Sziasztok! És íme, most nem is olyan későn, meghoztam a tizennyolcadik fejezetet. Ez a rész hosszabbra sikeredett, mint az eddigiek. Remélem elnyeri tetszéseteket! Várom véleményeiteket, akár pipa, akár komment formában. A két hét leforgása alatt újabb két díjjal gazdagodtam. Ezúton is szeretném ezeket megköszönni Liliana Carternek és Esztinek! :D Illetve köszönöm Nektek, hogy olvassátok a történetemet. Jó olvasást! :)
Nem kívánt esküvő
Kelletlenül elvettem a Chance kezében tartogatott ruhát.
Berontottam a legközelebbi szobába, amely szerencsémre a fürdőszoba volt, és
magamra zártam az ajtót. Ez a hely kulturáltabb volt, mint a lakás többi része.
A szennyes tartóban púpozva voltak a ruhák, annyira sok volt, hogy szinte
kifolytak a helyükről. A szobának a falai gyönyörű kék márványcsempékből
voltak. Rögtön az ajtó mellett jobbra volt egy tükrös szekrény, amelyben a
mosdókagyló volt. Ennek is csodálatos fehér színe volt. Ezzel szemben egy
régimódi kád volt kék függönnyel elválasztva. Kicsit arrébb egy átlagos, fekete
WC csésze volt. Egészen elfogadható volt ez a hely.
Ha Chance ide is
utánam jön, nem gondolkodok, megölöm.
Kibújtam cipőimből, amelyeken meglátszottak az elmúlt napok
gyötrelmei. Piros blúzom tiszta por volt, még rajta éktelenkedtek a varázsszeres
foltok, anyaga néhány helyen meg is nyúlt egy kicsit. Farmernadrágom sok helyen
elszakadt, főleg a térdénél, ahol elestem.
Beálltam a kádba, mivel a fürdés is bőven rám fért. Húsz
perc alatt nem fürdök le, ezért maradt a zuhanyzás. A vizet egészen melegre
állítottam és hagytam, hogy végigcsurogjon rajtam. Jót tett nekem és erővel
töltött fel, hogy lemoshatom az elmúlt napok szennyeződéseit. Hajmosásra is
szükségem lett volna, de arra már nem maradt volna időm.
Mikor kellően felfrissítettem testemet, kikászálódtam a
kádból. Mivel női tusfürdővel nem találkoztam, ezért be kellett érjem a kézmosó
szappannal. Törölközőt szintén nem találtam és Chance-t sem hívhattam be, így
varázslathoz folyamodtam.
Képzeletemben megjelent egy puha pamuttörölköző. Varázsigét
mondtam, majd csettintettem egyet. Kezemben megjelent az említett darab, amivel
megszárítottam nedves testemet.
Felvettem a ruhát, amelyet bárhogy húzogattam nem takarta el
fehérneműmet. Ismét varázslatot kell használjak. Részletesen magam elé
képzeltem a ruhát, de nem egy újat, hanem a régit, azt kell most
megváltoztatnom. Tüllből készült alsórészén végigfuttattam ujjaimat. Arra
gondoltam, hogy sokkal hosszabb lesz és elképzeltem úgy. Éreztem, ahogy kezemet
egyre lejjebb húzom és már nem a bőrömet, hanem az anyagot tapintom.
Kinyitottam szememet és a varázslat tényleg sikerült. Szoknyám a földet
súrolta, alsó rétege selyemből, fölső rétege tüllből készült, csípőmnél még
mindig ott volt a sztreccses szatén öv. Fölső része továbbra is csillámlott. A
fátylat hajamba tűztem, amely fokozatosan omlott hátamra. Szépnek is lehetett
volna nevezni, hogyha nem kényszerből veszem fel. Cipőt ugyan nem adott a fiú,
de nem érdekelt. Nem az a lényeg most, hogy szép legyek, hanem hogy túléljem. A
házasságot meg lehet szakítani, így ezzel nem lesz gond, az agymosással már
annál inkább.
Remegő kézzel kinyitottam az ajtót. Chance természetesen már
ott állt és várt rám. Arcán kaján mosoly ült.
- Lassú voltál. Már majdnem utánad kellett menjek - lehelte
Chance. Most is közel állt hozzám, annyira, hogy még lélegzetvételét is
hallottam. - Okos kislány vagy te - szólt és tekintetével végigmérte a ruhámat.
- De ez nem sokáig marad így - mondta és éreztem, ahogy ruhám visszanyeri
eredeti alakját. Alja folyamatosan fogyott, már csak a combom tövét súrolta.
- Szemét! - öntött el a méreg. Arcom piros lett a kínos
helyzettől.
Erőmet megint a ruha hosszabbítására fordítottam. Az anyag
már a térdemig ért, amikor megint fogyni kezdett. Chance ereje és az enyém
vetélkedett egymással. Az egyik növesztette, a másik fogyasztotta a ruhát. Hol
csökkent, hol nőtt.
- Hiába minden próbálkozásod! Erősebb vagyok nálad, jobb
boszorkánymester vagyok, mint te! - kiáltotta és egy lépést tett felém.
Közelebb volt, mint eddig. Egy centi sem választott el tőle. Hátrálni akartam,
de az ajtónak ütköztem.
- Tudni akarod, hogy miért tűnt el a varázserőd, amikor
megszöktél? - kérdezte kihívóan, majd egy rántással leszedte magáról pólóját és
az egyik halom tetejére hajította. - Tetszik a látvány, mi? - érdeklődött és
meg egyet lépett felém. Kezemet meztelen mellkasának támasztottam és egy erős
mozdulattal ellöktem magamtól. Undorodtam a helyzettől annak ellenére, hogy
mellkasa tökéletesen ki volt dolgozva és hasán is látszódott mind a nyolc
kocka, de ez sem ért fel Adam látványával.
- Tudom, hogy mi történt akkor - jelentettem ki, mintha az
utolsó mondatát meg sem hallottam volna. - Amikor dimenziót ugrottam, eltűnt az
erőm - mondtam teljes magabiztossággal.
- Tévedsz - rázta meg a fejét és szemembe nézett. - Az apám
vette el - hangsúlyozta ki az apám szót. - Lehet, hogy azt mondták, nem veszik
el, csak akkor, ha azt választod. De így is, úgy is megtették volna. Nem
számított, melyik mellett döntesz. Csodálkozom, hogy egyáltalán visszatért… Nem
kellett volna… Emberként nem bírtál volna élni… Belepusztultál volna! - mondta
ki kegyetlenül. - Ha az apám vagy a tanács észreveszi, hogy van erőd, akkor nem
fognak kegyelmezni, végleg elveszik! - ujjait végighúzta karomon, majd
megállapodott a kezemnél. Kirázott tőle a hideg.
Meghökkenve álltam előtte és kirántottam szorításából a
kezemet.
Tudtam, hogy igazat mond, mégis próbára akartam tenni.
Viszont én nem mondhatom el neki az igazat, még a végén továbbadja az apjának.
Abból a harcból biztos nem kerülnék ki győztesként.
- Nem hiszem el - tagoltam a szavakat.
- Akkor csak figyelj! - emelte fel a hangját. Kezemért
nyúlt, én pedig odaadtam neki. Kezemet mellkasára helyezte, pont a szíve fölé.
- Az apám vette el az erődet - szólt színtisztahangon. Az apám szót most is
pont ugyanúgy mondta. Figyeltem szívdobogását, de most sem tért ki a megszokott
ütemből. Igazat mondott és teljesen hihető volt az egész. Pofonegyszerű volt és
reális, nem tudom, hogy nem jutott eszembe.
Kopogás hangja töltötte be a teret. Kezemet elhúztam és az
ajtónak támasztottam. Sebezhető voltam.
Chance ellépett tőlem és magára vett egy másik pólót. Nem
azt, amelyiket levette, hanem egy másikat, amely a leghatalmasabb kupac közepén
hevert. Kihúzta a ruhadarabot, mire a teljes halom ledőlt. Felvette és a zaj
irányába sietett. Most volt a legjobb alkalom a szökéshez. Körbetekintettem, de
egyetlen alkalmas ablakot sem találtam. Az egyik túl kicsi volt ahhoz, hogy
kiférjek rajta, a másik be volt szögezve, valahol meg szimplán tele volt rakva
tárgyakkal. Túl nagy zajt keltenék azzal, hogyha ennél próbálkoznék.
Csalódottan visszadőltem az ajtónak.
- Stefy, drágám! Gyere ide! - szólt mézes mázas hangon a
fiú.
Gondolkodás nélkül az ablakhoz rohantam. Be kell vetnem a
teleportáló varázslatot. Csak három métert tudok vele megtenni, de nem számít,
legalább kijutok innen. Eltudok innen szökni. Erősen koncentráltam és a
szabadba képzeltem magam. A varázsige szavai nehézkesen jöttek a számra, de
eszembe jutottak. Ám ahelyett, hogy kint találtam volna magam, Chance ölelő
karjaiba zuhantam.
- Varázslattal se ki, se be nem lehet jutni - tájékoztatott
és továbbra is karjaiban tartott.
- Tegyél le! - szóltam. Üvöltöttem volna, de nem tehettem
meg, mert a pap tekintetét éreztem magamon. A férfi idős volt, haja
fogyatkozott, csak a füle mögött meg a feje hátulján nőtt már. Őszülő félben
volt. Kedvesen nézett rám, mégis zavaró volt, mikor tekintete rajtam időzött.
Termetét tekintve alacsony volt. Egy fekete, papi, bársonyöltözet volt rajta.
- Gyerekek! - szólt tekintélyt parancsolóan a pap. - Erre
most nincs időm, vannak egyéb dolgaim is, amit még el kell intéznem a mai nap
folyamán - szólított fel minket mély, bariton hangján.
Chance letett a lábamra, én pedig jó messzire, amennyire
csak lehet, elhúzódtam tőle. Kezemet szoknyámhoz érintettem és újra
megnövesztettem azt. Most Chance nem mert beleszólni, a pap előtt nem.
Elképedve nézett rám, de nem tett semmit. Visszafordult az úrhoz, akinek tovább
magyarázott valamiről. Nem érdekelt, hogy miről beszélnek, csak abban
reménykedtem, hogy olyan dologról, ami nem érint engem, bár erre kevés esélyem
van.
Ekkor néztem először körbe, amióta a fiú visszahelyezett a
földre. A nappali - ha lehet annak nevezni - fel volt díszítve. A fekete
függönyök kicserélődtek fehérre és piros masnikkal kötötték át őket. A teremben
végre rend volt. A fotelt, a televíziót és az asztalt a falhoz tolták, egyenes
utat engedve az alkalomra felállított lugashoz. Ez különböző színű és fajtájú
virágokból volt összedrótozva. Kinti kellék lett volna, ezért is furcsálltam,
hogy felállított egyet a házban. Ehhez egy rózsaszirmokkal szórt, piros, arany
szegélyes szőnyeg vezetett. Chance komolyan vette a dolgot, hiszen ő tényleg
szeretett engem.
- A pap egyben a házassági ügyintéző is - mutatott a fiú a
lugas mögötti asztalra, amelyen papírok tömkelege hevert. Chance kezemet az
övére helyezte és úgy vezetett az oltár elé. Hányingerem támadt. Mit fog szólni
Adam, hogyha elmondom neki az igazat. Valószínűleg nem fogom megmondani, hiába
utálok hazudni, ezt meg kell tennem az ő érdekében.
Chance kihúzta nekem a széket én pedig leültem, majd ő is
helyet foglalt mellettem. A boldog menyasszony szerepét kellett magamra
öltenem. Annak a látszatát kellett keltenem, aki hónapok óta várja ezt a napot.
A pap először Chance elé tolta a papírokat, amelyeket ő
nyugodt szívvel és mosolyogva írt alá. Aztán rám került a sor. Végig néztem a
szerződést, mik a feltételei, hátrányai és előnyei. A szemem megakadt egy
mondaton.
Az Ombrisban kötetett házasság nem szakítható meg, csak
kiváltó okok miatt.
Ez a rész tovább folytatódott és megannyi új információval
látott el engem. Itt nem szakítható meg, de máshol igen. Megvan a kibúvóm.
Reszketve emeltem kezemet az aláírandó rész fölé. A toll
hegyét a papírra a nyomtam és végigszántottam gyöngybetűimmel.
Megtettem, most már érvényes a házasság, bár nem értettem,
hogy mi jója származik belőle Chance-nek. Ha úgyis a tanács elé visz, akkor
teljesen mindegy, hogy kije vagyok és kije nem.
Ezután eldaráltuk a házassági fogadalmat, aminél
legszívesebben csukva tartottam volna a számat. El kellett fogadnom férjemül,
amire szintén nemet mondtam volna. De nem tehettem.
Most pedig a legrosszabbra kell felkészülnöm, az agymosásra.
Miután a papnak Chance megfizette munkálatait, a szobájába
vezetett. Ott egy székre ültetett és a kezemet hátrakötözte. Nem akartam
engedelmeskedni, de ő megfenyegetett. Ismét.
Ebben a szobában szintén rendetlenség volt, nem csinált
rendet a tiszteletemre. Itt is gyér volt a felszerelés. Egy franciaágyból,
szekrényből és asztalkából állt az egész. Pont, mint az én vendégszobám,
mielőtt Nate beköltözött. Szökésre itt sem volt esélyem, mivel ennek a szobának
nem volt ablaka.
A varázserőmmel ugyan ki tudnám oldani a kötelet, de nem
érne semmit. Nem tudnék elfutni, mert Chance rajtam tartja a szemét. Innen
nincs menekvés.
Chance valamiféle gyógynövény port szórt körém a földre,
amelynek nagyon erős és tömény szaga volt. Szerencsémre nem kábított el. Akkor
nem bírtam volna szabályozni a varázslatot. Bűbájt mormolt, amelyből egy szót
sem értettem, de nem azért, mert latinul volt, hanem mert hadart és szavai
kivehetetlenek voltak. A varázslattól el kellett volna elaludjak, de ez nem
történt meg. Lehunytam a szememet, hogy Chance meg ne tudja, hogy ébren vagyok.
Körülöttem mászkált, de nem tudtam mit csinált. Olajt öntött a fejemre, amelyet
aztán jól belém is passzírozott. Ezért még kapni fog.
A következő percek vagy akár órák, kimaradtak, mert elaludtam.
Tehát mégsem sikerült megakadályoznom a varázslatot. Az emlékeim kezdtek
széthullani. Úgy éreztem, hogy helyesen cselekedett Chance. Belezavarodtam
mindenbe. A legfőbb ideje, hogy aludjak.
- Gyere, drágám aludni! - szólt Chance és eloldozott majd
felhúzott a székről. Magához vont és megcsókolt.
xoxo Melissa
Szia!
VálaszTörlésDíj nálam: http://minimano94.blogspot.hu/2014/08/dijam.html
Kedves Minimanó94!
TörlésNagyon szépen köszönöm! :)
Puszi: Melissa
Kedves Melissa!
VálaszTörlésEz a fejezet elbűvölt, tényleg famtasztikus volt. Imádtam a varázslat párbajt Chance és Stefy között, annyira jól írtad le. És most tényleg? Ahhh, nem hiszem el! Fantasztikus!
Sieess a következővel!
Kedves Maffia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett! :D Tényleg, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lett.
Hát, a következő sem fog hamarabb jönni, mint a többi. :)
Puszi: Melissa