Tizenötödik Fejezet

Sziasztok! Annyira nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de egyszerűen nem tudtam. Sajnálatos módon a gépem le van védve jelszóval, ezért csak akkor tudok gépezni/írni, amikor anyukám beírja azt a drágalátos jelszót. Igazándiból már tegnap kiakartam rakni ezt a részt csak valamilyen okból kifolyólag nem volt net. Na, de ezernyi magyarázatot tudnék, hogy miért nem hoztam a 15. fejezetet.

Legyen Nektek annyi elég, hogy mostantól rendszeresebben fognak jönni az új részek, mivel itt a nyári szünet. Remélem továbbra is velem maradtok! Jó olvasást! :)) Várom a pipákat és a véleményeket!

Acontium napellus

Mire hazaértem Nate a kertben várt rám, ahol már megnyitotta a portált. Kezében egy hátizsákot lóbált és hívogatóan intett felém. Féltem ettől az utazástól,  nagyon is. Legalább Nate megígérte, hogy megoldja a Davides ügyet. Remélem meg is tartja. Örülnék neki, hogyha David újra a régi lenne. Még ha az nem is lenne valami kedves David.

Leguggoltam és belenéztem a portál kavargó sűrűségébe. Megpillantottam az Omrisi hegyeket és azt a hatalmas tavat, amely középen feküdt. Csodálatos látványt nyújtott. Ujjaimat belemerítettem a portálba és bizsergést éreztem körülötte. Még nem akartam átmenni, túlságosan is elkápráztatott a látvány és túlságosan féltem a kockázatoktól.

- Stefy, sürget az idő - kocogtatta meg óráját Nate.

Egy nagy sóhajtás közepette felálltam és Nate-hez léptem, hogy elvegyem a hátizsákot. Szorosan magamhoz öleltem bátyám, miután táskámat a hátamra illesztettem.

- Sok sikert, húgom! - engedett el.

- Nem fogsz bennem csalódni, bátyám - jelentettem ki elérzékenyülve.

- Várj egy percet - érintette meg Nate könnyedén a vállamat és maga felé fordított. Két parányi üvegcsét nyomott a kezembe és rázárta ujjaimat. Az egyikben kék, a másikban pedig zöld lötty folydogált ide-oda. - Hangtalanná és láthatatlanná tévő főzet. A táskában többet is találsz, mivel egy ilyen kapszulányi bájital csak négy óráig fejti ki hatását.

Most már tényleg eltávolodtam Nate-től, mindkét üvegcse tartalmát legurítottam a torkomon és az előttem fekvő portálba ugrottam.

Érkezésem egyáltalán nem volt puha. Meg kellett kapaszkodjak, nehogy lecsússzak az érdes tetőről. A tető meredek volt és kiugró részei lenyúzták a felső réteget a bőrömről. Egyre lejjebb és lejjebb kerültem, már csak az ereszbe tudtam kapaszkodni, lábaim a levegőben lógtak. Kifújtam magam és kezeimmel elengedtem az eddig görcsösen szorongatott ereszt. Könnyedén érkeztem a talajon. Látszólag nem volt itt senki. A horzsolásaim már kezdtek is gyógyulni, ezért ezekre nem kellett gondot fordítanom.

Ombrisban hűvös szellő fújt, érezni lehetett már a tél közeledett, bár még két hónap volt addig. Most már nem olyan volt, mint régen. A fű szürke volt, elszáradt és csak néhol terült el egy-egy csomóban. A házak elhagyatottan álltak. Néhány romos volt, de voltak egészen ép épületek is.

Rettegő érzés fogott el, pedig tudtam, hogy senki sem vehet észre. Körbenézve megcsodáltam az Ombrisi tavat, amely Geali-tó névre hallgatott, a magas hegyeket, amelyek felé megindultam. Azt hittem, mindez közelebb lesz és Nate a hegy lábánál nyitja meg a kaput. Ehelyett kilométerekkel arrébb értem földet egy háztetőn.

Az odavezető út poros volt és járdával sem rendelkezett. Húsz percnyi unalmas sétálás után letelepedetem egy farönkre, levettem a hátamról a táskát és feltúrtam tartalmát. Találtam ott egy palack vizet, egy nem kis mennyiségű ételt, egy dobozkát, amelyben különböző üvegcsék voltak varázsitallal töltve és egy könyvet, amelyben gyógynövények voltak. Az üvegcsék mindegyike fel volt címkézve. Volt közte még több láthatatlanná és hangtalanná tévő főzet, de volt portál nyitáshoz használatos varázsszer, amelyet Nate már előre elkészített, így majd csak a varázsigét kell elolvasnom, amelyet az üvegcse helye alá rejtett. Találtam még gyógyításhoz alkalmas italt, amelyre csak akkor lesz szükségem, ha a rendes - automatikus gyógyulás - nem lenne elég gyors, vagy esetleg túl súlyos lenne a sérülés.

Felbontottam a palackot és lassan kortyoltam belőle. A víz kellően frissítette kiszáradt torkomat és egyre több életerővel töltött el. Visszahelyeztem az üveget a helyére és tovább kutattam a táskában. Végül, amikor már azt hittem, hogy nincs esély arra, hogy megtaláljam a szuper gyorsaságot kölcsönző bájital, a kezembe akadt. A dugót kihúztam a palackból és ezt a varázsitalt is a víz után gurítottam. Visszacipzáraztam a táskát és felkeltem a kényelmetlen rönkről. A felállás gyorsabbra sikeredett, mint mire számítottam. A varázsszer már elkezdett hatni. Gyorsan nekiindultam és éreztem az arcomba csapó szelet, amelytől csöppet megkönnyeztem. Éreztem a testemhez tapadó ruhákat. A mellettem lévő tárgyak elhomályosodtak és színes pacákká álltak össze. Csupán előre láttam tisztán.

Kikerültem az elém kerülő fákat és oszlopokat. Mire a hegyhez értem a Nap kezdett felkelni és megpillanthattam a horizonton. Az első sugarak belesütöttek a szemembe, ezért pár pillanatig nem is láttam semmit. Egy akadályba ütköztem, amelytől hátamra estem. Előttem egy nő állt tekintetében bosszúsággal. Nem tudhatta, hogy hol vagyok, ezért idegesen forgatta a fejét, hogy megtalálja a tettest, aki egy ilyen korai órában neki mer menni. A nő ismerősnek tűnt, de a nevére már nem emlékeztem, pedig kellett volna. Amíg a földön csücsültem, elmúlt a varázsszer hatása, megpillantottam a kezemet és a többi testrészemet. Ijedten a számba haraptam. Hogyha ez a nő elmondja bárkinek is, hogy itt jártam, akkor biztosan elkapnak és üldözni kezdenek. Bár nem mintha így lenne ez most is. A nőre néztem, aki megpillantott engem. Szemében düh, majd a felismerés csillogott.

- Stefanie? - kérdezte.

Fogalmam sem volt, hogy mit válaszoljak, hiszen nem bízhatok meg akárkiben. Kivételesen az lesz a legjobb, hogyha hazudok.

- Sajnálom, de nem, Olive-nak hívnak - ráztam meg a fejemet.

- Pedig teljesen olyan vagy, mint Stefanie Brandy. Ott azon a képen - mutatott a nő egy poszterre, ami egy fára volt szögezve. Tényleg az én képem függött rajta, bár elég réginek tűnt. A lapon, a szabad helyen ez a szöveg állt:

STEFANIE BRANDY

KŐRŐZVE

A feladója 280 000 dollárnyi jutalomban részesül.

Kicsit arrébb néztem, ahol pedig Nate fejét pillantottam meg egy ugyanilyen kőrözési poszteren. Az ő lapján ez állt:

NATHAN BRANDY

KŐRÖZVE

A feladója 600 000 dollárnyi jutalomban részesül.

- Steven, gyere már ki! Ez nem Brandy?  - üvöltötte be a nő a házba. Mielőtt bármi is történhetett volna, felpattantam ültemből.

- Sajnálom, de sietnem kell! - kiáltottam és eszeveszett futásnak kezdtem. A táj ismét elhomályosodott körülöttem, de tudtam, hogy még ezzel a sebességgel is láthatnak. Futás közben lekaptam a táskámat a hátamról és úgy kotorásztam, hogy megtaláljam a varázsszeres dobozt. Nem néztem előre, csak a táskámra koncentráltam. Egyre csak futottam, de nem találtam meg a bájitalokat. Kotorásztam a táskában félrelökve a - most - szükségtelen varázsszereket. Végre megtaláltam tengerkék és a mélyzöld színű folyadékot. Kiemeltem az üvegcséket, hogy feltudjam hörpinteni őket, de abban a pillanatban megbotlottam egy kőben és az egész testem előre borult. Végig csúsztam a poros és köves talajon. A kezemben tartott üvegcsék összetörtek és a szilánkok a kezembe fúródtak, a tartalmaik a ruhámra borultak, színes foltokat varázsolva a piros blúzomra. Az egész alkarom is felhorzsolódott és vér áradt ki belőle. Mire végre felkecmeregtem a földről, óvatosan kiszedtem a tenyeremből a nagyobb szilánkokat, de még így is felszisszentem a fájdalomtól. Ismét varázsszerek után kezdtem kutatni, bár a kezemből még mindig szivárgott a vér. Muszáj volt megtalálnom. Ha így meglátnak az út közepén, biztosan elfognak. A kezem remegett, ezért is sok időbe telt, hogy megtaláljam a bájitalokat. Amikor ismét kezembe akadtak a megfelelő varázsszerek, egymás után megittam azokat. Éreztem, ahogy kifejtik hatásukat és körvonalaim homályosodni kezdenek. Éreztem, hogy visszapakolásnál már nem lehet hallani az üvegek csörömpölését. Visszadobtam a táskát a vállamra és futásnak eredtem. Már közelebbről láttam a hegyeket és éreztem, hogy az út emelkedni kezd, egyre meredekebb lesz. Tudtam, hogy elértem a dombokhoz és innen már nem lesz messze a hegy.

Beszívtam a hegy bódító illatát, azt a jellegzetes hideg levegőjét. A talpam alatt ropogott a vékony rétegben lerakódott hó. Jó érzés volt itt lenni a hegyekben, mivel nyaranta, a forró napokon ide jártunk hűsölni. Megdörzsöltem átfagyott végtagjaimat és újabb varázsszerek után néztem. Szükségem volt egy másik varázsitalra, amelytől nem fogok fázni. A sok szer között megtaláltam a bordó folyadékot és elfogyasztottam azt. Éreztem, ahogy minden részemet átjárja a meleg.

Egy erdős részre értem, ahol már több féle növényt láttam. Voltak sárga és piros virágok, kisebb cserjék és bokrok. Nőttek fehér százszorszépek is, amiket gyerekként szívesen szedtem csokorba. Lelassítottam lépteimet, mivel erre esélyes volt, hogy találjak sisakvirágot. Olvastam a könyvben, hogy létezik belőle fehér és lila szirmú is, így mindkettő megfelelő a célra, bár a lilának sokkal több felhasználási módja van. Nate azt mondta, hogy a lilából négy szál kell, mivel bármikor szükségünk lehet rá, a fehérről viszont nem mondott semmit.

Leguggoltam egy odvas fának a tövéhez, amelynél megpillantottam egy köteg lila virágot. A három virág közül, csupán az egyik volt sisakvirág, így azt gyökerestül kitéptem és a táskámban a cuccok tetejére helyeztem nehogy megtörjön a szára vagy kilapuljon.

Azt az utat követtem, ahol az előző virágot találtam és ez volt a jó irány, hiszen újabb sisakvirágokra bukkantam, szám szerint kettőre. Már csak egyet kell találnom, de jó lenne, hogyha a fehérből is szereznék egyet-kettőt.

Mikor már azt hittem, hogy nem lesz ebből a növényből több, egy igazi aranymezőre leltem. A hely teli volt sisakvirággal. Mind fehérrel, mind lilával. Gyönyörűen néztek ki. Egyből a lilákhoz siettem és kiszedtem még egyet a földből. Majd a fehér sisakvirágokhoz kúsztam és a legszebbek közül kitéptem kettőt.

Előkerestem a portálnyitáshoz szükséges varázsszert és mögüle a varázsigét, a megfelelő utasítással együtt.

A port kiszórtam a földre egy majdnem tökéletes köralakba. Megcsináltam a szükséges szertartást és felolvastam a varázsigét, de nem történt semmi. Tudtam, hogy a pornak csillognia kellett volna és a portálnak aktiválódnia, de ez nem történt meg. Hiába próbálkoztam, nem történt semmi. Valami megakadályozta azt, hogy a portált meg tudjam nyitni.

A láthatatlanná és hangtalanná tévő varázsszer hatása megint elmúlt, ezért egy újabb adagokat ittam meg. Mostanra a gyorssá tevő varázslat is elmúlt, és fázni is elkezdtem, ezért újabb adagot vettem be ezekből is.

Mivel semmi sem történt, ezért egy kifelé indultam az erdőből, hogy valahol megtudjak szállni éjszakára és ne fagyjak halálra. A gyors tempónak köszönhetően hamar kijutottam innen.

Stefy! Segíts! - hallottam meg fejemben Abby sikoltozó, rémült hangját. Nagyot dobbant a szívem, amikor meghallottam Abby hangját. Olyan régen nem hallottam ezt a mézédes hangot.

Abby? Mi a baj? - válaszoltam neki.

Jaj, annyira sajnálom! Mindvégig igazad volt, olyan szörnyű barátnő vagyok! Kérlek, ne haragudj rám! Tudod, hogy nem vagyok a hosszú monológok híve!

Abby, eddig sem haragudtam rá, de bökd ki, hogy mi baj, mert megrémiszt ez az ijedt hang.

Igazad volt, mindvégig igazad volt. Anthony feladott Christiannek. Christian boszorkányvadász. Most itt vagyok valami alagsorba, Chris fogva tart és kínoz. De nem csak én vagyok itt, van még több boszorkánymester is - sikította Abby. Alig tudtam, hinni a fülemnek, bár ez megmagyarázna mindent. A fiú viselkedését, hogy miért kémkedett utánunk, amikor Adammel randiztunk a parkban.

xoxo Melissa