Hetedik Fejezet

Sziasztok! Jó idő után, de meghoztam az új részt. Úgy gondolom ezek után is tartsuk be az 5 pipás határt! Nagyon örülök, hogy elértük a 3 rendszerest és a több mint 1100 oldalmegjelenítést! Ebben  a részben újra feltűnik Nate és  több szerepet kap Anthony is, bár a következő fejezetben még jobban megismerhetjük majd. Remélem tetszeni fog! :) Szavazzatok a kedvenc szereplőtökre! Ha lenne valami megjegyzésed, legyen az pozitív vagy negatív nyugodtan írd meg nekem komiban. Bármelyféle megnyilvánulásnak nagyon örülnék! Jó olvasást!  

Megjelölve

Beléptem az ajtón és a nappaliban tényleg ott volt Nate. A kedve valószínűleg nem volt a topon. Mereven bámult maga elé. Amikor hangos csörömpöléssel leejtettem a kulcsomat a padlóra, felkapta a fejét.

- Stefy, beszélnünk kell! - mondta komoran.

- Mi a baj, Nate? - kérdeztem leülve vele szemben a kanapéra.

- Nem lehetek ott, ahol eddig laktam - szólt a földet bámulva.

- Ezt meg, hogy érted? - próbáltam a szemébe nézni.

- Megtalált a tanács - suttogta. - Nem maradhatok a házamban. Megjelölték - mondta, de az értetlen arckifejezésemet látva kifejtette. - A spirálforma. Egy spirált égettek az ajtómba. Ez a bosszú jele. Ha visszamegyek oda, akkor elkaphatnak.

- Nate, szerintem te nem csak tanultál… - szóltam gyengéden. - Valami mást is tettél. Nem igaz?

- Hát, meglehet - túrt bele a hajába idegesen. - Nálam van a Fekete Könyv, amiben a legfontosabb és legtitkosabb varázslatok vannak.

- Ennyi? - néztem rá kérdőn.

- Nem egészen - rázta meg a fejét. - Megöltem az akkori vezetőnket - bökte ki végül. Jól tudtam, hogy miről beszél. Ő gyilkolta meg Remus Peather vezetőnket, senki nem mondta meg, hogy mi történt vele. Nem ő volt a legjobb vezető. Szigorúak voltak a törvények, amit kitalált. Az utódja Jeremy Peather akart engem kivégezni. Nem sajnáltam Remust, de mégis megindokolatlan düh támadt bennem.

- Ne már, Nathaniel! - förmedtem rá. - Mégis miért?

- Nathannek hívnak! - kiáltott rám idegesen.

- Bocsi én nem… én nem tudtam - nyögtem ki a mondatot.

- Nem lakhatnék itt? Nálad? - kérdezte szégyenlősen.

- Mert egy lyukat égettek az ajtódba? - kérdeztem cinikusan.

- Ez nem csak egy lyuk, nem mehetek vissza oda, megölhetnek - mondta most már a szemembe nézve.

- Oké, benne vagyok. Megmutatom a vendégszobát - adtam meg magam.

- Köszönöm, Stefy! - ölelt át engem, majd feltápászkodott a fotelból. - Mutasd!

Natetel a nyomomban felbaktattam a lépcsőn. A vendégszoba pont az enyém mellett foglalt helyet. Sosem használtam ezt a szobát, ezért sem volt benne túl sok dolog. Csupán egy ágy volt, mellette egy éjjeliszekrény, azon egy lámpa és a fekhellyel szemben egy ruhásszekrény. Ebben a helyiségben is volt egy hatalmas ablak, amiből beáradt az éjszaka fénye. A sarkokban pókhálók ültek.

- Ez aztán a tisztaság! - mondta visszafojtott nevetéssel Nate.

- Nem számítottam rá, hogy vendégem lesz - céloztam arra, hogy egyáltalán nem számítottam rá, hogy nálam fog lakni.

- Figyelj, nem akartam bunkó lenni, csak szörnyen ideges vagyok. Ezer bocsánat! - szólt sajnálkozó hangon.

- Nem vagyok mérges rád, de lenne egy nagyon fontos kérdésem - mondtam az ajtónak támaszkodva. - Nálad van a könyv? - kérdeztem meg felhúzva az egyik szemöldökömet. Nate levette a szemét rólam és megint a földet kezdte pásztázni.

- Nincs - túrt bele ismét a hajába.

***

Szombat reggel, miután minden lehetséges boszorkánymestert áthívtunk, akit ismertünk, nekikezdtünk a terv kieszelésének. Egyik oldalamon Adam, a másikon pedig Abby foglalt helyet, Nate a szobában fel-alá mászkált.

- Tehát vázoljuk fel a helyzetet! Ha bármilyen boszorkány bemegy a házadba, akkor azt kinyírják? - vonta le a következtetést Adam Nate mondanivalójából.

- Pontosan - helyeselte Nate.

- Akkor fel kell áldoznunk valakit - mondta Adam határozottan, de amikor észrevette az ijedt arckifejezésünket helyesbített. - Mármint egy embert.

- Ez egész jó ötlet - szólaltam meg én is.

- Feláldozhatnánk Davidet - mondta egy hirtelen ötlettel Adam.

- Adam - dorgáltam le. - Attól még, hogy utáljuk, nem kell feláldozni - mondtam visszafojtott nevetéssel.

- Stefy, Adam! Most nincs időnk a poénkodásra!  Bármikor átkutathatják a házat! - szidott le minket Nate. Nem voltam hozzászokva ehhez az ideges Natehez, sőt egyszerűen irritált.

- Mi lenne, ha Anthonyt áldoznánk fel - szólalt meg először Abby mióta átjött. - Ha Stefy kéri meg valami ürüggyel biztosan megteszi.

- Ki az az Anthony? - kérdezte meglepődve Adam.

- Tudod az az emós fiú, akinek a szemébe van fésülve a haja és az, aki mindig a padján fekszik - világosítottam fel.

- Ja, az a gyerek - értette meg Adam. - Mit akar az tőled? - húzta fel magát egy kicsit a dolgon.

- Adam, nyugi, én téged szeretlek - mondtam bíztatóan és ezt megpecsételtem egy csókkal.

- Khm - tettetett egy köhögést Nate. - Ennek sincs itt az ideje!

- Bocs, Nate - mondtam elhúzódva Adamtől.

- Majd később befejezzük - mondta mosolyogva Adam.

- Okés - mosolyogtam vissza.

- Igazán köszönjük, hogy ezt megosztottátok velünk, de ez sem érdekelt - szólt ingerülten Nate. - Valamelyikőtök hívja fel azt az Anthony gyereket - folytatta valamivel higgadtabban.

- Jó, beszélek vele, de nem ígérek semmit - jelentettem ki és kikerestem a telefonomban Anthony számát. A srác három csöngés után fel is vette.

- Szia, Stefy! Mizujs veled? - szólt bele Anthony a tőle szokatlanul boldog hangon.

- Szia, Ant! Kérhetek ez óriási szívességet? - mondtam ki bátortalanul a szavakat a választól félve.

- Persze, mi lenne az? - lelkesedett.

- El kéne menned valahová és elhoznod valamit - közöltem sejtelmesen.

- Nem fogok ellopni semmit! - hallottam meg a tiltakozást a hangjában.

- Dehogyis, hova gondolsz? - kérdeztem teljes meglepődéssel. - Csak otthagytam valami cuccot és nem mehetek el otthonról - találtam ki valami hihető történetet.

- Az más, büntetést kaptál?

- Igen - mondtam komolyan, de nem volt olyan könnyű, mert a háttérben Adamék nagyon nevettek.

- Akkor jó, hová kéne mennem és mit kéne elhoznom? - érdeklődött.

Elmondtam neki a címet, amit Nate diktált nekem és azt mondtam, hogy egy regényt kell elhozni, aminek az a címe, hogy Fekete Könyv, és az íróasztalon hagytam. Elég könnyen bevette a sztorit, azt hittem nehezebb lesz. Mikor letettem a telefont rajtam is úrrá lett a nevetés.

- Mikor megy el érte? - kérdezte meg elsőnek abbahagyva a nevetést Nate.

- Ma - szóltam vidáman.

- Akkor meg kell szállnom őt - bólogatott Nate.

- De, Nate, észrevehet - mondtam féltve őt.

- Emlékezz, ő ember és különben is, észrevétlenül bele tudok lépni az elméjébe - háborodott fel.

- Ezt nem tudtam - mondtam bűnbánóan. - Különleges képesség?

- Az - válaszolta.

- Essünk neki - csapta össze a tenyerét Adam. - Nekünk van valami dolgunk?

- Nem kell, már gyakorlott vagyok benne.

Nate kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, arra számítva, hogy még egy ideig így marad. Csodálkozva figyeltük, ahogy a fiú Anthony képét nézi és erősen koncentrál arra. Majd lehunyta a szemét és mélyeket lélegzett. Varázsigét mormolt. Szinte eggyé vált a papírral, amit a tenyerén tartott. Egy hirtelen pillanatban megmerevedett és elejtette a lapot. Karjai maga mellé hullottak, de teste még mindig ugyanabban a pózban maradt. Tágra nyílt szemekkel néztük, hogy mit fog most következni, de nem történt semmi. Valószínűleg egy darabig nem is fog. Nate beszámolt arról is, hogy akár órákig transzban maradhat.

Nem vártunk tovább arra, hogy Nate felkeljen, ezért elkezdtünk tanulni. Eredetileg ezt kettesben terveztük Adammel, de szerintem nem volt túl nagy gond, hogy Abby is ott volt. Belemélyedtünk a földrajz rejtelmeibe, már amennyire lehetett, mivel alig értettem valamit belőle. Nem ez volt az a tantárgy, amit könnyen meg lehetett tanulni. Abby felnézett a könyvéből és csodálkozva nézett ránk, ahogy mi egy könyvből tanulunk. Be kell valljam, ez a közös tanulás valamennyit segített a helyzeten, hogy egyikünk sem értett túlságosan a föcihez.

Nem tanultuk halálra magunkat, de nem is nevezhettük kevésnek. Legalább Mrs. Wayned emiatt nem szólhat be nekünk. Nate még mindig nem kelt fel a kómából, de bármelyik pillanatban megtörténhet. Ugyanabban a testhelyzetben volt jelenleg is. Furcsa volt Nate merev arckifejezését nézni, ahogy lassan beszívja és kifújja a levegőt.

Kint besötétedett és a fényforrást a fejünk fölött lévő lámpa jelentette. Már legalább 7 órája transzban volt. Teljes figyelmünket neki szenteltük. Felpattant mohazöld szeme.

- Hamarosan itt lesz a könyvvel - mondta elnyújtva a szavakat. Az arca nagyon fáradtnak és álmosnak tűnt és ezt még egy ásítással is bizonyította. - Ha feltöltődök energiával, mindent elmondok nektek vagy lehet, hogy meg is mutatom.

Anthony felénk igyekezett és úgy tudta, hogy a szüleim itthon lesznek, ezért el kellett intéznünk a terv legfontosabb részét. A szüleimet. Vagyis inkább az ál szüleimet. Adam és Abby vállalták a szerepet, természetesen álcával. Egy varázsige segítségével, Adam, egy harmincas éveiben járó szőke hajú, királykék szemű, erős, de vékony testalkatú férfivé változott. Abby pedig szintén egy harminc év körüli; vörös, göndör hajú, fufrus nővé, aki olyan vékony, mint egy nádszál. Nate felment az újdonsült szobájába aludni, azzal a céllal, hogy ne zavarjon meg minket az Anthonyval való találkozás során.

Meghallottam a csengő dallamos hangját és mentem volna ajtót nyitni, de Abby megelőzött és kint is termett az ajtón. Kis idő múlva az ajtó újra kinyílt és Abby után Anthony lépett be.

- Szia, Stefy! Jó estét, Mr. Brandy! - köszönt Anthony.

- Örvendek a szerencsének! - rázott vele erősen kezet Adam.  - Te vagy az a fiú, aki zaklatja a lányomat? - játszotta túl a szerepét.

- Micsoda? - nézett rá döbbenten a fiú. - Nem én… nem zaklatom a maga lányát - szólt zavartan.

- Én is ezt mondanám - mondta fenyegetően és megrázta ökölbeszorított kezét.

- Én csak egy könyvet hoztam - fakadt ki Anthony és átnyújtotta nekem a könyvet. - Elnézést, de mennék is - nyúlt a kilincs után, de Adam megszorította szabad kezét.

- Ne merd zaklatni a lányomat, különben pórul jársz! - nézett a szemébe.

- Jól van, na! Csak hagy menjek már! - idegeskedett tovább és próbálta kirántani a kezét Adam fogásából.

- Mellesleg jobb, hogyha fiúnak nézel ki, amikor udvarolni szeretnél. Feltéve, hogy a jövőben szeretnél barátnőt! - mondta gúnyolódva Adam a hangjában kemény éllel és elengedte Anthony karját, aki rögtön kisietett a szabadba.

Röhögésben törtünk ki. Adam túlságosan is jól játszotta az apám szerepét. A barátom és a barátnőm visszanyerték eredeti formájukat, amikor elmúlt a varázslat hatása.

xoxo Melissa
Ui.: Raktam fel trailert, nézzétek meg! ;)