Tizenharmadik Fejezet

Sziasztok! És íme, itt a tizenharmadik fejezet. Ehhez most nem akarok semmit sem hozzáfűzni, csak annyit, hogy jövő héten vasárnap jön az új rész, mivel Timii Hamilton blogján 2.(!!) helyezést értem el legjobb trailer kategóriában. (Megígértem a dupla részt, vagy mi XD) Jó olvasást és remélem elnyeri a tetszéseteket! ;)

Meglepetések sorozata

Még most is ámuldozva és meghatódva bámultam a kezemben tartott kismacskára, amit a dobozban találtam. A cica egészen kicsi volt, pár hónapja születhetett; testét fekete szőr borította a jobb szeme kivételével, ahol egy fehér színű csík húzódott fülétől kezdődően.

- Akkor tetszik? - nézett rám reménykedve Nate. Időközben Adam is lejött a nappaliba és mellettem foglalt helyet a kanapén.

- Hogy tetszik-e? Hogy tetszik-e? - hüledeztem. - Egyszerűen imádom! - mosolyodtam el.

- És ez nem minden - tartott fel a mutatóujját Nate. - Külsőre talán közönséges háziállatnak tűnik, de csöppet sem az. Ez egy mágikus macska, én alkottam.

- Tényleg? - csillant fel a szemem, mert ez már kezdett izgalmas lenni.

- Persze - bólintott. - Reggel csak azért akartam elmenni, hogy beszerezzek bár gyógynövényt és egy dobozt. Az is az előnye, hogy tudsz rajta varázslatokat gyakorolni. Ha kipróbálsz rajta egy bűbájt, akkor harminc perc múlva automatikusan visszaváltozik. Hogyha elfelejtenéd megetetni, akkor sincs semmi gond, mert egy hétig bírja víz és élelem nélkül. - Nate úgy beszélt mintha egy televízióban lenne, ahol egy terméket kell bemutatnia. Teljesen meggyőzően beszélt, úgy ahogy eladónak kell. 

- Nate, ezt a varázslatot honnan szedted? - kérdezte rajtam áthajolva Adam, hogy Nate szemében tudjon nézni.

- A Fekete Könyvből! Miért? - ráncolta össze szemöldökét Nate.

- Mert ha túl sok varázslatot használsz az ilyen titkos könyvekből, akkor annak súlyos következményei lehetnek, mivel olyan erőket hasznosítasz, amik tiltottak. Vigyázz, mert ha felemésztenek az erőket, akkor fekete boszorkány lehet belőled, és onnan nincs visszaút! - mondta Adam. Ezekről még sohasem hallottam, de biztosan igaz volt. Adam nem viccelne ilyennel vagy nem hazudna. Amióta ismertem Adamet egy szó nagyon is jellemző volt rá. A becsületesség. Ám ez csak egy jó tulajdonság a sok közül.

- Engem ne félts! - tartotta fel védekezően a kezét Nate.

- Jó! - bólintott lassan Adam, ami enyhén szólva megijesztett. 

Mikorra Nate végre elengedett minket már besötétedett és Adamnek indulnia is kellett volna. De az utolsó percben, amikor Adam éppen a kabátját akasztotta le a fogasról, utána szóltam.

- Várj még!

- Oké - állította meg kezét a kilincsen. Visszafordult, tekintetét rám emelte, szemében kíváncsiság csillogott; majd kérdőn megvonta a vállát.

Felmutattam a mutatóujjam, amolyan egy perc és jövök stílusban, és felrohantam a lépcsőn. Feltéptem íróasztalom rejtett fiókját és a tömegnyi papír alól kiszedtem azt a bizonyos két könyvet, amit Adamnek tartogattam. Kezemben a könyvekkel lebaktattam a lépcsőn és Adam elé álltam.

- Szeretném, hogyha ezek nálad lennének - nyújtottam felé az irományokat, figyelve arra, nehogy Nate észrevegye, mit tettem.

- Ezt meg miért, Stefy? - rázta meg értetlenül a fejét. - Azt hittem, kellenek neked.

- Kellenek is csak úgy érzem nálam nincsenek biztonságban. Kezd gyanússá válni, hogy a tanács ennyi ideig nem keresett. Csak ezért kutatnák fel a házat, de hogyha ezeket - mutattam a Fekete Könyvre és a Titkos Könyvre - nem találják nálam, felhagynak a keresésével.

- És mi van akkor, hogyha éppen azért kezdenek el jobban keresni, mert nincsenek itt a könyvek. Talán ha itt lennének, és megtalálnák, akkor felhagynának a kereséseddel - tárt fel előttem egy olyan lehetőséget, amire nem is gondoltam.

- De nem csak a könyvek miatt keresnek, hanem valószínűleg azért is, mert elszöktem Ombrisból, mikor el kellett volna venniük a varázserőmet vagy ki kellett volna végezniük - tálaltam ki Adamnek. Ha jól emlékszem ezelőtt még nem említettem neki.

- Mit csináltál? - fogta meg szabad kezével az enyémet, amitől rögtön elöntött a melegség.

- Majd holnap elmondom, mert ha ma belekezdenék, tutira nem érnék a végére - léptem közelebb Adamhez. - Mellesleg nekem is van épp elég kérdésem.

- Holnap érted jövök, és együtt megyünk suliba. Most ne akarj semmi világmegváltó tervet végrehajtani! - mosolyodott el és egy puszi nyomott a számra. Elhagyta a házat én pedig kábultan bámultam az ablakon keresztül távolodó alakját. Jól tudtam, hogy mit akart mondani az utolsó mondatával és kicsit fájt is, hogy ez gondolta. Nem csupán visszaakartam terelni Abbyt a jó útra, hanem vissza is akartam szerezni a legjobb barátnőmet. De az jelen pillanatban esélytelennek tűnt. Most nem számíthattam Abby segítségére, Abby megértésére és Abby vidám jelenlétére. Be kell valljam nagyon hiányzott nekem, de most már semmit sem tudok tenni, csak várni.

A napokra egyre csak teltek, de Abbyt még mindig nem került elő. A csütörtöki és a pénteki napomat már nem pazaroltam arra, hogy Abbynek bebizonyítsam az igazat. De a szombatot és a vasárnapot sem. Viszont időt szorítottam az újdonsült macskámra, aki nevet is kapott, ami Holly lett. Adammel is nagyon sok időt töltöttem és megosztottam vele, hogyan kerültem ide. Ő pedig elmondta, hogyan titkolták el anyukájával azt, hogy mind a ketten boszorkánymesterek. Tiara Adamet akkor tanította, amikor Adam apukája nem volt otthon vagy dolgozott. Ha pedig valami balul sült el, ráfogták arra, hogy csak képzelődik, mert megint túl sokat használt a szerből. Fogalmam sem volt róla, hogy Tiara, hogyan szerethette Zacheryt, mivel én nem bírnék elviselni egy olyan férfit, aki állandóan öntudatlan és valószínűleg azt sem tudja, mit cselekszik. Ezt a témát nem is akartam feszegetni, de Adam tényleg teljes beleadással mesélt. Még arról is, hogyan viselkedett vele az apja. Pedig Zachery nem viselkedett vele kedvesen, csak akkor, amikor Adam még tizennégy éves volt. Akkor még nem használt semmiféle drogot.

Zachery nem dolgozott a legszebb környéken és belekeveredett egy olyan bandába, akik tudta nélkül drogot adagoltak az italába. Zachery ezek után visszajárt hozzájuk és felvásárolta a teljes készletüket, majd saját vállalkozása gyanánt árusítani kezdte. Két műszakban dolgozott és nagyon későn vergődött haza. Valamikor tisztán, drogoktól mentesen, de olykor tudatmódosítótól fűtve, támolyogva tért vissza. Adammel szinte semmilyen kapcsolata nem volt, de amikor igen, akkor nem kellett a fiúnak mitől félnie. Olykor nem fenyegette az a veszély, hogy megveri és teljesen jó volt a kapcsolatuk. Valamikor viszont Tiarával sem volt elnéző és a tányérok csak úgy csattantak a falon. Olyankor Tiara Adam védelmére kelt.

Hétfőn, amikor Adammel ismét együtt mentünk a suliba furcsa jelenségnek lettünk tanúi. A negyedik óra irodalom volt, amikor David mellett nem egy üres hely tátongott, hanem egy vörös hajú lány, Miranda ült. Ez egészen semmiségnek és totálisan átlagosnak tűnt, de mikor az azt követő és azutáni szünetben is együtt voltak, kezdett gyanús lenni dolog.

- Ezekkel meg mi van? - suttogtam Adamnek matematika óra közben és Mirandáék felé biccentettem.

- Együtt vannak - vonta meg a vállát. - Aki jár iskolába az tudja - mondta egy mosoly kíséretében.

- Egy napot hagytam csak ki! Mellesleg csütörtökön még nem láttam őket együtt - mutattam rá a lényegre.

- Tudom, csak vicceltem - simította meg a combomat kedvesen.

- El is felejtettem megkérdezni, bevettek a csapatba? - kérdeztem kíváncsian.

- Be - bólintott.

- Megnézhetem holnap az edzést?

- Meg, de rám ne számíts! - húzta mosolyra a száját.

- Mert? - húztam fel a szemöldököm.

- Attól még, hogy bevettek, nem biztos, hogy bent is akarok maradni - szólt, de érdekes arckifejezésemet látva, folytatta. - Szerdán idejött hozzám az edző és szólt, hogy bekerültem a csapatba. Én meg mondtam neki, hogy sajnálom, de mégsem szeretnék benne lenni. Aztán még egy ideig beszélt nekem arról, hogy még David teljesítményét is felülmúltam, meg hogy én értem el a legtöbb pontszámot - mondta vontatottan és közelebb hajolt hozzám, hogy én is halljam.

- Nem értelek, azt hittem benne akarsz lenni a csapatba - emeltem feljebb a hangom, aminek hatására az egész osztály felém fordult és velük együtt Mr. Cowber is, aki éppen órát tartott.

- Megkérdezhetném mi a baja, Mrs. Brandy? - szólt hozzám Mr. Cowber.

- Semmi gond, tanár úr! - eszméltem fel és a tanár felé fordítottam tekintetem.

- Á, hogyne! - húzta össze a szemét. - Örülnék, hogyha a szívügyeit nem a tanórán beszélné meg - húzta gonosz mosolyra a száját. Mr. Cowber mindig is mestere volt a frappáns beszólásoknak és a mostani is bejött volna, hogyha éppen nem az amerikai fociról beszéltünk volna.

A nap többi része lazábban telt, mint amire számítottam. Ma volt először, hogy Nate nem tartózkodott a suliban. A cserediákprogram egy hétig tartott, így Christian is visszatért. Elég furcsa érzés volt, hogy a házunk padlásán ott volt egy megkötözött, altató hatása alatt álló ember, akinek csupán a nevét tudtok, Bernard.

Miután elbúcsúztam Adamtől és kiszálltam a kocsijából, beléptem a házba, ahol a konyhában leülve, reméltem, hogy most ehetek egy pár falatot, amit majd elkészítek. Ehelyett egészen más történt. Nate a konyhában sürgölődött és valami ételt készített, aminek kinézetéről megítélni sem tudtam, mi lehet az. Mint később kiderült, brownie volt, ami külseje ellenére nagyon finom volt. Helyet foglalt mellettem és ő is falatozni kezdett a süteményéből.

Mielőtt azt hittem volna, hogy Nate ezt puszta kedvességből csinálta, megszólalt és lerombolta csodás elméletemet. Arra kért, hogy megtegyek valamit, amire ő nem képes. Amire ő sohasem lenne képes miattam, de viszont én igen.

Ahogy emésztgettem a hallottak, miszerint el kell mennem Ombrisba, mert Nate-nek szüksége van ellenanyagra, ami csak ott található. Csodálkoztam is, hogy Nate miért nem változott vissza, pedig már két napja lejárt a varázsszer hatása. Mint kiderült, Nate teljesen más bűbájt alkalmazott, mint Adam és Abby, amikor a szüleimnek adták ki magukat.

- Stefy, megtennéd értem? - nézett rám félve Nate.

- Hát én nem is tudom - röhögtem el magam kínom, mivel fogalmam sem volt, hogy megtegyem-e vagy sem.

xoxo Melissa