Prológus
- Hé, megyünk
moziba?- kérdezte David.
- Persze!- kiáltottam
boldogan.
Beültünk a kocsiba és
elhajtottunk valamerre. Nem tudtam merre megyünk. Nem volt ismerős a hely. Panelházak
sorakoztak egymás hegyén-hátán. Az utcákon nem járt egy lélek sem. Kihalt volt
minden. Kezdett gyanús lenni a helyzet.
- Merre megyünk?-
kérdeztem kíváncsian.
- Moziba- válaszolt
közönyösen.
- Tudom, de az nem
erre van…- szóltam bizonytalanul.
- De nem csak egy
mozi létezik - jegyezte meg gúnyosan a hangjában maró éllel.
- Ne már! Ezzel aztán
újat mondtál…- kezdett betelni a pohár, de nem akartam kiszállni. Még egy ideig
tűröm. Máskor is szokott ilyen lenni, nem újdonság.
- Na, itt vagyunk!-
szólt David, és leparkolt a járgánnyal. - Ebben az utcában van - mutatott rá az
utcára, ami előtt megálltunk.
- Ebben a keskenyben,
de ennek nincs is vége? - csodálkoztam.
- Nem baj… Közép tájt.
Csak menjél! - bíztatott.
- Oké! - válaszoltam
bátortalanul.
Hallgattam rá és tovább
mentem. Itt sem volt senki. A sikátorban cigarettafüst terjengett. A falakon
graffitik díszelegtek. Az úton konzerves dobozok és gyűrött újságpapírok
sodródtak. A szemetes konténerek alatt patkányok bujkáltak. Undorító volt ez a
környék. Hátranéztem, hogy megnézzem jön-e David. De fordulás közben valaki
hátulról átölelt. Sikítani akartam, először a boldogságtól, aztán a félelemtől.
Mert aki átkarolt engem valami éles tárgyat nyomott a torkomhoz, ami egyre
mélyebbre hatolt a húsomban. Fuldoklani kezdtem. Próbáltam magam kiküzdeni a
szorításból, de nem sikerült. Vért köhögtem fel. Foltokban láttam a világot,
majd végül teljesen elsötétedett minden. Az utolsó képfoszlány, amit láttam
David volt kezében véres késsel és közben gonoszul mosolygott.
xoxo Melissa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése