni. Mi lesz akkor, ha nem sikerül. Egyszerűen nem mertem arra
gondolni, hogy balul süljön el. Hogy esetleg David… Nem… nem… az nem történhet
meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Végighaladtam
az átkötő utcán, ami egyenesen a házamhoz vezetett, csupán egy balkanyart
kellett tennem. Felcaplattam a lépcsőn, hogy beléphessek a házba. Körbenézve
sehol sem találtam Nate-et, ezért szólongatni kezdtem. Mire ezredszer sem
válaszolt, bevetettem az aduászt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Bernard! Bernard, hol vagy? - üvöltöttem, de fölösleges volt, mivel Nate nem
tartózkodott itthon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Lehuppantam
a fotelre és dermedten meredtem magam elé. Talán több óráig is így maradhattam,
nem tűnt fel az idő múlása. Ez az egész helyzet annyira felbolygatta a
lelkivilágomat, hogy szinte moccanni sem bírtam. Ráadásul arra is rájöttem,
hogy azért maradtam Adaméknél, hogy közöljek vele valamit, de most már erre sem
volt esélyem. Át kellett hívnom, hogy beszéljük. Akár most azonnal. Mostanra
biztosan végzett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgJXfjMUhkjqN9GfMI4fRxblqUj2_bQ6zDIRy8q6ACUalwHNL91kRCoH8hYFRXuw_TeFiTIYXhy7SUzHZUnAmoO6rQ7B6QYlEOf4M8gV6A9tTUBlrWK63HKwoBC3I8Ur3_i__yuRjO1Do/s1600/tumblr_n4ixg965D81s2359lo6_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgJXfjMUhkjqN9GfMI4fRxblqUj2_bQ6zDIRy8q6ACUalwHNL91kRCoH8hYFRXuw_TeFiTIYXhy7SUzHZUnAmoO6rQ7B6QYlEOf4M8gV6A9tTUBlrWK63HKwoBC3I8Ur3_i__yuRjO1Do/s1600/tumblr_n4ixg965D81s2359lo6_250.gif" /></a></div>
<i>Átjössz?</i> - küldtem gondolataimat Adam
felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Már késő…<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Miért?</i> - kérdeztem rémülten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Mert már itt állok az ajtóban - nevetett.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Erre
a hangra már repültem is az ajtó felé, hogy Adam nyakába vessem magam. Adam
haja abban a szokásos rendszertelen rendszerességben állt, kigyúrt felsőtestén
sötétkék rövid ujjú pólót viselt. Jó állapotban lévő, fekete Nike cipőjén kék
pipa virított, ehhez pedig egy fekete farmernadrágot vett fel. Mint mindig most
is lélegzetelállítóan nézett ki. Szorosan átöletem, miközben ő folyamatosan
vigyorgott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szeretlek, Szöszim! - suttogta a fülembe. Bár idegesítő volt ez a becenév,
mégis olyan jól esett. Csak az övé, csak Adamé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Én
is Téged! - húztam magamhoz annyira közel, hogy szíve dobogását is éreztem.
Éreztem teste melegét és éreztem, hogy mellkasunk ugyanabban a pillanatban,
egyszerre emelkedik. Éreztem Adam egész lényét és valóját. Legbelül mindig arra
vágytam, hogy egy olyan fiút találjak, aki ugyanúgy érez irántam, mint én
iránta. És most megtaláltam azt a srácot, Adam személyében. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Egy
csókot lehelt ajkamra, majd felmentünk a szobámba. Adam leült az ágyamra én
pedig fejemet ölébe hajtva elfeküdtem. Lábaimat felhúztam és szemeimmel
folyamatosan Adaméit pásztáztam, aki szintén rám szegezte tekintetét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Mi
történt Abbyvel? - érdeklődött Adam, mikor hajamat cirógatta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Én
pedig elejétől a végéig mindenről beszámoltam. Ahogy Abby elutasítóan
viselkedett, ahogy nem hitt nekem, ahogy azt mondta, hogy én változtam. Mindezt
fájó volt újra felidézni, de muszáj volt. Adam helyeslően bólogatott és
természetesen a pártomat fogta. Nem én tehettem arról, hogy Abby hátat
fordított nekem. Beszámoltam a Davidbe szállt démonról is, amin látszólag csöppet
elgondolkodott. Ezen először meglepődtem, hogy Adamet tényleg érdekli, hogy mi
van Daviddel, aztán rájöttem, hogy ez nem lehet az oka. Adamnek valószínűleg
csak az jutott eszébe, hogy végre megszabadulhat tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Valamit szeretnék mondani, pontosabban adni - böktem ki végre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- És
mi lenne az? - nézett rám érdeklődve. Feltápászkodtam az ágyról, hogy
elővehessem Adamnek tartogatott tárgyat, ám akkor nyílt az ajtó és Nate lépett
be rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem hiszitek el, mire jöttem rá! - kiáltotta boldogan, és azt sem vette észre, mikor
két kérdő és kissé ideges szempár szegeződött rá. - Tudom mi történt Daviddel -
folytatta -, megszállta egy démon. De elnézve titeket - nézett rám és Adamre
felváltva - már tudtok róla. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Igen, Nate, tudunk róla - feleltem fáradtan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Azt hittem örültök neki, hogy meg fog halni. Arra nem számítottam, hogy máris
gyászolni kezdtek - mondta szórakozottan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mi? - kerekedett el a szemem és olyan ideges lettem, hogy úgy éreztem menten
kitoloncolom Nate-et a szobámból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Csak vicceltem, nyugi! Nem kell komolyan venni! - nyugtatott meg, de én csak még
mérgesebb lettem. <i>Hogy jutott eszébe
ilyennel viccelni…<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Adaline sem halt meg! - vágtam a fejéhez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Honnan tudsz te Adaline-ról? - bámult rám kérdőn és most ő emelte égnek
szemöldökét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Tiara elmondta azt, amit te nem - vontam meg a vállam, nemtörődömséget
tettetve. - „Mr. harminchét éves” - mutattam idézőjeleket a levegőbe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Tiara.
- Ahogy kiejtette a nevet valamiféle gyönyörködést éreztem benne és megannyi
érzelmet. Már akkor tudtam, hogy Nate és Tiara között volt valami, amikor Tiara
említette nekem, de mostanra már biztos voltam benne. Egy újabb titok, amiről
semmit sem fogok megtudni. Lehet, sőt, Tiara részéről biztosan elmúlt a
szerelem, de Nate részéről nem lehetünk biztosak. - Lehet, hogy ezzel
kapcsolatban nem mondtam igazat, de nem tartottam fontosnak. A többi, amit
mondtam mind igaz volt - kezdett el egészen másról beszélni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Ez
egészen eddig eszembe sem jutott, hogy Nate esetleg hazudott, de jól esett,
hogy nem tette. Mindig is utáltam, hogyha az emberek hazudnak nekem. Főleg
akkor, hogyha fontos dolgokról.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Remélem is, azt nem viselném el - pillantottam félve Nate-re.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Gyere ide! - hívott bátyám magához. Odaléptem hozzá, mire Nate karjai közé
zárt. Legutóbb az első találkozásunknál csinálta. Ez nem olyan, mint amikor
Adam ölelt át, ez teljesen más volt. Amolyan megvédelek, ne félj, én sohasem
tennék, olyat, amilyet David vagy bármelyik másik fiú tett veled. Ez a mondat
nem csak érzés volt, hanem valóság is, mivel Nate ezeket a szavakat küldte
nekem gondolatalatti üzenetként. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Valamit mutatnom kell - szólt és elhúzódtam tőle.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Most nem jó - ráztam meg a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
De! Gyere! - fogta meg a kezem, és maga után kezdett húzni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Segíts! - tátogtam Adam felé segítségkérően.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Menj csak! - tátogta vissza szinte nevetve. Nem tudtam mit tenni, ezért
követtem Nate-et. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nate
egészen a nappaliig vonszolt maga után, majd ott egy doboz előtt állított meg.
A tároló kocka alakú volt és kartonból készült, nem lehetett nagyobb húsz
centiméternél. Egy ideig csak kívülről szemléltem, majd Nate unszolására
közelebb léptem. Kinyitottam a doboz fedelét és az alján megpillantottam valamit.<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nate? Ez most tényleg egy… - szóltam hitetlenkedve.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>xoxo Melissa </i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-61361173383577652952014-04-27T12:30:00.000-07:002014-11-15T11:29:00.449-08:00Tizenegyedik Fejezet<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! És íme, meghoztam a tizenegyedik fejezetet. Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam, de cserében jó hosszú lett! Az esetleges elírásokat nézzétek el nekem, nem nagyon volt időm átnézni. Jó olvasást! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #ff0066; font-family: Montez; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Nyomodban<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Amit
az ember eltervez, általában sosem szokott úgy sikerülni, ahogy ő azt akarja.
Ez volt velem is, amikor nem az ébresztőóra halk duruzsolására, hanem a riasztó
észveszejtő sikítására ébredtem. Szélsebesen, ám kómásan rohantam le a lépcsőn,
kettesével véve a fokokat. Mikor kifulladva leértem, Nate-et láttam a riasztó
gombjaival babrálni. <i>Megint elfelejtette
a kódot.</i> Ha harmadszorra is rosszul írja be, nekünk végünk, akkor jönni fog
a rendőrség. Félrelöktem Nate-et a szerkezettől és bepötyögtem a helyes
számkombinációt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nate, mégis mit csináltál? - vontam kérdőre, mert azért mégis csak hajnali
három óra volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Az
titok! - mondta és karba fonva a kezét, égnek emelte az orrát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ne
már, Nate! Légyszíves mondd el! - kérleltem, és próbáltam neki boci szemeket
produkálni, de nem volt hatásos.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem! - rázta meg szórakozottan a fejét. - Majd meglátod! - Ez volt a végszava,
mert megfordult és felrobogott a lépcsőn. Egy utolsót pillantott rám és
szólásra nyitotta a száját, de meggondolta magát, ismét megrázta a fejét. Aztán
mégis megszólalt. - Tudom, hogy mire készülsz, de nem hiszem, hogy könnyű lesz.
- Értette, arra, hogy meg akarom találni Abbyt. Valamit tudhat, amit nekem nem
mondott el. Valamit sejthetett, ami fájhat nekem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
tornacipőmet kötöttem be, mikor rájöttem, hogy hatalmas tévedésben vagyok,
mivel még mindig pizsama van rajtam. Idegesen lerángattam magamról, az immár
bekötött lábbelit. Felsiettem a szobámban és valami olyan ruhát kerestem, ami
az ilyen hidegebb órákban tökéletes. Így előkerítettem egy egészen halvány, kék
színű, hosszúszárú farmert, hozzá egy babarózsaszín blúzt és egy fehér
kardigánt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Ötletem
sem volt, hol lehet most Abby, ezért Anythony felé vettem az irányt, az
egyetlen olyan helyet, ami valószínűnek hatott. Nem érdekelt, hogy
feltételezhetően alszik; ez most egyáltalán nem számított. Maximum felkeltem,
rám amúgy sem szokott mérges lenni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nem
tudom, hogy miért indultam útnak gyalog, mikor Anthony tőlem autóval lakik,
több mint negyvenöt percre. De sétálva ez legalább a háromszorosa. Ennél
gyorsabb megoldáshoz kell folyamodnom. Az agyam egyfolytában kattogott és
eszembe jutott egy csodálatos, kézenfekvő terv. A varázserőm. Nincs más, csak a
portálnyitás. A portálnyitás, ami megannyi erőt és fáradtságot vesz igénybe. Talán
mégsem ez a megfelelő gondolat. Továbbhaladtam a járdán és töprengtem, a
tökéletes után kutatva. A szupergyors futás is eszembe jutott, de azt pedig
teljességgel elfelejtettem. Ezért marad a jól megszokott, többórás sétálás.
Hacsak… Ha csak nem jár most a busz. Megálltam a legközelebbi megállóban, ahol
leellenőriztem a menetrendet. Ha minden igaz, akkor pár percen belül ide ér. Lekuporodtam
a keskeny padra és vártam a hatalmas járműre. Rajtam kívül egy lélek sem
tartózkodott itt. Félálomban voltam, amikor a busz hangos csikorgással
lefékezett előttem. Felszálltam, és a legelső szabad helyre levetettem magam.
Kinéztem az ablakon és figyeltem a mellettünk elhaladó tájat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
Nap már megjelent a horizontot és narancssárgává varázsolta a tájat.
Elérkeztünk a végállomáshoz, ami azt jelentette, hogyha nem kelek fel most,
valószínűleg elalszom. A járgány megállt én pedig szinte elestem a hirtelen
lassítás hatására. Kipattantam, és Anthonyék háza felé lépegettem. <i>Miért kell ilyen messze lakni? </i>Ha jól
emlékszem Anthony a vasút túloldalán lakik, ami a buszpályaudvartól nincsen
olyan távol. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Végre
valahára, megérkeztem Anthonyék házához. A vöröses színű tető tökéletes
összhangban volt az építmény narancssárga falaival. Az ajtóhoz vezető utat virágágyássor követte
végig. A falon kicsi, barna keretes ablakok ültek. Megkerültem a házat és a
szemközti végébe álltam meg. Anthony szobájával szemben találtam magam, csak
egy fekete bejáró választott el tőle. Halkan bekopogtam rajta és Anthony
reakciójára várakoztam. Az ablakon nem tudtam bekukucskálni, mert túl magasan
volt és, mert túlságosan pici volt. Anthony nem nyitotta ki, ezért kicsit
hangosabban dörömböltem be. Ez már hatásosabb volt, mert mozgolódást hallottam
bentről és nem sokkal később Abby fáradt arca jelent meg az ajtóban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Abby! - ugrottam rögtön a nyakába, de ő nem viszonozta az örömömet és egy
könnyed mozdulattal eltolt magától.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Te
meg mit keresel itt? - kérdezte csöppet sem kedvesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Aggódtam érted Abby… - sóhajtottam szomorúan. Ezek szerint tényleg nem
szándékozik engem látni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Erre egyáltalán nincs szükségem! Ugyanúgy, ahogy a pátyolgatásodra sem! - húzta
össze parányira a szemét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Abby, én azt hittem, hogy mi… legjobb barátnők vagyunk - mondtam elcsukló
hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Tudod… én is azt hittem, de nem! Anthony ráébresztett, hogy ez nem így van! -
szólt elgondolkodva és egyre feljebb vitte a hangját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Anthony csak árt neked! Kihasznál téged! - Próbáltam meggyőző lenni, de nem
figyelt rám, csak mondta a magáét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hogyan ártana Stefanie? Nem ő hagyott engem cserben! - Szinte üvöltött már.
Furcsa volt azt hallani tőle, hogy <i>Stefanie</i>,
mivel ő sohasem szólított másnak csak Stefnek vagy Stefynek. Anthonynak
sikerült befolyásolnia. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mikor hagytalak cserben, Abby? - kiáltottam én is. - Kérlek, gyere haza velem!
Anyukád nagyon aggódik érted. - Vettem könyörgőre a figurát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Azt hiszed, hogy ez meghat, pedig nem! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Annyira megváltoztál, Abby! - szóltam csalódottan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Én
változtam meg? Nem tudom, hogy ki hagyta ott azt a pink és fekete mániás énjét!
Most pedig megyek és visszafekszem Anthony mellé! Ha nincs beleszólásod? -
mondta ki könyörtelenül és rám csapta az ajtót. Talán igaza lehetett, hogy már
nem hordok, annyi rózsaszín ruhát, de már nincs szükségem rájuk. Az a múlt.
Akkor nem volt varázserőm és teljesen a mélyben voltam. De ez mostanra
megváltozott, Adam boldoggá tesz. Nem úgy, ahogy Anthony teszi Abbyvel. Az egy
teljesen más eset. Ott csak Abby szereti Anthonyt, viszont pedig nem. Adam és
az én kapcsolatom viszont felhőtlen és, ha igaz, akkor ez igaz szerelem. Mivel
másképp nem kaphattam volna vissza a
varázserőmet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Kihasznál téged, Abby! - suttogtam és végigsimítottam az ajtón, majd elindultam
visszafelé. Most már nincs mit tennem. Amíg Anthony befolyása alatt áll, addig
nem tudok semmit sem csinálni. Ez már nem az az Abby, akit megismertem, ez egy
teljesen más egyén. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Visszamentem
a pályaudvarra és megnéztem annak a busznak a menetrendjét, ami visszavisz a
lakhelyem közelébe. Ujjamat végigfutattam a táblán és, amikor a nyolc órához
értem, elképedve konstatáltam, hogy a busz már három perce elment és a
következő csak egy óra múlva indul. Ijedten kaptam a telefonomhoz és Adam
számát tárcsáztam. Adam nem vette fel, ezért újra felhívtam. Kinyomta a hívást,
és rá pár másodperc múlva SMS-em érkezett. Ez állt benne: <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Adam: Stefy! Matek
van! Te hol vagy?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Én: A
buszpályaudvaron</span></i> - válaszoltam tömören.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Adam: Mit keresel te
ott?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">ÉN: Abbyt kerestem…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">adam: És?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Én: Inkább hagyjuk…
Nem akarok róla beszélni…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">adam: Nem volt jó,
mi? Sajnálom… </span></i><i><span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings; text-transform: uppercase;">L</span></i><i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;"> Na, de nem lényeges,
miért hívtál?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">én: Mivel itt vagyok
a pályaudvaron és a következő busz csak 9 órakor jön.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Adam: Indulok! </span></i><i><span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings; text-transform: uppercase;">J</span></i><i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Kedves
volt Adamtől, hogy felajánlotta, hogy elvisz, de ez lehetetlenség volt. Adam
órán volt és nem akarhattam, hogy miattam kapjon igazolatlant. Visszakellett
utasítanom az ajánlatát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Én: De matek van,
nem?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Adam: De…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Én: Akkor? Mr.
Cowber? Úgysem enged el </span></i><i><span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings; text-transform: uppercase;">L</span></i><i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Adam: Tényleg…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Én: Nem gond, majd
megkérem Nate-et!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">adam: Mrs. Brandy,
mit keres maga a buszpályaudvaron?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">én: Mr. Cowber? Jó
napot! Adam nem csinált semmi rosszat, csak az apukámmal vagyok bent a
kórházban, tegnap bevitték.</span></i> - írtam le valami hihető. Erre
egyáltalán nem számítottam, hogy Mr. Cowber elveszi Adam telefonját és még válaszolni
is fog.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Adam: Ne kamuzzon,
Brandy! Visszatudom olvasni az üzeneteket! Morgan is ott van Önnel?<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">én: Sajnos nem, Tanár
úr! </span></i><i><span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings; text-transform: uppercase;">L</span></i><i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;"> <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Adam: Brandy! Azzonal
jöjjön be órára!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Én: De csak egy óra
múlva jön a busz!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">ADam: Értem én, csak
nem hiszem el, hogy ilyen ritkán jár! Ja és Brandy! Igazolatlan! Ajánlom önnek,
hogy érjen be legalább a harmadik órára! Hogyha nem, jelentem az
osztályfőnöknek!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Elképedve
meredtem a kijelzőre, ahol még mindig ott lebegett az imént lefolytatott
beszélgetés. Ezek szerint Adam nem tud értem jönni, de Nate se, mivel ő is bent
van a suliban a cserediákprogram miatt. Így marad visszafelé is busz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Volt
valami, amit még Mr. Cowber sem tudott el venni Adamtől. A képességét, hogy
tudjunk egymásnak gondolatalatti üzenetet küldeni. Ez az képesség, ami minden
boszorkánymesternek, egytől egyig meg van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Tudsz valami megoldást?</i> -
kérdeztem Adamtől, miközben halálosan reménykedtem, hogy válaszolni is fog.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Ez előbb is eszünkbe juthatott volna</i> -
hallottam meg a fejemben Adam vidám hangját. - <i>Szólok valakinek, talán ő el tud jönni érted!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>De, Adam, nincs mobilod! </i>-
emlékeztettem rá, miszerint Mr. Cowber elvette a telefonját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Ha boszorkánymester tudok neki szólni </i>- mondta teljesen
logikusan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Tényleg.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Adam egy
ideig nem szólt semmit, így én is csöndben maradtam. Valószínűleg most kérdezi
meg attól a bizonyos valakitől, hogy haza tud-e juttatni. Remélem, szerencsével
jár, mert semmi kedvem azzal a rozzant járművel utazni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Húsz perc múlva ott lesz érted.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Hatalmas
sóhajt hallattam el, amikor meghallottam Adam hangját a fejemben. Nagy kő esett
le a szívemről, hogy nem kell tovább várakoznom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Köszönöm! </i>- küldtem felé a gondolatom,
szinte elérzékenyülve.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Egy
fehér BMW gördült be elém. Az eleje hosszú volt, kerekei hatalmasak, ablakai
elsötétítve virítottak. A felém néző
ablak lehúzódott és egy nő üvöltött ki felém. Arcán hatalmas mosoly ült, aranybarna
haját, amely kísértetiesen hasonlított Adamére, magas copfba fogta. Az itt-ott
kilógó tincseket egy vörös, szögletes keretű szemüveggel tűzte hátra. Az arca
egészen fiatalos volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Gyere, szállj be! - szólt a nő. Feltéptem az ajtót és belehuppantam az anyósülésbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Jó
napot! Stefanie Brandynek hívnak! - mutatkoztam be és felé nyújtottam a kezem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia! Á, tehát te vagy Stefy! Adam nagyon sokat mesélt rólad - mosolygott rám
és kecsesen megrázta a karomat. - A nevem Tiara Lewris.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem is tudtam, hogy Adamnek van egy nővére - mondtam ki a szavakat, mert
mostanra bizonyossá vált számomra, hogy aki mellettem ül, az nem más, mint Adam
testvére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Jaj,
de aranyos vagy - nevetett fel harsányan -, de én nem Adam nővére, hanem az
anyukája vagyok - simította végig a karomat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Elnézést, Mrs. Lewris! - szóltam bűnbánóan és lesütöttem a szememet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Kérlek ne! Nem szeretem, hogyha magáznak. Az annyira öregít - nézett rám barna
szemeivel, amit egy szintén barna szemhéjfestékkel hangsúlyozott ki. Ezeket a
szemeket Adam kivételesen nem tőle örökölte. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Akkor, elnézést, Tiara! - mosolyogtam rá. Nem is tudom, hogyan gondolhattam
azt, hogy Adam nővére, mikor a fiú megmondta, hogy nincsen testvére. Talán
azért hittem, mert az arca és az egész nő olyan fiatalos. Huszonöt évesnél nem
nézett ki többnek, de ez érthető volt, hiszen ő is boszorkánymester.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, merre laksz? - fordította felém ismét a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Azt hiszem, megvárom Adamet - mondtam bizonytalanul.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Akkor jössz hozzánk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Igen - bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Egy
olyan utcába kanyarodtunk be, amit látásból már ismertem, mivel az unalmas délutánokon
mindig errefelé sétáltam. Ez pont két háztömbnyire található az otthonomtól.
Úgy érzem ez a környék legnyugalmasabb és legzöldebb területe. Az utca két oldalát fák díszítették. Az úton
nem gördültek át flakonok és minden részén tisztaság uralkodott. Nem érződődött
cigarettafüst se semmiféle bűz. A levegő friss volt és oxigénben gazdag. A
kertekbe tökéletesen zöld és egyenletes gyep volt telepítve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
ház, ami előtt leparkoltunk maga volt a tökély és a harmónia ötvözete. A falak hófehér
színei összhangban voltak az ajtó és a tető bronzos színével. A telek szélei kerítéssel
voltak szegélyezve, amelyek szintén bronzos árnyalatban pompáztak. Az udvar két
oldalán egy-egy hatalmas tölgyfa állt. A ház bal oldalán egy kör alakú
veteményeskert volt, ahová fűszernövények lettek ültetve, mind azért, hogy a
varázslásban segítségükre legyenek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Amikor
beléptem az épületbe még jobban szíven ütött az érzés, hogy ez maga a
megtestesült tökéletesség. Leterítettem a kardigánomat a fogasra, majd ledobtam
magam a puha műbőr kanapéra, ami fehér színben tündökölt. A falakat képek díszítették.
Voltak köztük családi portrék, de névtelen festők művei is feltűntek itt-ott. A
televízió jobb oldalán két hatalmas, padlótól plafonig érő szekrény foglalt
helyet. Mindkettő dugig volt rakva különféle könyvekkel. Megpillantottam pár
varázslattal kapcsolatos könyvet, tudományokkal foglalkozó iratokat és
regényeket is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Tiara
letelepedett mellém és átnyújtotta a kezében tartott egyik csészét, amiben
forró tea gőzölgött. Nem is tudom mikor ittam ilyen finom és üdítő italt, de ez
valami isteni volt. Az ízek tökéletes összhangot alkottak, a méz és a citrom is
megfelelő mennyiségben volt benne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Adam mesélt nekem erről a Davidről is, de tényleg ilyen szörnyű vagy az ő
állítása szerint ilyen?- köszörülte meg a torkát Tiara.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Sajnos, tényleg ilyen szörnyű - bólogattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Most mi is történt vele? Mert, amit Adam mondott, abból nem értettem meg túl
sokat. Reggel volt és, ha nem alszik legalább nyolc órát, akkor nagyon fáradt
lesz. Persze, ha éjfélig fent marad, akkor meg egyáltalán nem alszik. -
Értettem, mire utal Tiara az utolsó mondatával. Éjfélkor feltöltődik energiával
és nem lesz szüksége alvásra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Teljesen megváltozott külsőleg és belsőleg is, csak a szeme maradt a régi -
próbáltam meg csak a lényeget elmagyarázni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Tudom mi a baja! - kiáltott fel, majd felugrott a kanapéról és a könyvespolchoz
sietett. Leemelt egy könyvet és felém mutatta a borítóját. Ez állt rajta vérvörös
betűkkel: <i>Amit az átváltozásról tudni
kell.</i> <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Mi
a baja, Tiara? - kérdeztem türelmetlenül és ujjaimmal dobolni kezdtem a
combomon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Megszállták… - mondta ki halkan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ki?
- néztem rá értetlenül.<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Inkább mi… - szólt sejtelmesen. <o:p></o:p></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-70182314478752586822014-04-13T11:16:00.000-07:002014-11-15T11:29:20.993-08:00Tizedik Fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet. Ebben a részben Abbynek nyoma vész és sor kerül a válogatóedzésre is. Kimondhatatlanul örülök a több mint 2100 (!!) oldalmegjelenítésnek, úgyhogy nagyon szépen köszönöm Nektek! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! ;)</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Eltűntél<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
szobában járkáltam fel-alá, miközben folyamatosan Abby számát tárcsáztam. A mobilomat
görcsösen markolásztam és vártam. Vártam, amíg újra és újra bekapcsolt a
hangrögzítő. Ez nem lesz így jó! <i>Abby
vedd már fel! </i>Muszáj volt beszélnem vele, mivel fél óra múlva el kell
indulnunk az iskolába, hogy odaérjünk a válogatóedzésre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia, itt Abby! Most éppen nem érek rá! A sípszó után hagyj üzenetet! -
hallottam meg újra a vonal túloldaláról Abby hangpostáját. <i>Hol vagy Abby?<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia Abby, Stefy vagyok! Csak azt akarom mondani, hogy hamarosan gyere, megyünk
az edzésre - szóltam, majd megszakítottam a hívást. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Kinéztem
az ablakon és ámuldozva néztem a sötétedő horizontot. A már lemenő Nap
narancssárgára és rózsaszínre festette az eget. Megtámaszkodtam az
ablakpárkányon és csak bámultam kifelé a fejemből. A gondoltatok sebesen
cikáztak az elmémben. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nem
volt más lehetőségem és tovább nem is tudtam volna tétlenül várni, ezért
elindultam Abbyékhez. Talán ezzel kellett volna kezdenem legelőször. Átsétáltam
az utca másik oldalára és bekopogtam a barátnőm házának ajtaján. Türelmetlenül
ácsorogtam. Nem jött semmiféle válasz, ezért megpróbáltam kinyitni a bejárót,
de az zárva volt. Még egy bezörgettem az ajtón és ekkora már választ is kaptam.
Abby anyukájának hangját hallottam, elég tompán, mivel a falak eltorzították:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mindjárt megyek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Pár
perc múlva Natalie meggyötört arca jelent meg az ajtóban. Abby és Natalie nem
sokban tért el egymástól. Mindkettőjüknek kerek arca és hollófekete haj van.
Natalie haj gombaformájú, homlokát elől frufru takarja. Velem egymagasságú, ami
olyan százhetven centiméternek felel meg. Abby ennél alacsonyabb, a feje búbja
a számmal van egyvonalban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia, Stefy! - mosolyodott el haloványan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia! - köszöntem. Abby szüleit mindig is tegeztem, mivel Natalie nekem olyan,
mintha a pótanyukám lenne. Mindig kedvesen bánt velem és gondoskodott rólam.
Annak is szerepe volt benne, hogy Abbyvel már egészen kiskorunk óta ismerjük
egymást. - Abby itthon van? - kérdeztem reménykedve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Az
a helyzet, hogy nincs. Tegnap óta nem is láttam - mondta szomorúan két sóhajtás
között.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mi? Tényleg nem jött haza? - döbbentem meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem tudom, mi lehet vele, nagyon aggódom érte. - Natalie szemében összegyűlt a
könny. Még nem gördült le egy csepp sem, de bármelyik pillanatban megtörténhet.
Próbálja magát tartani ahhoz az erős nőhöz, akit egykor megismertem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Én
is nagyon nyugtalan vagyok. Azt reméltem, hogy itthon lesz, mert ma a suliban
sem volt. De mindegy is, majd megkeresem - ráztam meg csalódottan a fejem. -
Köszönök mindent! Ne aggódj miatta, hamarosan úgyis haza jön! - vigasztaltam,
majd sarkon fordultam és átfutottam az úttesten. Mit csinálsz Abby? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Az
egyetlen ötletem, ami ésszerűnek, lehetségesnek hatott, az volt, hogy Abby
Anthonyval van valahol. Talán Athonyéknál vagy valahol máshol, de nem a
suliban, az biztos. Nem hiszem el, hogy azok után, hogy ő is tudja, hogy Anthony
koslat utánam, még mindig oda meg vissza van érte. Bár a tegnapi fuvart nem
említettem neki, mert nem akartam tovább sajdítani a szívét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Felötlött
bennem, hogy elszaladok Anthonyhoz, de akkor nem lenne időm odaérni az edzésre.
Muszáj eljutnom oda, mert Adam is ott lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Indulhatunk, Stefy? - kérdezte Nate mosolyogva, miközben lassú léptekkel lejött
a lépcsőn. Nate még mindig Danielként nézett ki. Tegnap óta nem múlt el a
varázsszer hatása, mert állítólag százhúsz óráig, azaz öt napig tart. Tegnap az
igazi Daniel látványa nagyon megrémített. Nate tökéletesen eltalálta azokat a
platinaszőke fürtöket, a vibrálóan kék szemeket és a márvány színű bőrt. Daniel
kábán feküdt a padláson, egy székhez kötözve. Nem ez volt számára a legjobb
hely, mert itt tároltam a varázsszereket és a varázslással kapcsolatos
dolgaimat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mégis hova? - döbbentem meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- A
válogatóedzésre - mondta úgy, mintha magától értetendő lett volna,<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Oda is jössz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Persze! Szeretem a sportot, és nem mellesleg ott is lehetnek boszorkánymesterek
- túrt bele mosolyogva az átalakult platinaszőke hajába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Mivel
Nate kocsija a házánál maradt a garázsban, ezért az enyémmel mentünk. Az
ablakot teljesen leeresztettem, hogy a menetszél belecsapjon a hajamba és
ezáltal kitudjam tisztítani a fejemet. Mindig is nyugtató hatással volt rám a
hideg, csípős szél. Most pedig ez szörnyen jól esett, ez az Abby-s ügy teljesen
kikészített. Sohasem volt olyan, hogy a barátnőm lecserélt volna egy pasi
miatt. Főleg Anthony miatt, aki szerintem egy helyességi skálán az tízből a
hatot alig érte el. Nálam csak a nyolc pont fölöttieknek van esélye. Adam pedig
bőven túllóg a tízen, ő már nem fér bele a mércébe, olyan sok pontja van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem tudod, hol van Abby? - próbáltam meg a lehetetlent és Nate-hez fordultam
segítségért, aki ez esetben teljesen hasztalannak számított.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Honnan kéne azt tudnom? - rántotta meg értetlenül a vállát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem tudom, de próbálkozni csak lehet! Vagy nem? - fordítottam felé vigyorogva a
fejemet, de rögtön el is kaptam, mivel a vezetésre kellett koncentrálnom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Varázslattal próbáltad már? Gondolatalatti üzenet küldés? Nyomkövető varázslat?
Vagy valami a <i>Titkos Könyvből</i>? -
terelte el a szót a kedvenc tevékenységére. A varázslásra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Próbáltam küldeni neki gondolatalatti üzenetet, de nem válaszolt. Próbáltam
belépni az elméjébe, de kilökött. Próbáltam a nyomára bukkanni, de mind
hasztalan volt. És az bánt a legjobban, hogy egyik percről a másikra teljesen
elfeledkezett rólam. Nem is szólt, hogy elmegy bárhova - soroltam az engem ért
sérelmeket és fájdalmakat, amik egy nap alatt zúdultak rám-<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nate-ből
semmi reakciót nem váltott ki a kiakadásom, csupán némán bámult maga elé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Azt
mondja, hogy tökéletesen jól érzi magát és nincs szüksége a pátyolgatásodra -
szólalt meg hirtelen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Micsoda? - tátottam el a számat. - Nem mondta meg, hogy hol van? Neked miért
válaszolt? - hitetlenkedtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Nem
akarja, hogy megtaláld. Egyszerűen nem. Egyáltalán nem mérges rád, csak úgy
érzi, hogy… hogy… - kereste a szavakat, de végül nem fejezte be a mondatot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nem
válaszoltam erre, fölöslegesnek találtam. Erre még is mit? A legjobb barátnőm
egyszerűen nem akar rólam tudomást szerezni, de a bátyámnak, akit még én is
alig ismerek, pedig válaszol.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Az
iskolának hatalmas volt a kültéri sportpályája. Négy sarkában óriási reflektorok
álltak, amik teljesen kivilágították a teret. A lámpák alatt voltak a bejáratok
is, ahonnan meglehet közelíteni a lelátót. Ovális alakja miatt, a helyet minden
részéről tökéletesen be lehetett látni. A talaj műfűvel volt beborítva, aminek
kellemetlen volt az érintése. A pálya két végében a majdnem Y-alakú kapuk
foglaltak helyet. A mostani alkalomra külön fel lettek állítva bóják is,
amelyeken különböző feladatokat kell majd megcsinálniuk. Ez egyike a három
feladatnak, amit azért kell megcsinálniuk a jelentkezőknek, hogy a csapatba
kerüljenek. A másik feladat, hogy az ötből legalább egyszer bedobják a labdát a
kapuba. Az utolsó dolog, hogy lefussanak öt kört a pálya körül 10 perc alatt. A
legtöbb teendő az erőnlétre épül, mert vannak olyanok is, akik soha életükben
nem játszottak még amerikai focit. Ilyen például Adam is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A közönség
soraiban már nagyon sokan lézengtek, így lehet pár ember fel is löktem, amikor
Nate-tel az első sorba furakodtunk. A fiúk már javában melegítettek. A tömegben
kiszúrtam Adamet és Davidet is. Anthonyt viszont nem láttam sehol sem, így
bebizonyosodott, hogy Abbyvel lopja az időt valahol. Adam éppen egy felsőbb éves sráccal
beszélgetett, akit csak látásból ismerek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Az
edző sípja visszhangzott a fejemben. A fiú felsorakoztak és megkezdték az első
feladatot, ami a futás volt. Mr. Coliar, az edző ismét belefújt a sípjába és a
tömeg egy emberként lódult meg. Adam gyorsan rajtot és az élvonalban futott.
David nem sokkal maradt le tőle, a megszokottnál gyorsabban mozgott. Mikor Adam
mellett futott el, elmosolyodott, majd kacsintott egyet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Adam
nyolc perc alatt ért célba, ami csak majdnem volt a legkevesebb, mert a legjobb
időt David futotta, aki az utolsó körnél annyira begyorsított, hogy még egy fél
kört megtett, mivel nem sikerült lelassulnia. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
második feladat az akadályfutás volt. Ebben viszont Adam teljesített a
legjobban, bár David sem volt rossz. Gátakat ugráltak át, bójákat kerültek ki
és a végén kapura lőttek. Mindenki nagy erőbedobással és lendülettel dolgozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
harmadik feladat a kapura lövés volt. Mr. Coliar megmutatta az újoncoknak,
hogyan kell a labdát fogni és pontosan célozni. A fiúk hevesen bólogattak és
beálltak egymás mögé. Adam labdái négyszer értek célba, csak az elsőt rontotta
el. David ezzel ellentétben mind az ötöt bedobta. Ez nem is lett volna
figyelemre méltó, hogyha David a dobások végezetével nem nyomja össze a labdát
a puszta erejéből és, hogyha régen nem lett volna rossz a célzásban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, valami nagyon nem stimmel azzal a sráccal - jegyezte meg Nate David
dobásainak végezetével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Mr.
Coliar csak holnap hirdeti ki az eredményt, ezért miután bevártam a felfrissült
és az edzőruhából átvedlett Adamet, elindultunk. Egy puszival köszöntött és
átkarolta a derekamat. Nem izgatta túlságosan Nate jelenléte. Elmeséltem neki a
történteket Abbyről, de vigasz most ő sem tudott nyújtani. Ebben a helyzetben
nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ügyes voltál! Nekem nagyon úgy tűnt, hogy amerikai fociztál már! - dicsértem
meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Kösz!
- mosolyodott el halványan. - Egyébként láttátok Davidet? - kérdezte Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Igen, valami nagyon nincsen vele rendben. Amikor szétnyomta azt a kőkemény
labdát - elevenítettem fel a nem rég történteket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0yz6DibS6yV49eKKGbLEPLCRbC8ue6tRXzUGlzmZlHg_8Yf5tJjrz-DHWfDtNsYC3h07FhXEEfDrYfm3Y4V-SGuKHle4Zz89h2CgM7NB1sFMEBt11J89TMUlYfTerRJkF1W-2OEpgQbE/s1600/davidk.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0yz6DibS6yV49eKKGbLEPLCRbC8ue6tRXzUGlzmZlHg_8Yf5tJjrz-DHWfDtNsYC3h07FhXEEfDrYfm3Y4V-SGuKHle4Zz89h2CgM7NB1sFMEBt11J89TMUlYfTerRJkF1W-2OEpgQbE/s1600/davidk.jpg" height="200" width="139" /></a>-
Nem csak arra gondolok - rázta meg a fejét és felém emelte tekintetét. - David
ma délután teljesen másképp nézett ki. Az arca mintha teljesen átrendeződött
volna. A fej hosszúkásabb lett és az az idegesítő anyajegy is eltűnt az
álláról. Egyedül a szeme maradt a régi. A legmeglepőbb, hogy kedves volt velem
- nézett rám rémülten és egy grimaszt vágott hozzá.</div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Nocsak,
mennyire megfigyelted! - nevettem el magam. - Mi az, hogy kedves volt veled?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Csak
nagyon szembetűnő volt. Adott nekem egy másik labdát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ez
tényleg furcsa, az lett volna a normális tőle, hogyha a behorpasztott labdát adja
neked - bólogattam.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nate-tel
már órák óta a különböző varázslós könyveket bújtuk, de nem találtunk semmi olyan
dolgot, ami megmagyarázná azt, hogy mi történt Daviddel. A könyveket
ideiglenesen kiköltöztettük a padlásról és a nappaliban letelepedve olvasgattuk
azokat. Abban biztosak voltunk, hogy David nem a régi, már nem önmaga. Nate
érzékelte benne a természetfeletti erőt. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Semmire
sem jutottunk, ezért indulni akartam, hogy megkeressem Abbyt, de Nate nem
engedett. Bizonyos részről igaza volt, de én mégis haragudtam rá. Abby a
legjobb barátnőm és mindenképpen úgy éreztem, hogy meg kell találnom. De erre
ma már nem maradt időm. Majd hajnalban...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-82436094240415693062014-03-30T08:56:00.001-07:002014-11-15T11:29:40.777-08:00Kilencedik Fejezet<b>Sziasztok! Meghoztam a kilencedik fejezetet! :) Hát nem ez lett a legizgalmasabb rész, de azért történik benne egy s más. A részeket két hetente fogom hozni, de ezt az <i>Információk</i> modulnál napra pontosan megnézhetitek. Aki eddig nem iratkozott fel, de olvassa a történetet, az mindenképp tegye meg, mert jól esne. Mit gondoltok az új designról? Jó olvasást! :)</b><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Egy váratlan személy<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Másnap
reggel sietve rontottam ki a bejárati ajtón, mert már így is késésben voltam. Furcsa
volt úgy ébredni, hogy Nate is itt van, nem pedig kilométerekkel messze tőlem. Azzal
a tudattal kelni, hogy egy házban lakom a bátyámmal, akinek a létezéséről
csupán pár napja tudok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMU_SmwrfT4P0XDCQG2T1drR9Gzdzjp-6gl441JMcOqP21IRTVbNfi33PxeXjvvOhSpCcp7j1gFSNFzXGU2LEd0ij19dtWUHHup8rbag_iIY_Ppr3sYEA1AjnjFUt-hZOrYeWvbYeKCu8/s1600/anthony2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMU_SmwrfT4P0XDCQG2T1drR9Gzdzjp-6gl441JMcOqP21IRTVbNfi33PxeXjvvOhSpCcp7j1gFSNFzXGU2LEd0ij19dtWUHHup8rbag_iIY_Ppr3sYEA1AjnjFUt-hZOrYeWvbYeKCu8/s1600/anthony2.jpg" height="200" width="133" /></a></div>
Pont
a ház előtt, a járdán egy vadonatúj fekete autót pillantottam meg. Amikor odaértem
a járgányhoz a vezetőoldali ajtó kinyílt és Anthony szállt ki belőle. Sötétbarna
haja most is kusza volt és eltakarta jobb szemét. Arcán ott volt az a
jellegzetes búskomor ábrázata. Vállára bőrdzsekit terített, amihez egy fekete
csőnadrág és egy vastalpú bakancs párosult. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nem
jött oda teljesen hozzám. A kocsinál maradt és megvárta, amíg odamegyek hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Elvihetlek?
- kérdezte egy szerény mosoly kíséretében, amit csak akkor vett észre az ember,
ha nagyon figyelt. A köszönés szokásához híven most is kimaradt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Bocs
Ant, de már így is késésben vagyok - mondtam és már tovább futottam volna a
garázshoz, de ő nem tágított. A mosoly helyét csalódottság vette át.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Kérlek
- szólt. - Legalább ezt hadd tegyem meg! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ezt
meg hogy érted? - furcsálltam és össze húztam a szemöldökömet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ha
már nem én vagyok az, aki boldoggá tehet, akkor legalább ezt engedd meg nekem.
Ezt az egyetlen fuvart - szólt félénken a földet bámulva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Jó
- sóhajtottam és visszamentem hozzá. Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig helyet
foglaltam az anyósülésen. Amint elhelyezkedtem, becsukta azt és megkerülve a
járműt beült mellém. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Mit
szeretnél hallgatni? - érdeklődött, miközben felbőgette a motort. Az autó hamar
felgyorsult, és Anthony az iskola felé kormányozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Én
a magyarázatodat szeretném hallgatni - mondtam cinikusan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Miért
kéne magyarázkodnom? - nézett rám ártatlan fejjel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hát, mondjuk erről az egészről. Mit kerestél itt igazából? - érdeklődtem
kibámulva a szélvédőn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem szeretnék erről beszélni - válaszolta komoran, a vezetésre koncentrálva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Az út
további része néma csendben telt, mivel Anthonyt sehogy sem sikerült szóra
bírnom. A parkolóban az egyetlen szabad helyre éppen előttünk álltak be,
úgyhogy az utcán kellet parkolnunk. Anthony előre ment, mert meglátta Davidet,
akihez rögtön oda kellett futnia, nekem pedig semmi kedvem sem volt kontaktusba
kerülnöm a fiúval. Így én lassan csattogtam az iskola felé. Nem zavart, hogy 5
percen belül becsöngetnek. Nem akartam utol érni Davidéket. Beléptem a suli
kapuján, ahol egy fiú akart átjutni a beléptető berendezésen, de a portás hangos
kiáltással megállította.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hová-hová fiatalember? - kérdezte lenézően.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Cserediák vagyok, most jöttem - szólt némi német vagy francia akcentussal, nem
tudtam megállapítani. Platinaszőke fürtjeit ide-oda rángatta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Sokan akartak már így bejönni, ne is próbálkozzon! Szólok az igazgatónak! -
fenyegette meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Jól van, nem bánom - szólt teljes nyugodtsággal várva a férfi válaszát, de az
nem szólt semmit, csak bement a kis szobájába és az igazgató számát kezdte
tárcsázni. A beszélgetésből szinte alig hallottam valamit, csupán hangfoszlányokat.
Annyi biztos, hogy nem ússza meg könnyen. Segítenem kell neki. Lehet, hogy
sohasem láttam és teljesen idegen volt számomra, de nem érdekelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Amikor
jobban megnéztem, észrevettem, hogy szőke haját már nem olyannak látom, mint
amilyen eredetileg volt. Most már barna volt és sokkal rövidebb. A magassága is
megváltozott. Legalább 10 cm-rel nagyobb lett. Érdeklődve hátranézett rám, és
rájöttem a hirtelen jött segítségnyújtási vágyamra. A srác nem volt más, mint
Nate. Nate álcázó varázslattal. <i>Csak
tudnám, mit keres itt…<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
portás visszajött és Nate-hez fordult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Az
igazgató azt kéri, menj az irodájába. Brandy! - szólított meg. - Mutassa meg neki
merre van az iroda, ha már most jött ön is!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
portás hozzáillesztette a kártyáját a szerkezethez és beengedte vele Nate-et,
én pedig a sajátommal követtem a bátyámat. Amikor kellő távolságra kerültünk a
portától, megszólaltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mit keresel itt Nate? - vontam kérdőre az említettet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Honnan tudtad, hogy én vagyok az? Eltűnt az álca? - kérdezte rémülten.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem, dehogyis, nyugi - mondtam bíztatóan. - Azt hiszem visszatért az egyik
képességem, amit a <i>Titkos Könyvből </i>tanultam
- folytattam bizonytalanul. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Menet
közben elmondtam Nate-nek, hogy nem kell aggódni, mert Mr. Edwards nagyon jó
fej. Nate persze egyáltalán nem izgult, azt állította, hogy nem szokott, pedig
mindenki szokott, még én is. Alkalomadtán. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
folyosón nagyon sokan voltak, ahhoz képest, hogy mindjárt becsöngetnek. A
tömegben Adamet kerestem, de valahogy nem akadtam a nyomára. Ide-oda kapkodtam
a fejemet, amikor valaki megérintette a vállamat, majd maga felé fordított.
Anthony volt az - megint. Megkérdezte, hogy áll-e még a holnapi nap. Persze
igent mondtam. Ant már augusztus elején megígértette velem, hogy elmegyek a
válogató edzésre. Eddig is benne volt az iskola amerikai focicsapatában, de
csak cserejátékos volt. Azok között is talán az utolsó. Nem az volt a baja,
hogy nem játszott jól, hanem az, hogy szörnyen izgulós. A tavalyi válogatáson
is kihagyott egy csomó dobást, de volt egy, ami bement és ezáltal bekerült. Nem
is értettem, hogy. A csapatban - egyelőre - David a legjobb, ezért is ő a
csapatkapitány.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Miután
a kérdésre válaszoltam el is tűnt a tömegben. Még jó, hogy nem kérdezett Nate-ről.
Nem tudtam volna megmondani, hogy milyen nevet talált ki magának, mert ebbe még
avatott be.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Mr.
Edwards ajtaján kettőt kopoghattam, mire ő rögvest kinyitott. A szokásosnál
furcsább módon most nem hívott be minket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Sziasztok! - mosolygott ránk az igazgató és behúzta maga mögött az ajtót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Jó
reggelt! - köszöntünk egyszerre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mr. Ryanboo szólt, hogy vagy valaki be akart jönni, de látom, hogy csak te vagy
az, Daniel B. Trew. Köszöntünk az iskolában! Remélem tetszeni fog ez a pár nap!
Leszólok még Mr. Ryanboonak, hogy legközelebb engedjen be, mert tényleg
cserediák vagy - szólt. - Kicsit paranoiás - tette hozzá nevetve, de alig
hallottuk, mert csengő hangos berregése elnyomta. Ezzel visszament az irodájába
és intett nekünk egy utolsót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Elindultunk
vissza a terem felé, de még a szekrényemnél megálltunk egy pillanatra, hogy elő
tudjam szedni az első órára a felszerelésemet, ami a matematika volt. Mi sem
volt jobb annál, mint a napot egy kemény, számolós, gondolkodós órával kezdeni.
A folyosó még mindig tömve volt, így halkabbra kellett vennem a figurát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Daniel B. Trew? Mi? Honnan jött? - kérdeztem heccelődve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, hogy is mondjam… Khmm… Van egy igazi Daniel B. Trew - túrt bele a hajába
azzal a megszokott mozdulattal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mit csináltál vele? - kérdeztem felhúzva az egyik szemöldökömet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Csak hozzákötöztem egy székhez és adtam neki altatóbűbájt. Meg majd kap egy kis
memóriaelixírt, hogy elfelejtse az egészet. Plusz - mondta felmutatva a
mutatóujját -, most jön a kedvencem, úgy fog emlékezni rá, hogy elmaradt a
cserediákprogram - nevette el magát a saját kis tervén, ami szerintem
egyáltalán nem volt nevetséges. <i>Csak
tudnám, hogy jut ilyen az eszébe…</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nate, te normális vagy? - kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél, mire a
körülöttünk lévő diák ránk néztek. - Bocs, Daniel, nem bírom megjegyezni a
nevedet - mondtam tettetve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Semmi gond - játszotta tovább ő is. - Figyelj,
biztonságban van. A ház le van védve varázslattal. - folytatta suttogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mit csináltál a házammal? És mit keres ott? - néztem rá fenyegetően.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nyugi, nem okoztam bajt - szólt és kezével megsimította az arcom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Daniel B. Trew? Mit jelent a B.? - érdeklődtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Bernard - mondta visszafojtva a nevetését.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Te
nem vagy komplett - ráztam meg a fejem és elröhögtem meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Továbbra
is suttogva elmondtam neki, hogy külön menjünk be, mivel "nem ismerjük
egymást". Meg persze azért, mert nem akarom, hogy Adam lásson minket együtt,
ki tudja, mit gondolna. De ezt már csak magamban mondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Amikor
Nate után nem sokkal később én is beléptem az osztályba rögtön Adamhez siettem.
A tanár, Mr. Cowber szerencsémre még nem volt bent.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia - csókolt meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia! - köszöntem én is. Többre nem futotta az időm, mert Mr. Cowber
szélsebesen belépett az ajtón. A maradék haja elég zilált volt. Kezében
papírkötegek voltak, amik össze-vissza álltak. Dolgozatok. Hurrá!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
dolgozat feladatai kivételesen nem voltak olyan nehezek, mivel a tavalyi év
végi anyagból írtunk. Ezért nagy valószínűséggel jól fog sikerülni. Bár úgy
érzem ennél fontosabb dolgaim is lesznek a közeljövőben. Amikor Anthony elárult
nem csak a lakhelyemet kotyogta ki, hanem esélyt is adott a tanácsnak arra,
hogy megtaláljon. Hogy elfogjon és megöljön. Vagy, hogy véglegesen elvegyék a
varázserőmet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Eleinte
Nate-tel is meg akarta íratni a dolgozatot, de aztán rájött, hogy cserediák, és
egy kézrázás kíséretében széles mosolyra húzta a száját. Helyette feladatokat
adott neki, amik sokkal nehezebbek voltak, mint a dolgozat kérdései. Persze
Nate könnyedén megbirkózott a feladattal. Ezt már rég megtanulta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
tanítás további része merő unalommal telt. Hazaérve Nate beszámolt a
fejleményekről, amiket megtudott. Ezeket napközben nem mondhatta el, mert túl
nagy feltűnést keltettünk volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Sokáig
gondolkoztam azon, hogy vajon honnan tudja valakiről, hogy ember-e vagy sem. Mikor
sokáig értetlenül néztem rá elárulta, hogy az az egyik különleges képessége, hogy
érzi a természetfölötti lények jelenlétét. Az osztályban boszorkánymesterek
rajtam, Abbyn és Adamen kívül nem voltak. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Mivel
még az osztályfőnökünk sem mondta el, hogy kivel cserélt helyet Nate, ezért
nekem kellett kiderítenem. Nem volt olyan nehéz a dolgom, mert Nate elém ült le
és az Christian helye volt. Tehát Chris egész nap hiányzott és ez a hét végéig
így marad. Tehát Chrisről nem tudunk meg semmi fontos információt. Olyan
információkat, amik akár fontosak is lehetnek számunkra, legalábbis nekem
biztosan. Még mindig nem tudom, hogy Adam miért rángatott el olyan gyorsan a
parkból, de a végére fogok járni, még akkor is, ha ő nem tud semmit. Valaki
biztosan tudja Christian titkát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>xoxo Melissa</i> <o:p></o:p></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-78962727282599476042014-03-16T13:08:00.003-07:002014-11-15T11:29:55.186-08:00Nyolcadik Fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Sziasztok! Meghoztam az új részt! Ebben a részben Anthony nagyobb szerepet fog kapni és kicsit megismerhetjük a történetet az ő szemszögéből is. <span style="color: red;">FIGYELEM! Ez a rész egy címet tartalmaz, amely nem valódi, csupán kitaláció!</span> Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!! :)</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Gondolataidban járva<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Másnap
délután ismét átjött hozzánk Abby és Adam is, hogy megtudjuk a tegnapi nap
eseményeit Nate, pontosabban Anthony szemszögéből. Letelepedtünk egy körbe a
nappali szőnyegén és törökülésben maradtunk. Nate kinyújtotta felém a kezét,
amire csodálkozva néztem, majd megfogtam, de ő értetlenül kirántotta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mit csináltam rosszul? Azt hittem ezt kell? - furcsálltam a helyzetet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Csak illeszd rá, nem kell megfogni - szólt higgadt hangvétellel és a kinyújtott
kezem alá illesztette a sajátját. Másik kezemet Adam felé tartottam, amit ő
gyengéden megérintett. Abby is kitárta a kezeit és így kész is voltunk a
körrel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mondjátok utánam! <i>Cogita! Memento! </i>-
mondta könnyed hangvétellel a varázsigét. A szavai árulkodtak arról, hogy
milyen jól tud latinul; kiejtése tökéletes volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- <i>Cogita. Memento. Cogita. Memento</i> - hangzott
egyszerre és már szinte benne is voltunk Nate gondolataiban, amikor Abby
megszakította a kört és hirtelen felállt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Bocsi, mindenkitől, de rájöttem, hogy valakinek figyelnie is kéne - magyarázkodott
Abby.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Teljesen igazad van - értett egyet Nate -, de akkor lesz vége az
„utazásunknak”, amikor én úgy gondolom, hogy elég lesz. Akkor keltek fel,
amikor én is - magyarázta idézőjelet mutatva a levegőbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ezt értem, de ha valaki megzavar minket? - gondolkodott logikusan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ez
esetben, ki akarsz maradni a buliból? - szólt Nate egy kacsintás kíséretében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Valakinek muszáj lesz és valószínűleg Adamnek és Stefynek fontosabb lenne
látnia - jelentette ki kedvesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Majd
te is láthatod - mosolygott rá Nate. - Külön, csak neked - folytatta, amitől
Abby elpirult és szóhoz sem jutott. - Akkor kezdjük előröl! Abby, te pedig
mindenképp kelts fel, ha valami gond lesz! - szólt és újra megfogtuk egymás
kezét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- <i>Cogita. Memento. Cogita. Memento. Cogita </i>-
hangzott el többször egymás után a varázsige. A testem bizsergett a varázslat
hatásától. Melegség járta át az egész valómat. Lehunytam a szememet, mivel a
srácok is így tettek. Most végre ténylegesen sikerült kapcsolódnunk Nate
emlékezetére. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Anthony a szobájában található fekete ajtón
át kisurrant a szabadba. Amint elhagyta a házuk tájékát, nagy léptekkel
sietette tovább. Jól tudta, hogy a szülei nem tesznek semmit, azért mert
kilógott hazulról; mivel már így is ő volt az egyetlen gyerekük, aki nem
költözött el onnan. Anthony volt az egyetlen reményük és a szeme fényük.
Legkisebb gyerekként nem nehéz kedvencnek lenni. Bár sokat tett ellene, hogy ne
legyen a mami pici gyereke, mégis csak egyre közebb került hozzá. Mindenegyes
rossz tettével és félrelépésével az anyja még inkább megakarta óvni.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Bekanyarodott a sarkon, majd tovább haladt a
cím felé, amit Stefy megadott neki. A ház, ami előtt megállt, eltért a
szomszédos házaktól. Ez egészen másképp nézett ki. Kimagaslott a többi közül és
már az utca végéből látni lehetett. Akkor nem gondolta, hogy ide kell majd
jönnie. Egészen félelmetesnek hatott a szürke téglákból álló falaival és
sötétségével. Még egyszer megnézte a házszámot. A cetli, amire leírta a
koordinátákat megegyezett a házon lévővel. Mindkettőn ott állt a 36-os házszám.
Leküzdötte a félelmét, nyelt egy nagyot és bekopogott a hatalmas ajtón, amibe
egy spirálforma volt vésve és át lehetett rajta látni. Elsőre nem jött ki
senki, majd másodjára sem ezért, kinyitotta azt és bement a helyiségbe. Végighaladt
a folyosón minden egyes szobába betekintve, majd végül megtalálta azt a szobát,
amit keresett. Ez jóval eltért az eddigiektől. Ennek világos volt fala és
bútorok is inkább fehérek voltak. Odalépett az íróasztalhoz, ami az ablak előtt
állt. Az asztalon egy köteg papír és egy halom könyv foglalt helyet.
Végigfuttatva ujjait a könyveken megtalálta az egyetlen fekete borítósat. Egy
hirtelen rántással kiszedte azt a helyéről, aminek hatására a felette lévő
irományok leestek a földre, föltárva elé a legfelső tartalmát. Az egyik oldalon
egy ábra volt egy kacskaringós virágról, aminek a nevét nem lehetett kiolvasni,
mert összefolytak a betűk. A másikon pedig egy hosszadalmas szöveg, amit nem
értett, mert idegen nyelven volt íródva. Mérgesen összecsapta a könyvet és
visszarakta a többivel együtt a helyére. Megfogta a könyvet, amit Stefy kért
tőle és a sporttáskája mélyére süllyesztette. Lassan elhagyta a szobát.
Visszaérve a bejárati ajtóhoz valaki megszólította.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Ki vagy te? - kérdezte egy erőteljes
férfihang.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Anthony Writh - szólt a fiú és megfordult
a hang irányába. Egy nagydarab széles vállú, erős testalkatú férfi állt előtte,
akinek a vállig érő fekete haja volt. Fekete köpenybe burkolózott, ami a földet
súrolta. Anthonyt kirázta a hideg a
látványától. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Mit keresel te itt? - folytatta mogorván a
kérdezősködést.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- A barátnőm küldött ide valamiért - mondta
félénken, de jólesően a szavakat, mivel a barátnőjének vallotta a Stefyt
ezelőtt az ember előtt.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- És hogy hívják a te kis barátnődet? -
érdeklődött megnyomva az utolsó szót.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Ez nem hinném, hogy magára tartozik -
rázta meg gyengéden a fejét. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Felőlem hallgathatsz is, de annál
fájdalmasabb és hosszadalmasabb lesz - sziszegte fenyegetően. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Anthony éles szúrást érzett a tüdejében,
majd a torkában és kiszáradta a szája. Úrrá lett rajta a fájdalom és beszélni
kezdett. - Stefanie Brandynek hívják - préselte ki a szavakat, majd újra
visszatért belé az élet. Ismét tudott nyelni és lélegezni is. Vibrálóan világos
kezével megmasszírozta a nyakát. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Örülök, hogy beszélni kezdtél - bólogatott
elismerőn. - Már csak egy kérdésem
lenne. Hol lakik ez a leányzó? Ha erre válaszolsz el is mehetsz - emelte fel a
fejét.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Azt… nem mondhatom el - mondta falfehér
arccal.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Talán még kérsz a haragomból? - fenyegette
meg.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Nem… Dehogyis… - dadogta. - Itt lakik nem
messze.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Ez nem elég! Beszélj söpredék, különben
nem látod soha többet! - szólt élesebben, és Anthony újra nehezebben kezdett
lélegezni. Szinte összeroppant az érzéstől. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- A Treaten Street 43 alatt lakik - mondta
ki a szavakat fájdalmasan és összeszorította a száját. Kikotyogta ennek az
ismeretlennek Stefy hollétét. Ezt még meg fogja bánni. Ha nem ő, akkor a lány
biztosan; mert jó vége nem lehet. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>- Örvendek, hogy egy ilyen segítőkész
fiatallal találkoztam. Az ígéretemet betartom, úgyhogy el is mehetsz - mondta
kimérten a szavakat és kezet nyújtott felé. Anthony ahelyett, hogy elfogadta
volna a gesztust kiviharzott az ajtón és vissza se nézett addig, amíg el nem
ért az utca sarkáig. Ekkor valamennyire lelassította a lépteit. Hazafelé vette
az irányt. Nagyon megrázó volt neki ez a találkozás. Korábban sosem találkozott
ilyen emberrel. Bűvésznek gondolta vagy valami ilyesminek. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Hazaérve csak a kocsi kulcsáért ugrott be,
de azt is észrevétlenül tette. Csak remélni tudta, hogy megengedik Stefy
szülei, hogy láthassa őt. Amióta David bemutatta őket egymásnak, azóta
szerelmes a lányba. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nate
emlékei halványulni kezdtek, majd teljesen eltűntek. Elengedtük egymás kezét.
Csináltam egy fejkörzést, hogy kiropogtassam fájó nyakamat, majd felálltam a
szőnyegről és elkezdtem feldolgozni az előbb látottakat. Ezek szerint Anthony
elárult a tanácsnak és tudják, hogy hol tartózkodom. Addig van időm, amíg meg
nem jelölik a házat, akkor majd rekordsebességgel kell elhagynunk az otthonom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- A
barátnője? - kérdezte Adam röhögve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Amikor meghallottam, majdnem elnevettem magam, de nem tudtam - válaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Majd felvilágosítom ki Stefanie Brandy barátja valójában - hangoztatta a
szemembe nézve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Rendben - szóltam, majd odaléptem Adamhez és hozzá simultam. Kezével
végigsimította a hajamat. A szívem hevesebben kezdett verni, nagyon jól éreztem
magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Hallottad,
hogy Anthony elmondta, hogy hol lakok? - súgtam a fülébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hallottam - mondta halkan. - Akkor mi lesz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Majd elmegyek, ha megtalálnak - jelentettem ki még mindig suttogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Én
is megyek veled - szólt, s egy puszi nyomot a fejem búbjára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Úgy gondoltam én is - öleltem át szorosabban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mit pusmogtok ti? - hallottam meg Nate hangját és felé fordultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Lényegtelen - legyintettem. Úgy tűnt Nate ennyivel is beérte, mert megint
Abbynek kezdett ecsetelni valamit. Adam a vállamnál fogva maga felé fordított.
Elmosolyodtam, majd Adam fülébe súgtam. - Szerinted nem kéne neki elmondani?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szerintem tud ő róla - mondta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Akkor meg miért nem szólt nekem? Miért nincs totálisan kiakadva? Miért nem
ijedt meg? - záporoztam a kérdéseimmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem tudom - szólt, és ujjait végigfuttatta az arcomon. - Valamikor csak rájön.
Addig is hallgassunk róla.<o:p></o:p></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Nem
válaszoltam neki, csupán egy bólintással jeleztem beleegyezésemet. </span></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></span>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i>xoxo Melissa</i></span></span>Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-35511104819518512262014-03-01T10:57:00.000-08:002014-11-15T11:30:14.760-08:00Hetedik Fejezet<b>Sziasztok! Jó idő után, de meghoztam az új részt. Úgy gondolom ezek után is tartsuk be az 5 pipás határt! Nagyon örülök, hogy elértük a 3 rendszerest és a több mint 1100 oldalmegjelenítést! Ebben a részben újra feltűnik Nate és több szerepet kap Anthony is, bár a következő fejezetben még jobban megismerhetjük majd. Remélem tetszeni fog! :) Szavazzatok a kedvenc szereplőtökre! Ha lenne valami megjegyzésed, legyen az pozitív vagy negatív nyugodtan írd meg nekem komiban. Bármelyféle megnyilvánulásnak nagyon örülnék! Jó olvasást! </b><br />
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Megjelölve<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEincJjNPnAl7taXhhrcWat45SsO463kXi9Pt0-bA8vqi8IPccEIefcJUYLSV5uEtTUYSJ6PDleYDrOQn_c4Zwqa4HiYxQFTgv6v0qazFxoggod1zASObowJtSIiTjwIeuE_Xn5nCr66s0Y/s1600/natej%C3%B3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEincJjNPnAl7taXhhrcWat45SsO463kXi9Pt0-bA8vqi8IPccEIefcJUYLSV5uEtTUYSJ6PDleYDrOQn_c4Zwqa4HiYxQFTgv6v0qazFxoggod1zASObowJtSIiTjwIeuE_Xn5nCr66s0Y/s1600/natej%C3%B3.jpg" height="140" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Beléptem az ajtón és a nappaliban tényleg ott volt Nate. A
kedve valószínűleg nem volt a topon. Mereven bámult maga elé. Amikor hangos
csörömpöléssel leejtettem a kulcsomat a padlóra, felkapta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Stefy, beszélnünk kell! - mondta komoran. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a baj, Nate? - kérdeztem leülve vele szemben a
kanapéra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lehetek ott, ahol eddig laktam - szólt a földet
bámulva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ezt meg, hogy érted? - próbáltam a szemébe nézni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Megtalált a tanács - suttogta. - Nem maradhatok a házamban.
Megjelölték - mondta, de az értetlen arckifejezésemet látva kifejtette. - A
spirálforma. Egy spirált égettek az ajtómba. Ez a bosszú jele. Ha visszamegyek
oda, akkor elkaphatnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nate, szerintem te nem csak tanultál… - szóltam gyengéden.
- Valami mást is tettél. Nem igaz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, meglehet - túrt bele a hajába idegesen. - Nálam van a
<i>Fekete Könyv</i>, amiben a legfontosabb
és legtitkosabb varázslatok vannak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ennyi? - néztem rá kérdőn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem egészen - rázta meg a fejét. - Megöltem az akkori
vezetőnket - bökte ki végül. Jól tudtam, hogy miről beszél. Ő gyilkolta meg
Remus Peather vezetőnket, senki nem mondta meg, hogy mi történt vele. Nem ő
volt a legjobb vezető. Szigorúak voltak a törvények, amit kitalált. Az utódja
Jeremy Peather akart engem kivégezni. Nem sajnáltam Remust, de mégis
megindokolatlan düh támadt bennem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne már, Nathaniel! - förmedtem rá. - Mégis miért?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nathannek hívnak! - kiáltott rám idegesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bocsi én nem… én nem tudtam - nyögtem ki a mondatot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lakhatnék itt? Nálad? - kérdezte szégyenlősen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mert egy lyukat égettek az ajtódba? - kérdeztem cinikusan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez nem csak egy lyuk, nem mehetek vissza oda, megölhetnek
- mondta most már a szemembe nézve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Oké, benne vagyok. Megmutatom a vendégszobát - adtam meg
magam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm, Stefy! - ölelt át engem, majd feltápászkodott a
fotelból. - Mutasd!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Natetel a nyomomban felbaktattam a lépcsőn. A vendégszoba
pont az enyém mellett foglalt helyet. Sosem használtam ezt a szobát, ezért sem
volt benne túl sok dolog. Csupán egy ágy volt, mellette egy éjjeliszekrény,
azon egy lámpa és a fekhellyel szemben egy ruhásszekrény. Ebben a helyiségben
is volt egy hatalmas ablak, amiből beáradt az éjszaka fénye. A sarkokban
pókhálók ültek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez aztán a tisztaság! - mondta visszafojtott nevetéssel
Nate.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem számítottam rá, hogy vendégem lesz - céloztam arra,
hogy egyáltalán nem számítottam rá, hogy nálam fog lakni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelj, nem akartam bunkó lenni, csak szörnyen ideges
vagyok. Ezer bocsánat! - szólt sajnálkozó hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem vagyok mérges rád, de lenne egy nagyon fontos kérdésem
- mondtam az ajtónak támaszkodva. - Nálad van a könyv? - kérdeztem meg felhúzva
az egyik szemöldökömet. Nate levette a szemét rólam és megint a földet kezdte
pásztázni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs - túrt bele ismét a hajába.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Szombat
reggel, miután minden lehetséges boszorkánymestert áthívtunk, akit ismertünk,
nekikezdtünk a terv kieszelésének. Egyik oldalamon Adam, a másikon pedig Abby
foglalt helyet, Nate a szobában fel-alá mászkált.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Tehát vázoljuk fel a helyzetet! Ha bármilyen boszorkány bemegy a házadba, akkor
azt kinyírják? - vonta le a következtetést Adam Nate mondanivalójából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Pontosan - helyeselte Nate.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Akkor fel kell áldoznunk valakit - mondta Adam határozottan, de amikor
észrevette az ijedt arckifejezésünket helyesbített. - Mármint egy embert.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ez
egész jó ötlet - szólaltam meg én is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Feláldozhatnánk Davidet - mondta egy hirtelen ötlettel Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Adam - dorgáltam le. - Attól még, hogy utáljuk, nem kell feláldozni - mondtam
visszafojtott nevetéssel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, Adam! Most nincs időnk a poénkodásra!
Bármikor átkutathatják a házat! - szidott le minket Nate. Nem voltam hozzászokva
ehhez az ideges Natehez, sőt egyszerűen irritált. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Mi
lenne, ha Anthonyt áldoznánk fel - szólalt meg először Abby mióta átjött. - Ha
Stefy kéri meg valami ürüggyel biztosan megteszi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ki
az az Anthony? - kérdezte meglepődve Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Tudod az az emós fiú, akinek a szemébe van fésülve a haja és az, aki mindig a
padján fekszik - világosítottam fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ja, az a gyerek - értette meg Adam. - Mit akar az tőled? - húzta fel magát egy
kicsit a dolgon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Adam, nyugi, én téged szeretlek - mondtam bíztatóan és ezt megpecsételtem egy
csókkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Khm - tettetett egy köhögést Nate. - Ennek sincs itt az ideje!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Bocs, Nate - mondtam elhúzódva Adamtől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Majd később befejezzük - mondta mosolyogva Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Okés - mosolyogtam vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Igazán köszönjük, hogy ezt megosztottátok velünk, de ez sem érdekelt - szólt
ingerülten Nate. - Valamelyikőtök hívja fel azt az Anthony gyereket - folytatta
valamivel higgadtabban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Jó, beszélek vele, de nem ígérek semmit - jelentettem ki és kikerestem a
telefonomban Anthony számát. A srác három csöngés után fel is vette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia, Stefy! Mizujs veled? - szólt bele Anthony a tőle szokatlanul boldog
hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia, Ant! Kérhetek ez óriási szívességet? - mondtam ki bátortalanul a szavakat
a választól félve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Persze, mi lenne az? - lelkesedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- El
kéne menned valahová és elhoznod valamit - közöltem sejtelmesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem fogok ellopni semmit! - hallottam meg a tiltakozást a hangjában.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Dehogyis, hova gondolsz? - kérdeztem teljes meglepődéssel. - Csak otthagytam
valami cuccot és nem mehetek el otthonról - találtam ki valami hihető
történetet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Az
más, büntetést kaptál?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Igen - mondtam komolyan, de nem volt olyan könnyű, mert a háttérben Adamék
nagyon nevettek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Akkor jó, hová kéne mennem és mit kéne elhoznom? - érdeklődött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Elmondtam
neki a címet, amit Nate diktált nekem és azt mondtam, hogy egy regényt kell
elhozni, aminek az a címe, hogy <i>Fekete
Könyv</i>, és az íróasztalon hagytam. Elég könnyen bevette a sztorit, azt
hittem nehezebb lesz. Mikor letettem a telefont rajtam is úrrá lett a nevetés.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mikor megy el érte? - kérdezte meg elsőnek abbahagyva a nevetést Nate.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ma
- szóltam vidáman.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Akkor meg kell szállnom őt - bólogatott Nate.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
De, Nate, észrevehet - mondtam féltve őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Emlékezz, ő ember és különben is, észrevétlenül bele tudok lépni az elméjébe -
háborodott fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ezt nem tudtam - mondtam bűnbánóan. - Különleges képesség?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Az
- válaszolta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Essünk neki - csapta össze a tenyerét Adam. - Nekünk van valami dolgunk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem kell, már gyakorlott vagyok benne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nate
kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, arra számítva, hogy még egy ideig így
marad. Csodálkozva figyeltük, ahogy a fiú Anthony képét nézi és erősen
koncentrál arra. Majd lehunyta a szemét és mélyeket lélegzett. Varázsigét
mormolt. Szinte eggyé vált a papírral, amit a tenyerén tartott. Egy hirtelen
pillanatban megmerevedett és elejtette a lapot. Karjai maga mellé hullottak, de
teste még mindig ugyanabban a pózban maradt. Tágra nyílt szemekkel néztük, hogy
mit fog most következni, de nem történt semmi. Valószínűleg egy darabig nem is
fog. Nate beszámolt arról is, hogy akár órákig transzban maradhat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nem
vártunk tovább arra, hogy Nate felkeljen, ezért elkezdtünk tanulni. Eredetileg
ezt kettesben terveztük Adammel, de szerintem nem volt túl nagy gond, hogy Abby
is ott volt. Belemélyedtünk a földrajz rejtelmeibe, már amennyire lehetett,
mivel alig értettem valamit belőle. Nem ez volt az a tantárgy, amit könnyen meg
lehetett tanulni. Abby felnézett a könyvéből és csodálkozva nézett ránk, ahogy
mi egy könyvből tanulunk. Be kell valljam, ez a közös tanulás valamennyit
segített a helyzeten, hogy egyikünk sem értett túlságosan a föcihez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Nem
tanultuk halálra magunkat, de nem is nevezhettük kevésnek. Legalább Mrs. Wayned
emiatt nem szólhat be nekünk. Nate még mindig nem kelt fel a kómából, de bármelyik
pillanatban megtörténhet. Ugyanabban a testhelyzetben volt jelenleg is. Furcsa
volt Nate merev arckifejezését nézni, ahogy lassan beszívja és kifújja a
levegőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Kint
besötétedett és a fényforrást a fejünk fölött lévő lámpa jelentette. Már
legalább 7 órája transzban volt. Teljes figyelmünket neki szenteltük.
Felpattant mohazöld szeme.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hamarosan itt lesz a könyvvel - mondta elnyújtva a szavakat. Az arca nagyon
fáradtnak és álmosnak tűnt és ezt még egy ásítással is bizonyította. - Ha
feltöltődök energiával, mindent elmondok nektek vagy lehet, hogy meg is
mutatom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Anthony
felénk igyekezett és úgy tudta, hogy a szüleim itthon lesznek, ezért el kellett
intéznünk a terv legfontosabb részét. A szüleimet. Vagyis inkább az ál
szüleimet. Adam és Abby vállalták a szerepet, természetesen álcával. Egy
varázsige segítségével, Adam, egy harmincas éveiben járó szőke hajú, királykék
szemű, erős, de vékony testalkatú férfivé változott. Abby pedig szintén egy
harminc év körüli; vörös, göndör hajú, fufrus nővé, aki olyan vékony, mint egy
nádszál. Nate felment az újdonsült szobájába aludni, azzal a céllal, hogy ne
zavarjon meg minket az Anthonyval való találkozás során.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Meghallottam
a csengő dallamos hangját és mentem volna ajtót nyitni, de Abby megelőzött és
kint is termett az ajtón. Kis idő múlva az ajtó újra kinyílt és Abby után
Anthony lépett be. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia, Stefy! Jó estét, Mr. Brandy! - köszönt Anthony.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Örvendek a szerencsének! - rázott vele erősen kezet Adam. - Te vagy az a fiú, aki zaklatja a lányomat?
- játszotta túl a szerepét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Micsoda? - nézett rá döbbenten a fiú. - Nem én… nem zaklatom a maga lányát -
szólt zavartan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Én
is ezt mondanám - mondta fenyegetően és megrázta ökölbeszorított kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Én
csak egy könyvet hoztam - fakadt ki Anthony és átnyújtotta nekem a könyvet. -
Elnézést, de mennék is - nyúlt a kilincs után, de Adam megszorította szabad
kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ne
merd zaklatni a lányomat, különben pórul jársz! - nézett a szemébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Jól van, na! Csak hagy menjek már! - idegeskedett tovább és próbálta kirántani
a kezét Adam fogásából. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mellesleg jobb, hogyha fiúnak nézel ki, amikor udvarolni szeretnél. Feltéve,
hogy a jövőben szeretnél barátnőt! - mondta gúnyolódva Adam a hangjában kemény
éllel és elengedte Anthony karját, aki rögtön kisietett a szabadba.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Röhögésben
törtünk ki. Adam túlságosan is jól játszotta az apám szerepét. A barátom és a
barátnőm visszanyerték eredeti formájukat, amikor elmúlt a varázslat hatása.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>xoxo Melissa</i><br />
<i>Ui.: Raktam fel trailert, nézzétek meg! ;)</i></div>
</div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-604909992666129652014-02-02T02:30:00.001-08:002014-11-15T11:30:34.718-08:00Hatodik Fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Sziasztok! Meghoztam az új részt! Viszont a következő részt csak akkor hozom, ha összegyűlik 5 feliratkozó, 5 pipa ehhez a részhez vagy 5 komi. Lehet, hogy butaság, de nem tudom, hogy érdekel-e a történet. Ennek a résznek a közepe nem olyan izgalmas, mint a többi, de a végét nagyon szerettem írni. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!! :))</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Varázslatok hálójában<o:p></o:p></span></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbm5ABOuT2Hf5yEQm0L3WEHqBFNGBRIQvSJCfaxy9aA0PqECw81tI6FuCCAW9SWmTDXPHC30GisNX0F6CtN9LGblxVeDhJxNyF2kOPsf7CAQnSe5WQ35zE49JNbOG7ocQtVEP4ScHGwQk/s1600/brittany-robertson-shot.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbm5ABOuT2Hf5yEQm0L3WEHqBFNGBRIQvSJCfaxy9aA0PqECw81tI6FuCCAW9SWmTDXPHC30GisNX0F6CtN9LGblxVeDhJxNyF2kOPsf7CAQnSe5WQ35zE49JNbOG7ocQtVEP4ScHGwQk/s1600/brittany-robertson-shot.jpg" height="200" width="160" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Stefy nagyon happy ma. :)</td></tr>
</tbody></table>
</div>
</div>
</div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Reggel
nagyon fáradtan és nyúzottan keltem fel az ágyból. Nem tudom mi előzhette meg
ezt a sokkos állapotot, mivel Adammel már tíz óra körül haza jöttünk, bár utána
még jó sokáig fent voltam. De ez nem lenne újdonság, már párszor megtörtént, hogy
2-nél tovább maradtam ébren, akár hétköznap is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Lassan
odabattyogtam a fésülködőasztalomhoz. Itt tartottam a sminkes cuccaimat, a
különféle keféket és fésűket, a hajgumikat és csatokat. Felkaptam az asztalról
egy körkefét és azzal elkezdtem kifésülni a hatalmas gubancokat a hajamból.
Szokatlanul kócos volt a hajam, de nem ez volt a legnagyobb gondom. Amikor a
hajam végén simítottam végig a kefét, feltűnt, hogy az már nem rózsaszín, hanem
visszanyerte az eredeti színét. Ez a rózsaszín festék jelentette emberi
mivoltomat. Amikor rájöttem, hogy eltűnt a varázserőm, elmentem a fodrászhoz
befesttetni. Ezzel kifejezve bánatomat és megerősítve rockos kinézetemet. De
nem ez volt vele az egyetlen célom. Elméletileg a boszorkányok ereje nem engedi
a mérgező anyagokat a szervezettel érintkezni. Így amikor visszatér az erőm a
hajam újra szőke lesz. Pont ez történt most is, tehát igaz az elmélet, amiről a
<i>Titkos Könyv</i> beszél. Bár ezt az erőt
még teljesen nem akarom kihasználni, nehogy valami baj történjen, és végleg
elveszítsem. Az erőt nehéz kordában tartani, főleg annak, aki csak az erőért
él. A varázserőt is ki lehet meríteni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Csodálkozva
néztem mostanra teljesen szőke hajamat. <i>Hogy
ezt, hogy magyarázom ki Adamnek…</i> Elmentem a fürdőszobába, hogy hideg vízzel
megmossam az arcomat. Ez valamennyire felébresztett a bóbiskolásból. Már újult
erővel megtöröltem az arcom, és visszatértem a szobámba. Elővettem a fekete
csillogós szemfestékemet és könnyű mozdulatokkal, enyhén kifestettem a
szememet. Alapozóra nem volt szükségem, mint általában, most sem. A bőrömön nem
éktelenkedett egy pattanás sem és a színe is nagyjából egyenletes volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Mikor
végeztem mindennel, belenéztem a tükörbe. Elégedett voltam a végeredménnyel.
Már csak a ruha hiányzott. A szekrényemből előhalásztam egy rózsaszín nadrágot,
egy fekete-fehér kockás övet és egy fekete-fehér csíkos pólót. Még egyszer
utoljára megnéztem magam. Minden passzolt mindenhez. Kivéve a szemem, ami
tegnap egy kevés időre megváltozott. Nem szúrhatom el megint. Így elő kellet
keresnem a kékszínű kontaktlencsémet. Anyukám mesélt róla, hogy előfordulhat,
hogy megváltozik egy boszorkánymester szeme. Amikor megszülettem a szemem
pupillája szív alakú volt. Akkor azt gondolták örökre így marad. De amikor a
szüleim elhunytak visszanyerte az eredeti formáját. Csak akkor változott meg,
amikor nagyon boldog, akár szerelmes voltam. Mostanság sosem változott meg a
szemem, ezért nem volt szükségem rá. Most viszont muszáj lesz használnom. Ha
Adamre nézek újra meg fog változni és elő kell állnom egy újabb hazugsággal. Ezt
nagyon nem szeretném. Nem bírnék még egyszer Adamnek hazudni. Na, meg a többiek
mit szólnának. Abby persze semmit, mert ő úgyis tudja. De a többi osztálytársam
tekintetét nem bírnám elviselni. Adamnek előbb vagy utóbb úgy is el kell
mondanom. Mind a hajam, mind a szemem, mind ezt az egész boszorkányságot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Beraktam
a kontaktlencsét, ami elsőre elég szokatlan és kellemetlen érzés volt.
Lerobogtam a lépcsőn valami reggeli után nézve. Mivel nem volt sok időm kézzel
készíteni kaját, ezért megpróbáltam varázslattal. Lehunytam a szemem és erősen
koncentráltam egy sajtos, sonkás, salátás szendvicsre. Megjelent a
gondolatomban a képe, elmormoltam a varázsigét, majd csettintettem egyet.
Kinyitottam a szemem és valóban ott volt előttem az étel. Lerogytam a
bárszékre, ami a pult előtt állt és elkezdtem falatozni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Kintről
dudálást hallottam, ezért felkaptam a telefonomat az asztalról és rohantam is
ki az ajtón. Adam a kocsijánál támaszkodva várt rám. Nem örömöt, hanem
csodálkozást vettem észre rajta. Biztosan feltűnt neki a változás. Odarohantam
hozzá és szinte a nyakába ugrottam, ő pedig átölelt engem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Úgy hiányoztál - mondtam. Ez igaz is volt, tényleg nagyon hiányzott. Pedig
kevesebb, mint tizenkét órája váltunk el egymástól. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Te
is nekem, Szöszi - szólt Adam és megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szöszi? - kérdeztem felhúzva az egyik szemöldökömet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Aha, az én Szöszim - válaszolta két röhögés között. - Aki most már teljesen
szöszi - állapította meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Igen, mert hajnalban fodrásznál voltam - mondtam bizonytalanul és lesütöttem a
szemem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Adam
felemelte a fejem és úgy szólt hozzám. - Figyelj, jól tudom, hogy mi vagy és
azt is tudnod kell, hogy én is az vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Adam, te meg miről beszélsz? - ráztam meg a fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Boszorkánymesterek - suttogta. - Ne akard
leplezni, nem tudsz hazudni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Az
iskola felé hajtottunk néma csendben. Nem tudom, hogy Adam miért nem indított
zenét vagy miért nem szólt hozzám. Talán a történteken gondolkodott. Nem volt
mérges rám, megértette, amit tettem. Ő sem akarta eleinte elmondani, de amikor
tegnap meglátta a szemem, rájött, hogy én is boszorkánymester vagyok. Nagy kő
esett le a szívemről, hogy nem kell neki többet hazudnom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Amikor
a parkolóhoz értünk, szinte nem volt még ott senki, így egészen közel meg
tudtunk állni. Kipattantam a kocsiból és Adam már mellettem is volt. Megfogta a
kezem és bementünk az aulába. A portás, mint mindig, most is el volt foglalva
valami, ezért meg sem hallotta a köszönésünket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
teremben még alig volt pár embert. Abby viszont ott volt, így odamentem hozzá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Szia, Abby! - mosolyogtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy! - mosolygott vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mizujs veled? - kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Inkább veled mi van? A hajad vége már nem is rózsaszín - mondta alig halhatóan
az utolsó mondatot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Visszatért az erőm - szóltam leheletvékony hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Stefy, ez nagyszerű! - visította Abby. - És működik? - váltott vissza
suttogásra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Igen - válaszoltam. Sajnos több beszélgetésre nem volt időnk, mert megérkezett
az osztály többi tagja Mirandával együtt. Visszamentem a helyemre, de Adam nem
volt ott. Leültem és előpakoltam az irodalomcuccomat. Amikor újra felnéztem,
Adam már ott volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hol voltál? - érdeklődtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Csak az edzővel beszélgettem, megyek jövő héten a válogatóra - mondta
izgatottan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ez
tök jó! Amerikai fociztál már?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem, de majd megtanulok! - szólt röhögve. - Eljössz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Persze.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Az
irodalom óra nagyon lassan és unalmasan telt. A tanár, Mrs. Edwards, az
igazgató felesége; éppen a költőkről tartott előadást. Barna, sűrű haját
lófarokba fogta, ami kiemelte fiatal, vékony arcát. Teste olyan törékeny volt,
mint egy porcelánbabáé. Hatalmas szemeivel boldogan nézett ránk és a válaszokat
várta. Mrs. Edwards olyan tanárnő, hogyha kell meg tud tartani egy kemény,
tanulással teli órát, de olykor csak beszélgetünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Irodalomból
mindenki ötös. Olyan beleéléssel beszél az írókról és a tananyagról, hogy még a
legrosszabb tanulók is megértik, miről van szó. Néha még érdekelt is, amit
mondott. Most viszont különösen vártam a kicsöngetést jelző hangot. Adam azt
mondta, akar nekem mutatni valamit az ebédszünetben. Fogalmam sincs, hogy mit
akar, mert semmi áron nem akarja elárulni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
második óra matematika volt, ami ezerszer rosszabbul telt, mint az első óra.
Mr. Cowber mindenkit kihívott egyenleteket oldani. Szörnyen utáltam a matekot
és ezt Mr. Cowber még jobban megerősítette. Könyörtelenül sok házit adott és ő
íratta minden évben a legtöbb dolgozatot. Volt, amikor olyan anyagból írtunk,
amit előző órán vettünk. És ez egy nap alatt történt. Tavaly két matekunk volt
egymás után. Ilyen dolgozatoknál, amikor szóltunk neki, hogy ez teljesen új
anyag, akkor megdörzsölte körszakállát és ezt mondta: <i>Mi a baj, nem tudtok számolni? Ilyet még egy delfin is megért! </i>Aztán
idegesen kiosztotta a feladatlapokat. Írás közben, sasszemmel figyelte azokat,
akik puskázni próbáltak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
harmadik és negyedik óra szinte elrepült. A rajz egy olyan óra volt, amit
mindenki szeretett. Nem azért, mert mindenki imádott rajzolni, hanem azért,
mert azt csinálhattunk, amit akartunk. Hallgathattunk zenét és beszélgethettünk
is. Az volt a lényeg, hogy a második óra végére be kellett mutatnunk a kért
rajzot. Mrs. Delhy értett a dolgához, bár kinézetre inkább hasonlított egy
kövér dámára. Szíve mélyén egy nagyon kedves tanár lakozott és ezt nekünk is
kimutatta. Volt olyan is, hogyha valaki nem készült el a rajzzal, akkor kapott
még egy kis haladékot jövő hétre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Amikor
meghallottam a csengőt negyedik óra végén, rögtön Adamhez siettem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ennyire kíváncsi vagy? - kérdezte csillogó szemekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Ennyire - bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Akkor menjünk! - fogta a meg a kezem és húzott maga után. Végigmentünk a
folyosón, a szekrények mellett és megálltunk a szertár előtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Kérdőn
néztem Adamre. - A takarítószertár?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Csak gyere! - szólt mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Beléptünk
a kis helyiségbe, szerencsére úgy, hogy nem vontuk magunkra senkinek sem a
figyelmét. A falakra polcok voltak akasztva, amin takarítószerek álltak. A
földön ládák voltak, amik jól megvoltak pakolva. Leültem az egyikre, amiről
hatalmas porfelhő szállt fel. Valószínűleg jó rég nem csináltak ezekkel semmit.
Vártam, hogy Adam is elhelyezkedjen egyen, de nem tette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Megköszörülte
a torkát. - Figyelj! Tegnap majdnem felgyújtottam vele a házat és anyám kis
híján kinyírt, de sikerült megcsinálnom. Csak neked, csak most Stefanie Brandy!
- konferálta fel azt, amit csinálni fog. Kíváncsian figyeltem, ahogy a kezéből
kékes lángok törtek elő és szökelltek úgy, mint a tücskök. Az egész teret
megvilágította. A fény át Adam arca kékes színűnek hatott. Azt hittem ennyi,
amit mutatni akar, de a kezével és a lángok segítségével rajzolni kezdett a
levegőbe. Vagy is inkább írni. Először egy „<i><span style="color: #00b0f0;">S</span></i>” betűt láttam megjelenni, majd egy „<i><span style="color: #00b0f0;">Z</span></i>”-
t. Végül kacskaringós betűkkel kirajzolódott egy szó: <i><span style="color: #00b0f0;">Szeretlek</span></i>. Alig egy percig
lehetett látni az egészet, mivel az elporladt és semmivé lett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
- Ez
csodálatos volt - mondta még mindig ámuldozva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Tetszett? - kérdezte reményteli hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hogy tetszett- e, hogy tetszett-e? - mondtam hitetlenkedve. - Egyszerűen
imádtam - szóltam elérzékenyülve és odaléptem hozzá. - Én is szeretlek -
suttogtam, majd megcsókoltam. Annyira meghatódva éreztem magam, hogy szinte
repülni tudtam volna a boldogságtól. De ez a pillanat nem tartott sokáig, mert
szétrebbentünk egymástól, amikor meghallottuk az ajtó csikordulását.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Tudtam, hogy itt vagytok - szólt az alak, aki megzavart minket. Hozzászokva a
sötétséghez nem láttam az arcát és a vakítófény még ezen is rontott. - Tudtam,
Lawris, hogy pont egy takarítószertárban fogsz rászállni a csajomra -
folytatta. Furcsán ismerősnek tűnt a hangja, meg az, hogy Adamet Lawrisnek
szólította. Amikor kitisztult a látásom az arcát is megláttam és összeállt a
kép, hogy a hang tulajdonosa nem más, mint David. - Jobb, hogyha leszállsz róla
és nem szorongatod a kezét a nap minden egyes percében! - üvöltött rá. -
Komolyan azt gondoltad, hogy békén foglak hagyni? - kérdezte kihívóan. - Ne
csak tőlem számíts ilyen megmozdulásokra! Végül is csak a fél iskola akar
Stefanieval járni! Mert az a fele fiú! - mondta maró gúnnyal a hangjában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
szemem Adamre ugrott, aki addigra tiszta ideg lett. A levegőt gyorsabban kezdte
venni és próbálta magát lenyugtatni. Arcán kirajzolódott a düh. Bíztató
pillantást akartam felé küldeni, de sikertelenül, mert ő már neki esett
Davidnek. Tétlenül álltam ott és néztem az eseményeket. Az első ütést Adam
vitte be, amivel tökéletesen fejbe találta Davidet. A fiú szájából elkezdett
ömleni a vér, de nem tántorodott meg. Visszaütött, de ez nem volt olyan pontos.
El sem találta vele Adamet, mert az ökle a levegőt érintette meg. David,
minthogyha megszédült volna. Míg a fiú az ütése pontatlanságán gondolkozott,
addig Adam nekilökte az ajtónak. Pólójánál fogva egyre feljebb emelte Davidet,
amíg az bele nem verte a fejét az ajtófélfába. Adam kezében újra megjelentek a
szikrák és megperzselte vele David kezét. A srác felszisszent fájdalmában. Nem
mert lenézni a sérült kezére, ezért a plafont próbálta bámulni. A karján alig látszott
valami, csupán vörös lett és kis hólyagok keletkeztek rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Még mindig verekedni akarsz, Black? - kérdezte Adam fenyegetően. David nem
válaszolt csak vadul rázta a fejét. Adam egy csöppet engedett a szorításán és
talpra engedte Davidet. Hagyta is volna elmenni, hogyha nem szólok közbe. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Adam, hagyd még egy picit! - kértem meg és odamentem hozzájuk. David szemébe
néztem és teljes erőmből pofon vágtam. Az arca olyan vörös lett, mint egy
paradicsom. - Ezt azért, mert egy bunkó paraszt, vagy és mert nem vagyok a
csajod! - mondtam dühösen és a másik arcát is pofon vágtam. - Ezt pedig azért,
hogy ne legyél felemás! - sziszegtem majd normális hangnemben folytattam. -
Oké, Adam, ígértesd meg vele, hogy nem szól erről senkinek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Hallottad a hölgyet! - biccentett felém Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem… nem - kezdte el a mondatot David, de megcsuklott a hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Mondjad! Gyerünk! - hergelte Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem mondom el senki, ami itt történt - mondta ki undorodva a szavakat a saját
akarata ellenére. Belekényszerült a helyzetbe. Leesett neki, hogy Adammel
szemben semmi esélye, hiába ő a focicsapat kapitánya.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Még valami! Engem hagyjál békén! Koslass más lányok után! - kiáltottam
rászegezve a tekintetem. Most sem volt mersze válaszolni, ezért csak bólintott.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Na, húzás! - szólt rá dühösen Adam. Végleg elengedte Davidet, aki egy adag vért
törölt le a szájáról, majd kilépett az ajtón. Mi még nem indultunk el.
Valószínűleg lemaradtunk az ötödik óráról és már fölösleges nekiiramodni.
Daviddel együtt meg nem akartunk menni, mert akkor lelepleződünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Gyengéden
átöleltem Adamet, ő pedig a hajamat simogatta. Így álltunk addig, ameddig meg
nem hallottuk az óra végét jelző csengőt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Köszönöm, hogy megvédtél! - hálálkodtam Adamnek, miközben kiléptünk az ajtón
hetedik óra végén. David egy pillantást sem vetett felénk. A tanítás alatt a
fejét a padra hajtva ült. A tanároknak nem tűnt fel, mert mellette Anthony is
ebben a pózban volt. Mondjuk Anthony az emósságából kifolyólag feküdt így;
David meg amiatt, hogy elrejtse véres arcát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Kifelé
menet még Abbyvel is sikerült beszélnem, aki hallotta a történteket, mert az
alatt a gondolataimban olvasott. <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Beültem
Adam kocsijába és haza mentünk. A házam ablakán benézve Natet pillantottam meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Ui.: Szavazzatok! ;)</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-90594777571810776492014-01-25T13:18:00.003-08:002014-11-15T11:30:56.441-08:00Ötödik Fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sziasztok! Meghoztam az ötödik részt! Remélem tetszeni fog! Ha érdekel a történet kérlek iratkozz fel, pipálj vagy komizz! Jó olvasást! :))<br />
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Harrington; font-size: 24.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 12.0pt; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-effects-reflection-align: bottomleft; mso-effects-reflection-angdirection: 5400000; mso-effects-reflection-angfadedirection: 5400000; mso-effects-reflection-anglekx: 0; mso-effects-reflection-angleky: 0; mso-effects-reflection-dpidistance: 0pt; mso-effects-reflection-dpiradius: .5pt; mso-effects-reflection-pctalphaend: 0%; mso-effects-reflection-pctalphastart: 60.0%; mso-effects-reflection-pctendpos: 58.0%; mso-effects-reflection-pctstartpos: 0%; mso-effects-reflection-pctsx: 100.0%; mso-effects-reflection-pctsy: -100.0%;"><br /></span><o:p></o:p>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Én és Te<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiIcdo4AneNvUUoeIJlcyWVFDKJZ5AQ1KQ2xxDpGn7LLV0VxJZPKSb56nUht-O3mHoxsOWIQ4n4mZu-mlXrBB_4cbholFIXOKSLx_quNzCQA21vfg_z4EI8ok0g99f96qa64YEIzRr4xM/s1600/adam2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiIcdo4AneNvUUoeIJlcyWVFDKJZ5AQ1KQ2xxDpGn7LLV0VxJZPKSb56nUht-O3mHoxsOWIQ4n4mZu-mlXrBB_4cbholFIXOKSLx_quNzCQA21vfg_z4EI8ok0g99f96qa64YEIzRr4xM/s1600/adam2.jpg" height="200" width="166" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Adam nagyon jó hangulatában van, úgyhogy számíthatunk tőle erre-arra.</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A park felé tartottam, ahol Adammel megbeszéltem, hogy
találkozunk. Mivel a nap kissé unalmasan telt, eldöntöttük, hogy eljövünk ide.
A nap hétágra sütött és még az ég is tiszta volt. Az út, amely a park felé
vezetett tele volt levelekkel. Jó volt most egy kicsit sétálni, teljesen
kikapcsolódtam tőle. Az enyhe szél az arcomba csapott. Egyáltalán nem fáztam,
pedig csak egy nyári ruhát vettem fel, aminek a felső része rózsaszín, alsó
része meg színátmenetesen fekete. A cipőm sem volt a legmelegebb, mivel egy szál
magassarkúban voltam, és még harisnyám sem volt, hogy melegítsen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amikor odaértem a parkhoz, Adam még nem volt sehol, ezért
letelepedtem egy padra, ami egy fa árnyékában állt. A gondolataim teljesen
elkalandoztak. Egy hete még Davidel jártam. Daviddel, akiben teljesen
megbíztam. Daviddel, akivel nagyon jó barátok voltunk. Daviddel, akihez sok
szép és megannyi rossz emlék fűz. Daviddel, aki a szemem láttára csalt meg.
Daviddel, aki csak egy buta libának nézett. Ezzel szemben, Adam, egy olyan
srác, aki ilyet sohasem tenne meg velem. Már az első pillanattól kezdve levett
a lábamról. Mindig próbálkozott és mindig megvédett… Pontosabban három napja.
Három napja mást sem csinált. Talán benne nem kell csalódnom. Talán benne végre
megbízhatok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az gondolataimból egy madár ébresztett fel, aki hangosan elkezdett
csiripelni. Hiába forgattam a fejemet jobbra meg balra egyszerűen nem láttam.
De valaki mást viszont igen. Adamet. Arcán, mint mindig ott volt az a
jellegzetes mosoly. Haját a nap annyira megvilágította, hogy inkább tűnt
aranyszínűnek, mint barnának. Lassú, de magabiztos léptekkel közeledett felém.
Amikor megpillantott engem a szeme szinte felragyogott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Örömömben majdnem felpattantam a padról, de mégsem tettem. Elé
sietni és a karjai között lenni. Ez lett volna a legbensőbb vágyam. De valahogy
nem az én tetteim lettek volna. Az egy másik ember lenne, nem pedig, én,
Stefanie Brandy, a magabiztos lány. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amikor Adam odaért hozzám, mosolygást és csillogást vettem ki a
tekintetéből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szia - szólt. - Nem rohansz le? - kérdezte visszafojtott
nevetéssel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szia - köszöntem. - Nem az én szokásom, de ha akarod,
visszamehetsz és elismételhetjük - mondtam halálkomoly hangon, de a szememből
látszott, hogy viccelek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én beérem ennyivel is - mondta és kinyújtotta a kezét felém.
Megragadtam a kezét, azt remélve, hogy le tudom rántani magam mellé, de ez
sikertelen volt. Helyette ő húzott fel engem. A lábamon alig bírtam megállni és
el is estem volna, ha Adam nem tart meg. A szemembe nézett; miközben én még
mindig tántorogtam, én így szólt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Sohasem éreztem senkivel olyan jól magam, mint veled, Stefanie
Brandy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Oldalra döntöttem a fejem és továbbra is a szemébe néztem. Most tűnt fel, hogy az a szeme, amit először kékeszöldnek hittem, valójában kék színű. - Oh,
Adam - szóltam csöppet elérzékenyülve. - Én meg sosem láttam olyan fiút, aki
ennyire elakarta érni a célját. Ráadásul meg is szerezte - folytattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Adam ajkával gyengéden megérintette az enyémet. Elengedte a
kezemet és a derekamra a helyezte az övéit, amivel még közelebb rántott
magához. Karjaimmal átkaroltam a nyakát. Olyan forró és perzselő volt a csókja,
hogy szinte levegőt alig kaptam, jó érzés töltött el. Adammel lenni jobb volt a
világ bármely dolgánál. Az arcom kipirult, a pillanat hevétől. Mást sem akartam
csak, hogy vele legyek, hogy ez a perc örökké tartson.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Valakinek a pillantását éreztem magamon, pontosabban magunkon. A
bizonytalanságom Adamnek is feltűnt, ezért eltávolodott tőlem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mi a baj, Stef? - kérdezte lágyan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Úgy érzem, valaki figyel minket - szóltam. Körbeforgattam a
fejemet, de nem láttam senkit. A parkban egy árva lélek sem volt rajtunk meg
egy öreg néni kívül. Elképzelni nem bírtam, hogy a néni nézett volna minket,
mivel ő a galambjaival volt elfoglalva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Senki nincs itt csak <i>én és
te </i>- mondta csodálkozva Adam. - Meg az az öreg néni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mindegy - legyintettem. - Valószínűleg csak képzelődtem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Leültünk a padra, és a fejemet Adam vállára hajtottam. Összefogott
kezünk Adam combján nyugodott. Beszívtam erős szappan és dezodor illatát. Ez az
illat nem volt semmihez sem fogható. Egészen mámorító volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nincs kedved valamikor tanulni föcire? Bár úgy is meg fog minket
buktatni… - nevette el magát Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jó ötlet, tanulhatnánk! Mondjuk hétvégén? - csillant fel a
szemem. - Nincs túl sok esélyünk jó jegyet kapni, ezek után, de megpróbálhatjuk
- bólogattam mosolyogva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Oké, akkor hétvégén - egyezett bele Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Olyan furcsa, alig tudok rólad valamit - mondtam eltűnődve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mit szeretnél tudni? - érdeklődött Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mindent - mondtam kuncogva. - Igazából nem tudom, de szeretnélek
megismerni. Például mi a kedvenc ételed?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A mandarin. Azt szeretem. Viszont, ha te is kérdezel, akkor én
is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Rendben, akkor felváltva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Miért rózsaszín a hajad vége?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mert régen rockosan öltöztem, meg minden. Ez az egy, ami megmaradt,
abból az időszakomból. Ez még most is tetszik - válaszoltam. - Az én kérdésem
pedig, mikor van a szülinapod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Március 27-én. Neked?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- December 2-án. Akkor, van testvéred?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hé, én jövök! - kiáltott fel Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem, mert már kérdeztél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tényleg - mondta nevetve Adam. - Hát, nincs. Neked van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Egy bátyám. Egyelőre nem jut eszembe több kérdés. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nekem még lenne egy utolsó. Mi van a szemeddel?- kérdezte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hogy-hogy mi?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Minthogyha szív alakú lenne - mondta furcsállva Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csak a kontaktlencsém - hazudtam. Még nem akartam elmondani
Adamnek, hogy azért ilyen a szemem, mert boszorkánymester vagyok, és hogyha túlságosan
boldog leszek, akkor ilyen lesz. Nem hitte volna el nekem, kinevetett volna és
azt mondta volna, hogy idióta vagyok. Ezt egy ember nem tudja feldolgozni. Túl
sok lenne neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Esküdni mernék, hogy az előbb még nem volt ilyen - csóválta a
fejét Adam. - De lényegtelen. Ha akarsz valamit még kérdezni, akkor bármikor
szolgálatodra állok. Csak hogy tudd, akármit elmondhatsz nekem, bennem
megbízhatsz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Rendben, és bennem is megbízhatsz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpBTIYQel_R4oXzBvJ67USNon0XOHfcOSz8tPGhBdo1ouxRBMdRxlFRmTBzOt5hVyM2RIRlWKb9DA1zdbZpkh-dk3tW7S5NsHhDqjjSMZxzHRfIwq0GjC-2By8oKTBIr3rRJa4GJTJjSY/s1600/park1kesz.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpBTIYQel_R4oXzBvJ67USNon0XOHfcOSz8tPGhBdo1ouxRBMdRxlFRmTBzOt5hVyM2RIRlWKb9DA1zdbZpkh-dk3tW7S5NsHhDqjjSMZxzHRfIwq0GjC-2By8oKTBIr3rRJa4GJTJjSY/s1600/park1kesz.png" height="200" width="197" /></a></div>
Időközben besötétedett és a lámpák is felkapcsolódtak. Adam
csillagképeket mutogatott nekem, de nem túl sok sikerrel, mert valahogy nem találtam
őket. De a legalább a Göncölszekeret sikerült megtalálnom. Ezt még én is ismertem. Még apukám mutatta
nekem, amikor kicsi voltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nézd, az a csillag az Orion - a kezét az enyémhez fogva bökött
arra, amerre a csillag volt. Így legalább én is meg tudtam találni. Ez volt az
eddig leglátványosabb és legfényesebb, amit láttam. - A görög mitológiában, Poszeidón
fia volt Orion. Állítólag, Orion, addig üldözte szerelmével Atlasz hét lányát,
amíg azok csillaggá nem változtak - mesélte. - Elég morbid egy sztori - mondta
maga elé bámulva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az - helyeseltem. - Honnan tudsz te ennyit?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Anyám csillagász - röhögte el magát kínjában. - Nem fázol? -
kérdezte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem - válaszoltam. Valójában tényleg nem fáztam, egyáltalán nem volt
hideg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Biztos? - húzta fel a szemöldökét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen, Adam, biztos. Nem akarok még haza menni- szóltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ki mondta, hogy haza akarlak vinni? - tette fel logikusan a
kérdést. - Én csak át akartalak ölelni - mondta és átkarolt engem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ja, bocs - sütöttem le a szemem. - Ez esetben… fázom - mondtam
nevetve és Adam is velem együtt nevetett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudod, most én érzem azt, hogy figyel valaki - mondta elbizonytalanodva,
miután elhalkultunk. Mindketten körbenéztünk. Nem láttam senkit, azóta a néni
is elment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Aha, megvan, már látom. Nézz oda! - mutatott Adam egy lámpa felé,
ahol tényleg állt valaki. Egy fiú volt, akinek hidrogénszőke haja volt. Az
állása valahogy túlságosan is ismerős volt. Akkor döbbentem rá, hogy ki is ez
az alak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Christian - mondtam Adam felé fordulva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ez tényleg ő - ismerte fel. - Jobb, hogyha indulunk - szólt
sietősen. - Gyere!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Felálltam a padról és már loholtam is Adam után, aki akkora már el
is indult. A cipőmben nem volt olyan könnyű futni, de azért megoldottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Adam, hova sietünk? - kérdeztem csodálkozva. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ígérd meg, hogy bízol bennem! - mondta, mire én bólintottam
egyet. - Mindent elmondok a maga idejében, de ez a pillanat még nem jött el. Bár
lehet, hogy már úgy is tudod.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Átvágtunk a parkon és kiértünk a főútra. Itt azért már egy kicsit lassabban
mentünk. Autók haladtak el mellettünk. A fényszórók szinte megvakítottak. A
kutyák élesen ugattak. Valószínűleg felvertük az egész utcát. Egy saroknyira
voltunk már csak a házamtól. Hátrapillantottam, de szerencsére Christian nem
követett minket. Nem is tudtam, hogy mért jelentene egyáltalán nekem veszélyt.
Christian eddig nem csinált velem semmi rosszat. Még talán jóban is l<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">ehettünk. </span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A
házunk elé érve Adam még adott egy búcsúcsókot és megígértette velem, hogy
holnap együtt megyünk be a suliba. Az egészet azzal magyarázta, hogy nem
akarja, hogy bajom essen. Látszott rajta, hogy tényleg van valami baj, amiről én
nem tudok. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>xoxo Melissa </i><o:p></o:p></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-44970352853718783762014-01-22T11:32:00.001-08:002014-01-22T11:32:38.514-08:00Sorry! Sziasztok! Már rég akartam hozni az új részt, de valahogy mindig közbejött valami. Nem rég írtam meg a központi felvételit, amire elég sokat tanultam. Bár ez meg is hozta a gyümölcsét, mivel nagyon jól sikerült. Az "alkotói válságom" sem segített sokat. De a héten azért megpróbálom hozni a részt. Ez a rész legfőképp Adam meg Stefy kapcsolatáról fog szólni. Viszont, akit érdekel a történet az iratkozzon fel, pipáljon vagy komizzon, mert nem tudom, hogy érdekel-e a történet! Bocsánat mindenkitől, hogy ennyi ideig nem írtam semmit... :/ Hamarosan jelentkezem!! :)<br />
<br />
<i>xoxo Melissa </i>Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-25245258102066785302013-12-29T09:29:00.005-08:002014-11-15T11:31:12.208-08:00Negyedik Fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! Nagy küszködéssel, de itt a 4.rész. Remélem tetszeni fog! Azért a pipák még gyűljenek! ;) Jó olvasást!</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><br /></b>
<br />
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Kérdések és válaszok<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mi? - kérdeztem elkerekedett szemmel és kibontakoztam az
ölelésből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te vagy a húgom, akit még sohasem láttam. Te vagy az én
elveszett húgom, vagy inkább én az elveszett bátyád - hadarta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nekem sohasem volt bátyám. Anya sosem beszélt...rólad - szóltam zavartan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azért mert anya azt hitte, hogy meghaltam, pedig csak
eljöttem ide - magyarázkodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És honnan veszed, hogy én vagyok az elveszett húgod?
Lehet, hogy más - vontam meg a vállam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy te vagy az. Érzem - mondta sejtelmesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az erő? - kérdeztem rá, arra, aminek először eszembe jutott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen - bólintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hogy találtál meg? - néztem rá értetlenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nyomkövető varázslattal - mondta tömören.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hallottam már róla. Nem akarsz bejönni?- kérdeztem
bizonytalanul. - Fázom - dörzsöltem össze a tenyeremet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Öhhm.. Oké. Elvégre is hozzád jöttem - egyezett bele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Elindultunk a házba a bátyámmal együtt. Nem tudtam, hogy
van, hogy egyáltalán létezik a bátyám. Furcsa érzés ezt felfogni, és annyi
megválaszolatlan kérdés volt bennem. Az álom is mindjárt elnyomott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jó nagy ház - jegyezte meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ja. Menjünk a nappaliba, ott le tudunk ülni. - Bevezettem
a szobába és elhelyezkedtünk a kanapén egymással szemben. - Te hogy-hogy eljöttél
Ombrisból?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És te?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én kérdeztem előbb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igaz - mosolyodott el. - A tanács elől menekültem ide.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Az vicces... Mert én is - nevettem el magam. - Mit csináltál?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tanultam. A <i>Tiltott Könyv</i>ből - mondta, majd egy kis
szünetet tartott. Mosolygott, és ez jól állt neki, nem úgy, mint ahogy először
láttam. Akkor nagyon koncentrált, és komor volt a tekintete. - Hallom te is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hogy? Neked megmaradt az erőd?- néztem rá értetlenül
felhúzva a szemöldököm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Gondolatolvasás. Igen. Miért neked nem? - kérdezte. - Jól
van, hallom, hogy nem - nevetett. - Nem vagy álmos?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nagyon vicces vagy - gúnyolódtam. - Tudom, hogy tudod a választ.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Akkor add a kezed, némi erőt át tudok adni, legalább, hogy
feltöltődj energiával. Én nem vagyok álmos, az éjfél segített. A telihold meg
úgyis növeli az erőmet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Rendben- nyújtottam oda a kezemet. Melegséget és egy kevés
bizsergést éreztem a kezemben, majd a testemben. A szemem szinte felpattant a
bóbiskolásból. Az agyam is rendesen tudott már fogni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Köszönöm. Ez tényleg sokat segített... ööö...ööö- próbáltam rájönni a nevére, amit nem is említett nekem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- De hülye vagyok. Natenek hívnak. Te pedig... Köszönöm a segítséget.
Stefy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mi lenne, ha ezt abbahagynád, legalább amíg
visszaszerezzük az erőmet?- kérdeztem már csöppet idegesebben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- De hát addig nem bírom ki… Csak az igaz szerelem
segíthet, az pedig általában hosszadalmas - jelentette ki tetetett szomorúsággal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csak ez segíthet? - kérdeztem, hiszen biztosan van másik módja is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen. Nincs valaki? - terelte vissza a szót az eredeti témára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem - ráztam meg a fejem. Jelen pillanatban még nem akartam neki elárulni semmit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És az, aki körül a gondolataid forognak? Ő ki? - kérdezősködött tovább.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Adam? Ő csak egy barát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Biztos vagy benne? - húzta fel egyik szemöldökét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Biztos - bólintottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azért majd megnézem - mondta sejtelmesen. - De most már
mennem kell.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Oké. De remélem, még találkozunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hamarabb, mint gondolnád… - suttogta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nate felkelt a kanapéból és elindult az ajtó felé. Lassan
lenyomta a kilincset és kilépett. Kimentem a konyhába és egy rántottát készítettem.
Már hat óra volt, úgyhogy muszáj volt reggeliznem. Miután ezzel végeztem
felmentem a szobámba, hogy feldobjak egy kis sminket és átöltözzek. Valami újat
akartam kipróbálni, hogy megnézzem Adam reakcióját. Így egy pink miniszoknyát
vettem fel fekete harisnyával és fekete ujjatlan pólóval, amire farmer bolerót raktam.
Amikor belenéztem a tükörbe nagyon meglepődtem, hogy milyen jól áll. Általában
nem szoktam ilyen rövid szoknyát venni, de most kíváncsiságból meg kell
próbálni. <o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A terembe belépve Mirandát láttam a helyemen ülni. Nagyon dühös
lettem. Ott nevetgélt valamin és Adam is jól el volt vele. Valamiről
beszélhettek. De amikor Adam megpillantott engem, szinte lefagyott világ. Tekintete
belefúródott az enyémbe. Azok a kékes, de inkább zöldes szemek magával
ragattak. Azt vettem észre, hogy Miranda csak beszél tovább, de Adamet nem
érdekli. Még mindig engem nézett. Majd valamit mondott Mirandának, aki csapkodva
nekem jött, és a helyére ment. Én pedig, mit győztes a helyemre battyogtam.
Adam mosolyogva köszöntött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szia!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szia! - mosolyogtam rá és nyomott egy puszit az arcomra. -
Ezt meg miért kaptam? – mosolyogtam továbbra is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mert megérdemled és néz meg azt a vörös hajú ******ot -
biccentett Miranda felé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Látom jó véleménnyel vagy róla - mondtam röhögve. - De nem
az előbb beszéltél vele?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem, mint hogyha te is azzal lennél róla - vonta meg a vállát. -Jah, valamit
beszélt arról, hogy mennyire tetszem neki és, hogy nekünk a közeljövőben össze
kell jönnünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És mit mondtál? – szóltam félénken.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Egyszerűen elröhögtem magam, amire ő is, és megkérdezte,
hogy akkor benne vagyok-e. Én megmondtam, hogy az én jövőm az ajtóban áll és
pont a helyén ülsz. Erre ő fújtatva a padjához ment. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Én nem is tudtam, hogy a tegnapi dolgokat komolyan gondoltad
- rebegtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hát persze, hogy komolyan gondoltam - mosolyodott el
halványan - Nos, akkor be… - szólt, de a mondatot nem tudta befejezni, mert becsöngettek.
Nem igaz, hogy mindig ilyenkor szól a csengő és persze a legszigorúbb és
legpontosabb tanárral van az első óránk. Mrs. Wayned ordítozva lépett be a
terembe és állított fel minket egy jelentésre. Barna, festett és töredezett
haját kontyba fogta, de még így is látszott, hogy a hajtöve ősz. Nagy, kerek
szemüvege az orrán ült és úgy nézett ki benne, mint egy bagoly. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mrs. Wayned semmi érdeklődés nélkül elkezdte darálni az
anyagot a Földtörténetről. Nem izgatta túlságosan, hogy ezt már tavaly is
vettük. Azt mondta ez a legfontosabb, ezért megint el fogja mondani, és megint
dolgozatot fog íratni. Az osztály egy emberként felszisszent és reklamálni
kezdett. Egyedül Miranda nem szólt semmit. Még Abby is érvelt amellett, hogy ne
írjunk, pedig ő nem akart sohasem rossz hírnevet szerezni a tanárok körében.
Csak az iskolában volt olyan jó kislány-féle. Azon kívül mintha egy teljesen
más lány lenne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Teljesen elbóbiskoltam, miközben tekintetemet Adamre
szegeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Miss Brandy meg akárki..- üvöltötte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ad…- kezdte el Adam, de nem tudta befejezni, mert Mrs.
Wayned közbeszólt. Ma valahogy sohasem tudja befejezni, amit elkezdett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem érdekel, hogy hívnak, egy név a sok közül mit számít?
- tette fel magának a költői kérdést. - Jobb lenne, ha nem egymással lennének elfoglalva!
- folytatta. - Ha a következő kérdésemre nem tud egyikőjük sem válaszolni kijönnek
felelni! - fenyegetett meg minket. Én megadóan válaszoltam volna a kérdésre,
pedig nem csináltunk semmit. De Adam nem hagyta annyiban és közbe szólt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mégis mit csináltunk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hogy mit csináltatok? Hogy mit csináltatok? - emelte fel
a hangját. - Nem figyeltetek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Akkor hova figyeltünk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Egymásra és jobb, hogyha nem pofázol fiam, mert különben
itt maradsz délutánra is egy kis elzárásra!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Akkor én is maradok - szóltam közbe. - Adam legalább
annyira lehet hibás, mint én.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jól van fiam, akkor elintézted magadnak és a barátocskádnak
is, hogy maradhassanak. - Mrs. Wayned teljesen kitért magából. - Ja, és hogy el
ne felejtsem a kérdés a következő… Soroljátok fel a Földtörténeti korokat
évszámmal együtt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerencsére a válaszunkra nem jutott sor, mert a csengő
közbe szólt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ezt megúsztátok, de az elzáráson találkozunk! - szólt
Mrs. Wayned.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amikor a tanárnő kilépett az ajtón, Adammel egyszerre nevettünk
fel. Az egész osztály elkezdett tapsolni, üvöltözni meg füttyögni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kösz, hogy elhúztátok az órát. - üvöltötte Christian, a
hangzavaron át, miközben hátra fordult felénk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Chris, nem kell üvöltened, itt ülök mögötted - mondtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudom, de szeretek üvöltözni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Abbyvel kint voltunk a folyosó és beszélgettünk. Nem nagyon
volt meglepve, amikor elmeséltem neki, hogy mi történt tegnap Adammel és velem.
Azt mondta, hogy ő tudta, hogy boldog leszek és lesz barátom. Mire én szóltam
neki, hogy Adam nem a barátom. Erre azt mondta, hogy nem úgy tűnik.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amikor beléptünk a terembe, ahol az elzárás volt, nagyon
meglepődtem. A teremben nem volt senki más csak Mrs. Wayned.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Na, végre, hogy megjöttetek! Semmi beszéd, suttogás,
tüsszentés, orrfújás nincs! Csak házit írtok és tanultok! Amelyikkőtök megszegi,
az megy az igazgatóúrhoz. - hadarta el a mondanivalóját. - És még valami, akárki
maga ide ül elém, Brandy, maga pedig jöjjön ide mellém.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- De itt nincs szék se pad - mondtam értetlenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ne legyen ilyen életképtelen, húzza ide! Akárki, maga nem
segíthet!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Padot és a széket sem
volt olyan nehéz elhúzni. De Mrs. Wayned közeli látványa elég visszataszító volt.
Előpakoltam a könyveket a táskámból és elkezdtem házit írni. A matekkal éppen
végeztem, amikor egy papírrepülő landolt az asztalomon. Rápillantottam Adamre,
aki bízatóan elmosolyodott. Széthajtottam a repülőt és ez állt benne:<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin; text-transform: uppercase;">Szeretlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Visszaakartam írni, de Mrs. Wayned nemes egyszerűséggel elvette előlem
a papírt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Milyen kis aranyos - gúnyolódott. - Milyen kár, hogy nem a
tanulással kapcsolatos! Menjünk az igazgatóhoz, vagy elmentek egyedül?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Elmegyünk mi - mondta Adam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Rendben, akkor pakoljatok, mehettek, odaadom a repült, hadd
örüljön az igazgatóúr, de ide vissza ne gyertek! Ha megtudom, hogy nem voltatok
az igazgatóúrnál, semmi jót nem várhattok erre az évre! Na, tűnjetek a szemem
elől!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Összeszedtünk a dolgainkat és elmentünk az igazgatói irodához. Bekopogtam,
mire az igazgató fiatal, mosolygós arca jelent meg az ajtóban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Stefy? Adam? Ti meg mit kerestek itt?- kérdezte Mr. Edwards.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mrs. Wayned küldött - szóltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Miért?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mert Adam ezt küldte nekem - mutattam fel a repülőt. Az igazgató
gyorsan elolvasta azt az egy szót és visszaadta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ezért jöttetek? - hitetlenkedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ez nagyon jó hír, hogy már ilyen jóba vagytok. Elengedlek titeket,
mivel semmi rosszat nem tettetek. Nyugodtan legyetek boldogok! Csak ne zaklassátok
Mrs. Wayned-et. - mondta kedvesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Viszlát, Mr. Edwards! - köszöntünk Adammel egyszerre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Sziasztok!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Adam magunk után becsukta az ajtót és elindultunk a parkolóba. Adam
nagyon csodálkozott, hogy ennyivel megúsztuk. De én már, amikor elindultunk, akkor
tudtam, hogy nem lesz semmi gond. Mr. Edwards mindig is ilyen megértő volt.
Adam megkérdezte, hogy elvihet-e, de szóltam, hogy kocsival jöttem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Köszönöm, köszönök mindent - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Akkor ez azt jelenti benne vagy?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Benne - szóltam mosolyogva, mire ő is elmosolyodott és magához
ölelt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-55381106391265303122013-12-17T12:44:00.002-08:002014-11-15T11:31:32.461-08:00Harmadik Fejezet<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! Meghoztam az új részt! Ebben nagyon sok dolog fog történni, de azért remélem nem lesz túl tömör. Ezentúl megpróbálok minden héten új részt hozni. Jó olvasást és pipálgatást!:)))</b><br />
<br />
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Történések<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br />
A fagyizóban egy kis kerek
üvegasztalhoz mentünk. Adam kihúzta nekem a széket, majd ő is leült. Nagyon
figyelmes gesztus volt tőle. Nem sokkal később megérkezett a pincérnő is.
Persze Adamet nem hagyta figyelmen kívül, de ezt ő észre sem vette. Mindketten
kelyhet kértünk, Adam mandarin, narancs és citromfagyit kért kis mandarin
gerezdekkel a tál szélén, én pedig csoki és vanília fagyit, amin tejszínhab és
csoki öntet volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Milyen volt Párizsban élni? -
kérdeztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Jó volt, csak egy idő után már
unalmas.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Hogy lehet Párizs unalmas? Én
imádnék ott lenni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Hát, mert akkor még nem
ismertelek... - mondta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Még most sem ismersz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- De ahhoz éppen eléggé, hogy
kérdezzek valamit - szólt sejtelmesen és közelebb hajolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Rajta! - hajoltam közelebb én
is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Járnál velem? - kérdezte
hirtelen, amitől hátrébb húzódtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Nem - röhögtem el magam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Miért? - húzódott hátra ő is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Mert még nem állok készen egy új
kapcsolatra. Kb. két órája még volt pasim. Most nem akarok ekkorát csalódni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Oké, én tudok várni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Egy pillanatnyi szünet
következett, legalábbis az óra szerint, szerintem egy évezred volt. Nem akarok
még vele járni, vagyis akarok, csak nem akarom, hogy elbízza magát. Ilyen
könnyen nem mehet neki. Meg akarom ismerni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Itt nem arról van szó Adam, hogy
várni, hanem, hogy megismerjük egymást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Én is meg akarlak ismerni -
mondta - talán túlságosan is - suttogta alig hallhatóan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Megint közelebb hajoltunk egymáshoz.
Valami vonzott hozzá, amit nem lehet leírni vagy elmondani. Egyre közeledtünk
egymáshoz, míg nem szánk összeért. Olyan gyorsan történt minden, hogy reagálni
alig tudtam, így visszacsókoltam. Hevesen csókolgatott, én pedig megtörtem, nem
bírtam neki ellenállni. Egy lélegzetvételnyi szünetet hagyott nekem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A válaszom még mindig nem! - mondtam gyorsan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mi?- kérdezte elkerekedett
szemekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem - mondtam, de ő még mindig
nem értette – Járok vel…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
De a mondatot nem tudtam
befejezni, mert a száját megint az enyémre tapasztotta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Elvihetem a tálakat? – kérdezte a
pincérnő a semmiből felbukkanva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ja - mondta Adam, amikor már
nem velem foglalkozott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Akkor hozom a számlát is egyben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mikor Adam fizetett elindultunk és
beszálltunk a kocsijába.<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te tényleg itt laksz? – kérdezte kíváncsian.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen, annyira megnyugtató hátul az erdő és a patak
látványa.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Megmutatod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Majd persze, csak most nem sokat látni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Oké - mosolygott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Na, most menj, mielőtt a szüleim hazaérnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nyugi, megyek. Csak előtte szeretnék valamit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mit?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ezt – mondta és megcsókolt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- De Adam ugye tudod, hogy nem járunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem értem… Azt mondtad, hogy jársz velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
-
Nem én azt mondtam, hogy nem… Na, muszáj menned. Holnap találkozunk - csaptam rá
az ajtót. Adam még visszaintegetett nekem, majd elment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Szerencse,
hogy nem kérdezősködött annyit. Különben kiderült volna az igazság. Az igazság
az, hogy a szüleim nem fognak jönni. Mert nincsenek. Már nem. Én ide jöttem, már
nélkülük. Egy másik helyről, pontosabban egy másik dimenzióból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Na, hát másik dimenzió. Ombris a neve, gyönyörű hely. Mindenhol fák és bokrok vannak, de legszebb a
palota, ami márványból épült és hatalmas fehér keretes ablakok vannak rajta. 3
tornya; 12 szobája van, külön a legnagyobb boszorkánymestereknek fent tartva.
Van még egy könyvekkel teli könyvtára, amiben kizárólag a varázslással
kapcsolatos iratok találhatók. Az ülések, tárgyalásoknak is külön helye van, a
könyvtár mellett. A kastélyban csak a vezetőnk lakik, az ott éjszakázó varázslók
mellett. Neki egy külön szárny van építve, ahol el tudja intézni a legfontosabb
teendőit. Az oszlopokkal teli előcsarnokában néha bálokat, rendezvényeket
szoktak tartani, amiben csak meghívottak vehettek részt. Én mindig elmentem
ezekre, de sosem voltam meghívva. Az erkélyről, ami a teremre nézett, bámultam
a zsibongó tömeget. A szobrok mögött bujkálva könnyen el tudtam rejtőzni, akkor
még csöppnyi testemmel. Abbyt is magammal rángattam, de ő sem visszakozott. A szülei
mindig a résztvevők között voltak, de Abbyt nem akarták magukkal vinni, mondván
túl kicsi. A szüleim is részt vettek ezeken még régen. Amikor még velem voltak.
Csak öt éves voltam, amikor őket máglyán elégették. A lobogó tüzet azóta sem felejtettem
el. Minden egyes percére tisztán emlékszem, de bárcsak el tudnám felejteni. Ez
is a boszorkányság velejárója, semmit sem tudunk elfelejteni.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i> -Kicsim vigyázz magadra és emlékezz ránk! Nincs
választásunk... Mint győztes úgy emlékezz ránk... Perceken belül itt lehetnek értünk.
Te rejtőzz el! Ne gyere utánunk! Nem akarjuk, hogy szenvedj. És mindig emlékezz,
szeretünk téged! - mondta anyukám kétségbeesve és megölelt engem. Sírt, nagyon
sírt, de el kellett engedni, mert dörömbölést hallott az ajtón. Még egy utolsót
intett nekem, hogy menjek. Keserves volt a tekintete. Én hallgatva rá bebújtam az
ágy alá és onnan figyeltem az eseményeket. Remegtem, féltem, reszkettem. Egy
kopasz izomagy tépte fel az ajtót és lepett be nagy ricsajjal. A kezére korbács
volt tekerve, arca eszelős volt, megijedtem tőle. Anyukámék egy szóra kiléptek
az ajtón es követték az embert. Én pedig felbátorodva kipattantam a búvóhelyemről
es könnyű lépteimmel követtem őket a fák és ládák árnyékában bujkálva. Egy üres,
kopár területre vittek őket, ahol egy körben emberek gyülekeztek fekete csuklyába
burkolózva. Valamit susogtak és közben két farúdat állítottak fel a földbe.
Majd amikor a szüleim is oda értek rájuk is feladták a gyászöltözetet. A kör
közepére tuszkoltak őket és hozzákötözték a fához. Benzint locsoltak köréjük és
egy szál gyufával meggyújtottak a tüzet. Kiáltoztak és szabadulni próbáltak.
Odaakartam futni hozzájuk, de Natalie, Abby anyukája visszatartott és eltakarta
a szemem. Kiáltoztam, hogy engedjek el őket, de csak nevettek rajtam. Az
egyetlen, aki megértett Natalie volt, mivel anyával nagyon jó barátnők voltak.
Amikor a tűz lobogása alábbhagyott. Már csak hamu volt mindenütt. Zokogtam és
Natalie is. A tömeg merev arccal nézte végig az utolsó perceket is.<o:p></o:p></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Még most sem tudom, hogy ennek mi volt a kiváltó oka, de
majd egyszer kiderítem és a haragomból mindenki kapni fog, aki ebben részt
vett, aki őket ide juttatta.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Mindig is szerettem Ombrist és maradtam is volna ott, ha
maradhattam volna. A tanács és azok a buta szabályai. Attól még, hogy tudtam
ezt-azt, amit nem kellett volna. Gondolatolvasás, gondolatmódosítás, lángcsóvák
lövellése és gondolatalattiüzenet küldése. Ezeket sosem tanítottak meg az iskolánkban,
mert - nem „fontos"- mondták mindig. Vagy talán csak azért nem tanították,
mert nem akarták. Én meg pont ezeket akartam tudni, így megszereztem azt a könyvet,
amiben minden ilyesmi le van írva, az úgynevezett <i>Tiltott Könyvet</i>. Ebből megtanultam az előbb felsoroltakat és a csábítás
erejét is. Amikor kitudódott a tudásom, (fogalmam sincs honnan) vittek a tanács elé,
ahol egy csomó zavaró kérdéssel ostromoltak. Próbáltam tiltakozni, de nem vették
be. Behívatták a legfőbb boszorkánymestert, aki egy tenyérolvasásból megmondta
az egészet. Bűnösnek nyilvánítottak, így választhattam, hogy: vagy a varázserőmet
veszik el, vagy elégetnek, mint a szüleimet. Én nem akartam még választani, legalábbis
ezt mondtam nekik, mert volt egy tervem. Három napot adtak gondolkodni és, ha letelik
az idő szó nélkül jönnek értem és visszahoznak a tanácshoz.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A tervem a következő volt: abban a három napban megpróbálok portált
nyitni a Földre, aztán ha már nem keresnek engem visszamegyek. A tervem
megvalósítása a <i>Tiltott Könyv</i>
átnézésével kezdődött. Tudtam, hogy van benne ilyen varázslat, mert egyszer már
megtaláltam. Akkor nem gondoltam volna, hogy szükségem lehet rá. A bűbájt könnyeden
megtaláltam és pár varázsszer segítségével megnyitottam a portált és sikeresen,
a házam mögötti erdőben landoltam.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az ágyamon ültem és kifelé bámultam az ablakon, az éjfélt várva,
hátha visszatér a varázserőm. Nem számítottam rá, hogy ilyen is megtörténhet. Erről
semmi sem írt, hogy esetleg dimenzióugrás közben eltűnhet az erőm. A <i>Tiltott Könyv</i> azt írta csak az igaz
szerelem adhatja vissza az erőmet, de én próbálok máshoz is folyamodni. Eddig
semmi sem vált be.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A szobámban az egyik fal ablaküvegből állt, és az erdő felé
nézett. Telihold volt. Az ég szinte teljesen tiszta volt, csak néhány felhő úszkált
rajta. Rápillantottam az órámra, de még csak 11:55 mutatott. Mindjárt. Mindjárt
itt az idő. Az idő, amikor már nem leszek
ilyen tehetetlen. Újra kinéztem az ablakon és egy árnyat pillantottam meg.
Emberi alak volt. Pontosabban egy fiúé. Utána kell járnom ki ő. Kiugrottam az ágyból
és leszaladtam a lépcsőn kettesével véve a fokokat. Az ajtóval nem szerencsétlenkedtem
annyit, csak elfordítottam a kulcsot és már kijutottam. Rohantam hátra az
erdőhöz. A srác még mindig ott volt. Közelebb mentem hozzá és jobban
megfigyeltem. Egészen fiatal, max. 25 éves lehet. Nem tűnik betörő formának.
Valami ismerős rajta. Sosem láttam ilyen szőkésbarna hajat, de ilyen mohazöld
szemet sem. De valami mégis olyan ismerős rajta. A holdat nézte. Engem mintha
nem vett volna észre. Ám egy hirtelen mozdulattal rám nézett és megszólalt egészen
halk erőteljes hangján.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Brandy?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tessék? - néztem rá értetlenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A vezetékneved...Brandy? -nézett rám tágra nyílt szemekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Igen - szóltam bizonytalanul. - Miért? - kérdeztem. Ő nem
válaszolt, csak megölelt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Húgom... -suttogta a fülembe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-82404592450925890282013-12-08T09:32:00.001-08:002014-11-25T03:32:04.457-08:00Második Fejezet<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<b>Sziasztok! Meghoztam a második részt, remélem tetszeni fog! Jó olvasást és pipálgassatok!! :)</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Adam<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff3399; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<br />
Beültünk Abby fekete BMW-jébe és elindultunk Davidhez.
David nem messze lakik az iskolától, úgyhogy még időben be is tudunk érni. Abby
rácsatlakoztatta az iPhone-ját a kocsi lemezlejátszójára, és Bruno Marst
indított. Ő a kedvenc énekese. Mióta az eszét tudja, azóta Bruno Marst hallgat.</div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Hangosan üvöltettük a Grenade-et, mikor megszólaltam, hogy
lassítson és halkítsa le a zenét, mert ez már Davidék utcája. Tovább hajtott, majd
megláttam Davidék hatalmas házát, a nagy üvegablakokkal, a hófehér falával, a bronzszínű
ajtajával és a szupermodern garázsukkal. De ennek a látványa nem igazán
döbbentett már meg. Az már inkább, hogy a házuk előtt egy teljesen ismeretlen
autó állt. Magamban filózni kezdtem, de semmire sem jutottam. Az anyukájáé nem
lehet, mert ő hajnali műszakos és mindig a garázsban parkol. Apukája nem velük
él, így ez is kilőve. A takarítónőjük tömegközlekedéssel jár, bár a fizetéséből
kitelne egy kocsira. Így nem maradt senki, aki ismerhetnék. Ezt megosztottam
Abbyvel és arra jutottunk, hogy benéz David ablakán, ami a
"palotájuk" jobb oldalán található. Abby leállította a motort és
kiszállt az autóból és az ajtót halkan becsukta. Én pedig addig átlépve a kuplungon, becsúsztam a vezetői ülésbe, hogyha valami baj lenne, rögtön tudjunk indulni. Megnéztem, hogy
áll Abby. Elképedve láttam, hogy Abby éppen előrevetette magát bukfencbe, mint
egy kommandós, majd guggolásban ott termett az ablaknál. Pont olyan magasan,
hogy belásson, mivel az ablak padlótól plafonig ért. Még szerencse, hogy a
terasz miatt egy kicsit meg volt emelve. Különben már rég lebukott volna.
Benézett az ablakon, de hamarosan mellettem termett és indítottam a gázt,
miközben ő az övével szöszmötölt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Mit láttál?- kérdeztem idegesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Sajnálom Stef...-
mondta elhaló hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Mi? Mit sajnálsz? Bökd már ki? Észrevett? - néztem rá értetlenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Davidet láttam...egy lánnyal. Éppen csókolóztak, de
szerintem volt ott több is... Hogy is mondjam... Daviden nem volt fölső, a csaj
meg egy szál fehérneműben volt. Aztán pedig az ablaka felé nézett és elindult.
Én pedig rohantam, mint az őrült - mondta gyorsan, mégis érthetően. Egy kis
pillanat múlva újra megszólalt - Most mit fogsz tenni?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Hát, amit egy épp eszű ember tenne ilyenkor... Szakítok
vele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Jól teszed! És ne legyél szomorú! Nem éri meg! Mire
beérünk úgy is találkozni fogsz valakivel, aki be fog jönni neked. Ezt
megérzésből mondom. Tudod, hogy milyenből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Köszi a biztatást! Amúgy, hogy nézett ki a lány?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Tudod, hogy mindig segítek neked- mondta a kedvesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Hát persze, hogy tudom. És ne haragudjál, hogy ilyen
hevesen kérdezgetlek. De David terén tudod, milyen vagyok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Nem haragszom. Ja, és szőke haja meg csokibarna bőre
volt. Ismersz valakit, aki így néz ki?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Akkor nem vagyok egyedül. Nem lehet, hogy pompon lány?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, akkor legalább látásból ismerném... vagy
leírásból. Voltam már David focimeccsén és ott nem volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Talán beteg volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Fizikai képtelenség, hogy mindig beteg legyen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Az más. Akkor nem tudom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Itt vagyunk!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Már csak a parkoló legvégében volt hely. De még mindig jobb
volt annál, mint hogyha egyáltalán nem lett volna. Kiszálltunk a kocsiból és
bementünk az épületbe. Nem változott tavaly óta semmi. Ugyanaz a portás,
ugyanazzal a ronda vicsorítás szerű mosollyal. Ugyanazok a szekrények és falak.
Ugyanaz a hightech kártyás beléptető rendszer, ami most még nem üzemel. A
kilencedikesek miatt. Még nem kapták meg a vonalkóddal ellátott kártyát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Khmm... Miss Brandy és Miss Morgan! - szólított meg
minket a portás - Nem kéne sietni? Mindjárt kezdődik a tanítás!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Na, ezt megkaptuk. Nem is néztük az órát. Gyorsabban
kezdtünk menni, és így csengetésre pont beértünk. Abbyvel már a kocsiban
megbeszéltük, hogy egymás mellé fogunk ülni, ahogy minden évben szoktunk.
Általánosban csak az első hónapokban maradhattunk így, mivel mindig ülésrend
volt. De most azonban a tervünk meghiúsult, mert nem volt már két hely egymás
mellet. Csak az első padban a tanár előtt, attól legtávolabb hátul és Anthony
mellett is volt egy, aki valószínűleg Davidnek foglalta a helyet. Anthony David
legjobb barátja és így én is jól ismerem. Nagy haverom is, csak hát semmi
esélye nálam, annak ellenére, hogy hamuszürke szeme és sötétbarna haja van,
amit mindig a szemébe fésülve hord, mert emós. Jellemében nem, csak kinézetben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Leültem az utolsó padba valaki mellé, akit még sohasem
láttam, de már megfogott, az első pillanattól fogva. Az aranybarna hajával és a
nem tudom milyen szemével. Majd meglesem, ha lesz rá alkalmam. Aranyos srácnak tűnik
és valamiképp különlegesnek. Felnézett rám a kékes-zöld szemével és mosolyogva
köszöntött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Adam Lawris vagyok, te pedig...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Stefanie Brandy - vágtam közbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Azt akartam mondani, hogy te pedig gyönyörű...- mondta
céltudatosan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Oh, köszönöm - pirultam el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Abby leült Miranda mellé. Sosem bírtam azt a lányt. Már a
fél iskolával járt. Még a tizenkettedikes fiúkat is sikerült elcsábítania. És ez csak
tavaly volt, ki tudja mi lesz idén... A vörös hajával és kék szemével nem okoz
neki semmi akadályt. Másoknak ez lehet, hogy bejön, de én nagyon utálom, olyan
ádáz. Régen jó barátnők voltunk, de elárult engem. Ezt sohasem fogom bocsájtani
neki. Bíztam benne, de fölösleges volt. A hátam mögött mindig kibeszélt.
Abbynek nincsen különösebb oka, hogy utálja őt. Abby senkiről sem tud rosszat
mondani, ha még nem tapasztalta nála. Davidet azért utálja, mert tudja, hogy
milyen, és most már én is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Öt perc késéssel, de azért megérkezett az osztályfőnökünk
is. Tartott egy névsorolvasást és persze Davidet rögtön kiszúrta, hogy nincs
sehol. Nem mondtam neki semmit, mivel nem volt kedvem, később úgy is megkapja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Mrs. Knight lediktálta az órarendet és elmondta a tanév
menetét, majd elmondhattuk a nyári élményeinket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Stefy, te hol voltál? - kérdezte a tanárnő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- A nyár nagy részét barátoknál töltöttem Hawaii-on. A
többit pedig itthon - válaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Oké, köszönjük Christian?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Párizsban voltam, ahogy minden évben - mondta vontatottan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Köszönjük. Ja, igen! Valamit elfelejtettem - tekintetét Adamre emelte, majd úgy folytatta. - Adam, kérlek,
állj fel! Gyerekek, ő itt Adam Lawris. Párizsból jött, új még itt, de gondolom,
hogy ez feltűnt már nektek. Nyugodtan barátkozzatok vele! Adam, mondanál
magadról pár szót?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Oké, persze. Párizsból jöttem, eddig ott laktam a
szüleimmel, de el kellett költöznünk, mert apámat kitiltották az országból.
Drogdíler volt és a rendőrség elkapta, majd nem sokkal később túladagolásban
meghalt. Így anyám elhatározta, hogy visszajövünk ide Londonba. Nagyon pörgős
életem volt, mert sokat költöztünk. Állítólag itt születtem, de nem maradtunk
többet fél évnél, mert apám utálta ezt a helyet. Majd Spanyolországba mentünk,
de itt sem voltunk többet három évnél. Utána Németországban négy és fél évet
maradtunk. Aztán ugye Franciaországba mentünk és nyárig ott éltünk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Köszönjük Adam! Reméljük, te nem jársz így!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Ó, nem! Én nem drogozom…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Bocsánat, csak az apukád miatt gondoltam. És szeretném a
részvétemet nyilvánítani - szólt zavartan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Akkor az óra további részében lehet beszélgetni, rajzolni
stb., de nem lehet elülni a helyetekről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Ez az! Most legalább egy kicsit megleshetem Adamet. Nem
akartam túl feltűnően csinálni, ezért előkaptam a táskámból egy papírt és
rajzolni kezdtem. Mangát. Amit általában szoktam. Ezt most egy lány lesz, ahogy
az ágyán fekve zenét hallgat és lelógatja a fejét az ágyról. Remélem sikerülni
fog. Mélyen elmerültem benne, mármint a rajzban, amikor második óra végén
kinyílt az ajtó és David lépett be rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Nocsak-nocsak! David! Tudod, hogy hány óra van?- tett
szemrehányást Mrs. Knight.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Elnézését - motyogta David.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Ennyi? Elnézést? Valami magyarázatot várnék! - követelte a
tanár. Erre a mondatra már én is felkaptam a fejemet. Ez érdekes lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Elaludtam…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Persze, biztosan. A rúzsfoltok az arcodon is erről
árulkodnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
David lesütötte a szemét. Lebukott. Már nem gyanakodhat
arra, hogy „kémkedtünk” utána.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Most már nincs több kérdésem. A helyedre mehetsz, de
megkapod az igazolatlant. Még két húzásod van! - figyelmeztette Mrs. Knight,
miközben az ujjával kettőt mutatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Mielőtt David leült volna a helyére oda jött hozzám és egy
csókkal köszöntött volna, ha nem tolom el magamtól. Ehhez semmi kedvem, ne
csókolgasson, mikor az előbb még azzal a másik lánnyal volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Mi a baj drágám? - suttogta David.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Óra van! - vetettem oda neki valami kézenfekvőt, amire ő
a helyére ment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Ez meg ki volt? - kérdezte halkan Adam. - A barátod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Már nem sokáig... - feleltem és ezzel a beszélgetésünk abba
is maradt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibsa51T4POeeEEMhbUKbuFU3y6zjd3QXwvFvcQkb1MRiSq05wiTbRXXflO0hMz-1L12Lvxh2nqBA2LZKZhKt3M5gX9ZsIOTdHIKUrn0Mpt5fk23D0FInGBF95xK6QLSGFQKLTc4HkRZoM/s1600/schoolkesz.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibsa51T4POeeEEMhbUKbuFU3y6zjd3QXwvFvcQkb1MRiSq05wiTbRXXflO0hMz-1L12Lvxh2nqBA2LZKZhKt3M5gX9ZsIOTdHIKUrn0Mpt5fk23D0FInGBF95xK6QLSGFQKLTc4HkRZoM/s1600/schoolkesz.png" height="150" width="200" /></a></div>
Órák után kimentem a szekrényemhez és ott vártam meg Davidet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- David, szakítani akarok! - jelentettem ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Miért? Olyan jók voltunk együtt - válaszolta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Tudod te azt jól! És nem, nem voltunk - szóltam mérgesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Legalább egy utolsó csókot hadd kapjak!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Nem! - mondtam és
már indultam volna, de ő a falhoz szorított és vadul csókolgatni kezdett.
Próbáltam ellökni magamtól, de nem sikerült. Segítséget akartam kérni, de nem
jött ki hang a torkomon. Éppen a blúzom kezdte kigombolni, amikor egy éles
hangot hallottam meg a hátam mögül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Hagyd békén! - mondta és a nyakánál fogva elhúzta tőlem
Davidet, majd ellökte. - Húzz el te barom és vissza se gyere! - folytatta. Adam
volt az. Megvédett. - Jól vagy? - kérdezte tőlem nyugodtabb hangvétellel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Most már igen - válaszoltam. - Köszönöm - szóltam könnyezve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Ne sírj, nem éri meg! - mondta és magához húzott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Nem miatta sírok... Vagyis miatta, de nem azért, mert
dobtam, hanem mert...<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Figyelj, nem kell magyarázkodnod! Nincs kedved eljönni
velem fagyizni vagy valami?- kérdezte hezitálva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Randi? - néztem rá kérdőn<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Fagyi jó lesz? - terelte el a szót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Hmm?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Nem, vagyis igen, nem tudom. Minek vegyük? - szólalt meg félénken<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Most még randizni nem akarok, de szívesen elmegyek veled
fagyizni - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Oké, akkor mehetünk?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Persze - egyeztem bele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
Ó istenem! Adam nagyon aranyos. Ilyen rendes fiút még
sohasem láttam. Abbynek igaza volt. Egy-kettőre elfelejtem Davidet. Már a
parkolóban voltunk, amikor valaki hátulról ráugrott Adamre. Ez nem más volt,
mint David. Adam könnyedén áthajította a feje fölött, de Davidnek ez nem volt
elég. Újra rátámadt. A két srác egymásnak feszült. A „közönség” füttyögött meg
tapsolt. A válluknál fogva lökdösték egymást. David szemöldökpiercingjénél már
felszakadt a bőr, de ez sem állította meg őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Adam, hagyd abba! - kiáltottam és próbáltam
szétválasztani őket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Nem, ezt most meg fogja kapni! Amit veled tett az
elfogadhatatlan! - kiáltotta és ezzel behúzott egyet Davidnek, mitől ő
hátraesett és futásnak eredt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Ezt még megkapod! A következő alkalommal nem úszod meg
szárazon! - üvöltötte David Adamnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Azt majd meglátjuk! Szerintem nem én leszek a vesztes
oldalon! Még Stefanie is az enyém lesz! - vágott vissza ő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Hé, abba azért ne legyél biztos! - mondtam cseppet sem
meggyőzően. Adam csak mosolygott és a fejét csóválta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
- Mehetünk? - szólt Adam.<o:p></o:p></div>
<span style="text-align: justify;">- Remélem most már igen - bólintottam.</span><br />
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>xoxo Melissa</i></div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-79740212580553240632013-11-20T08:50:00.003-08:002014-11-15T11:23:31.446-08:00Első Fejezet<b>Sziasztok! Látom, hogy azért nézitek a blogot, úgyhogy hozom az első részt. Majd hozom a második részt is, addig pipálgassatok szorgosan!! Remélem tetszeni fog!! </b><br />
<br />
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">A kezdetek<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<br />
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
Az ébresztőóra
idegesítő pityegése keltett fel rémálmomból. Szaggatottan, szinte fulladozva
vettem a levegőt. Mihelyt helyreállt a légzésem, idegesen rácsaptam a vekkeres
órámra. Félve végigsimítottam a nyakamon, hátha találok rajta valamilyen
rendellenességet. De erre szó sem volt, egyetlen karcolással és vágással sem
gazdagodtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak álom volt,
csak álom! - kezdtem nyugtatni magam, majd pár pillanattal később kikászálódtam
a pihe-puha ágyamból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A tizenegyedik
osztály első napjára készülődtem és arra, hogy találkozzak Daviddel. A fiút már
általános óta ismerem, akkor sosem gondoltam volna, hogy vele fogok járni. Most
viszont pont ez történt, egy hónapja együtt vagyok vele. A kapcsolatunk nem
felhőtlen, de nekem egyelőre ez is megfelel. Nem mondanám, hogy ő a
legsegítőkészebb, legártatlanabb barát. Talán nála jobbat is választhattam
volna. De nekem csak egyetlenegy célom van ezzel a kapcsolattal, amit senkinek
sem mondok el, meg Abbynek sem, aki a legjobb barátnőm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
David régebben
egészen másképp nézett ki, akkor még nem volt a focicsapat kapitánya, de még a
külsője sem volt ilyen ideális. A rendszeres sport és kondizás hatására a teste
tökéletesen kigyúrt lett. Csábító mosolyával lányok tömegét vonzza maga után.
Egészen sötétbarna haja kuszán súrolja a homlokát, egy-egy tincs túlnövi a
másikat és versenyzik, melyik a hosszabb. Két égszínkék szeméből szinte semmit
sem lehet kiolvasni. Ezekkel az adottságokkal akár egy újság címlapján is
megállnál a helyét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Mára megbeszéltük,
hogy együtt megyünk suliba, bár nem csodálkoznék, ha ez másképp történne.
Daviddel már annyiféle időpontot megbeszéltünk, hogy ekkor, s ekkor,
találkozunk, de általában az sohasem jött össze. Természetesen David miatt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ijedten
összerezzentem, mikor valami egészen érdekes hangot hallottam meg. Először
sejtelmem sem volt, hogy mi lehet ez, aztán, amikor a fél házat összejártam, a
zaj megszűnt. Ledobtam magam az ágyamra, mire az elkezdett rezegni. Nem az
ágyam adta ki a zörejt, hanem a telefonom, ami békésen, de zizegve pihent az
alvóalkalmatosságon. Ez nem az a csengőhang volt, mint a múltkori, hanem egy
teljesen másik. Tányértörés-szerű hangot hallatott. Ehhez nem voltam
hozzászokva, valószínűleg David ezt állította be legutóbb. Amikor unatkozik
általában ezzel szokott foglalatoskodni. Legtöbbször Green Dayt vagy Linkin
Parkot választ ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia! - szóltam
bele rögtön a készülékbe, amikor felkaptam az ágyról.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia, Szivi! -
köszöntött David mézes-mázasan.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mizujs? Jössz? -
kérdeztem a kíváncsiságtól fűtve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, az a
helyzet, hogy elaludtam, most keltem fel. Ha érted is elmegyek, akkor már nem
érünk be - közölte hezitálva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem baj,
megvárlak - makacskodtam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jobb lesz, ha nem
késsel el már az első napon - mondta kedvesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez igaz, de veled
mi lesz?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Maximum tíz
percet kések, de beérek - nyugtatott sikertelenül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó - sóhajtottam.
- Akkor majd ott találkozunk. Szia!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szia! -
szakította meg a hívást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem hittem el, hogy
megint lerázott, bár számíthattam volna rá. Megszokhattam volna, hogy mindig
ezt teszi velem. Éreztem, hogy valami lehet David-del, de fogalmam sem volt,
hogy mi lehet az. Abby segítsége kell, talán ő tudja, hogy miért történt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Abby a legeslegjobb
barátnőm a világon, nem bírnék nélküle élni. Még óvodában ismertük meg egymást.
Ő volt az egyetlen, aki nem csúfolt, nem közösített ki. A többiek mind
különcnek, furcsának találtak. Lehet, az is voltam, meg most is az vagyok, de
én ezt nem annak nevezném. Én ezt talán ízlésbeli különbségnek hívnám. Fekete,
szürke, pink és vörös, ezek voltak a kedvenceim és csak ilyen színű ruhák
voltak a szekrényemben. Most inkább rockosabban öltözködöm. Abbyt nem
érdekelte, hogy nézek ki, mindezek ellenére kedves volt velem. Sokszor keltünk
egymás védelmére, és minden titkunkat megosztjuk egymással. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Küldtem egy SMS-t
Abbynek, amiben csupán ez állt: <i>S.O.S.</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a lánynak
általában mindig elég arra, hogy pár másodperc múlva már az ajtóban toporogva
várja, míg én kinyitom azt. Nem olyan nehéz ideérni, mivel az utca túloldalán
lakik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A tükör előtt állva
igazgattam szőke, gödör hajamat, amit itt-ott vörös tincsek ötvöztek. Feltettem
egy leheletnyi fekete szemhéjpúdert és egy virító vörös rúzst. Mikor ezzel
sikeresen végeztem, leindultam a lépcsőn és az előszobában megláttam Abbyt,
ahogy idegesen egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Stefy! -
visította, hosszan megnyomva az utolsó betűt. Egy szoros öleléssel köszöntött,
amit már jól megszoktam. Hollófekete szögegyenes haja csak úgy szállt a
levegőben. Smaragdzöld szeme boldogan csillogott, ahogy általában szokott.
Abbyre többek között jellemző volt az is, hogy mindig vidám és mosolyog. Vannak
olyan pillanatai is, amikor szomorú, de ezek nagyon ritkán következnek be. A
kedvesség is tökéletesen rá illik, nincs olyan ember vagy élőlény, akivel bármi
rosszat tenne. Még olyanokkal is megpróbál jóban lenni, akikkel lehetetlenség.
Csak egy ember van, akit egyszerűen nem bír elviselni. Ez a valaki, a barátom,
David. Amikor elmondtam neki, hogy együtt vagyok vele, rám hagyta a dolgot.
Sohasem díjazta a kapcsolatunkat. Lehet, hogy igaza van, de én nem érzem úgy,
hogy David rosszat tenne velem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Abby! -
köszöntöttem csodálkozva. - Hát, te meg, hogy jöttél be?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Van kulcsom -
jelentette ki és felmutatta azt a bizonyos tárgyat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De honnan? -
lepődtem meg és összehúztam a szemöldököm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csináltattam
egyet, hogy ne kelljen mindig a beengedésemmel bajlódnod - mondta, mintha
természetes lenne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát jó… -
sóhajtottam, és ráhagytam a dolgot. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na, mi a helyzet?
David? - kérdezte hevesen. Abby tökéletesen fején találta a szöget, mint
mindig. Olyan mintha a gondolataim között olvasna. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pontosan. Már nem
bízom benne annyira. Megint lemondta, a segítséged kéne - bólogattam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A szemét! Persze,
hogy segítek! Nekem már az elején sem tetszett, de ezt te is tudod. El kéne
menni hozzá!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Abby valószínűleg
már egy teljesen kidolgozott tervet szőtt magában, úgy hogy ez csak pár percet
vett igénybe. Egy teljes tervet, ami arról szól, hogyan leplezzük le Davidet.
Talán ezt már egy hónappal ezelőtt eltervezte. Talán a falai tele vannak
ragasztva a különféle ötletekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Miért? - Tudtam,
hogy mi következik, de azért fel kellett tennem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, hogy
megtudjuk, miért mondta le.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Oké… - egyeztem
bele bizonytalanul. Nem tetszett az ötlet és tudom, hogy ez a bizalom hiányára
utal, de ki kellett derítenem, hogy mi van Daviddel. David sosem volt olyan
áldott jófiú féle. Ki tudja hány lánnyal kavart előttem. <o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<br />
<i>xoxo Melissa</i></div>
<br />
<br />Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1960002950681229250.post-50104594904803572602013-11-09T11:21:00.000-08:002014-04-26T10:44:42.164-07:00Prológus<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><b><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif; font-size: small;"><i>Sziasztok! Megosztom veletek első blogregényemet. Remélem tetszeni fog! Kommenteljetek szorgosan! Hamarosan hozom az 1.részt.</i></span></b><br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #ff0066; font-family: Mistral; font-size: 24.0pt; line-height: 107%; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">Prológus<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormalCxSpFirst" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Hé, megyünk
moziba?- kérdezte David.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Persze!- kiáltottam
boldogan.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>Beültünk a kocsiba és
elhajtottunk valamerre. Nem tudtam merre megyünk. Nem volt ismerős a hely. Panelházak
sorakoztak egymás hegyén-hátán. Az utcákon nem járt egy lélek sem. Kihalt volt
minden. Kezdett gyanús lenni a helyzet.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Merre megyünk?-
kérdeztem kíváncsian.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Moziba- válaszolt
közönyösen.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Tudom, de az nem
erre van…- szóltam bizonytalanul.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- De nem csak egy
mozi létezik - jegyezte meg gúnyosan a hangjában maró éllel. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Ne már! Ezzel aztán
újat mondtál…- kezdett betelni a pohár, de nem akartam kiszállni. Még egy ideig
tűröm. Máskor is szokott ilyen lenni, nem újdonság.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Na, itt vagyunk!-
szólt David, és leparkolt a járgánnyal. - Ebben az utcában van - mutatott rá az
utcára, ami előtt megálltunk.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Ebben a keskenyben,
de ennek nincs is vége? - csodálkoztam.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Nem baj… Közép tájt.
Csak menjél! - bíztatott.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>- Oké! - válaszoltam
bátortalanul.<o:p></o:p></i></div>
<br />
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i>Hallgattam rá és tovább
mentem. Itt sem volt senki. A sikátorban cigarettafüst terjengett. A falakon
graffitik díszelegtek. Az úton konzerves dobozok és gyűrött újságpapírok
sodródtak. A szemetes konténerek alatt patkányok bujkáltak. Undorító volt ez a
környék. Hátranéztem, hogy megnézzem jön-e David. De fordulás közben valaki
hátulról átölelt. Sikítani akartam, először a boldogságtól, aztán a félelemtől.
Mert aki átkarolt engem valami éles tárgyat nyomott a torkomhoz, ami egyre
mélyebbre hatolt a húsomban. Fuldoklani kezdtem. Próbáltam magam kiküzdeni a
szorításból, de nem sikerült. Vért köhögtem fel. Foltokban láttam a világot,
majd végül teljesen elsötétedett minden. Az utolsó képfoszlány, amit láttam
David volt kezében véres késsel és közben gonoszul mosolygott.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormalCxSpMiddle" style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; orphans: auto; text-align: justify; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: auto; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<i><b>xoxo Melissa</b></i></div>
</div>
</div>
Melissa Banehttp://www.blogger.com/profile/12436396387814322109noreply@blogger.com0